A sulis lacrosse meccsre mentünk a két barátommal, mivel Owen ott akart lenni, mi pedig elkísértük, mint két jó barátnő. Viszont a téma megint én lettem.
-Miért csinálod ezt? Nem vagy a bébiszittere.-cseszett le rögtön Hannah, amint elmeséltem nekik a múlt éjjelt.
-Hannah, barátok. Dean is megtette volna, ha arról van szó.-védett meg Owen.
-Szüksége volt valakire, aki megérti mi van vele.-próbáltam elmondani nekik anélkül, hogy felhozzam Dean betegségét, mivel nem tudtak róla, Dean pedig nem mondja el mindenkinek.
-Ez akkor is fura, főleg azért, mert ott van Akka. Akit meg elvileg bírsz.-értetlenül nézett rám a barátnőm, mivel nem tudta elképzelni, ami bennem lejátszódott. Ami azt illeti, nem csak ő, még én sem.
-Na jó, figyeljetek. Tegnap éjjel sokat beszélgettünk Dean-nel és ráébresztett arra, hogy feleslegesen vagyok együtt valakivel, akit nem szeretek. Igaza van.-megrántottam a vállam és azt hittem így egyet fog érteni, de nem.
-Jó egyrészt nem vagytok még együtt, másrészt pedig esélyt sem adsz neki, mivel folyton megjelenik Dean. Ő pedig a barátságotokkal takarózik.-láttam benne igazságot, de közel sem annyit, hogy ugyan így vélekedjek róla.
-Nem Hannah, most Bambival és Dean-nel értek egyet. Hülye lenne bennemaradni ebben, mikor akárkivel lefeküdhetne következmények nélkül.-gyilkos tekintettel néztem rá, mivel tudta jól, hogy nálam a szex random emberekkel tabu.-Bocsi, csak úgy értem, hogy ennek így semmi értelme és bármit megtehetnél. Érted, na.-védekezően felemelte a jobb kezét a sebváltóról, de láttam, hogy azért elmosolyodott.
-De mivan ha működne később Akkával?-Hannah kérdései és ragaszkodása az Akkával való kapcsolatomhoz fura volt.
-Ha most nem működik, később se fog. Mert nem érzek vele semmi olyat, amit kéne.-egyszerűen kipattantam az autóból, amint Owen leparkolt. Hallottam, hogy Hannah valamit magyarázott neki rólam, Akkáról és Dean-ről, de nem érdekelt már az egész.
Eldöntöttem, hogy vége.
-Delaney!-megindult felém az egyik emlegetett, akivel még nem volt kedvem szemtől szembe beszélni.
-Szia Akka, gondolkoztam.-belevágtam rögtön a közepébe, amint megálltam előtte.
-Igen? Mondd!-összehúzta a szemöldökét és biztos voltam benne, hogy tudta mit akarok mondani.
-Nem akarom folytatni ezt, ami köztünk van. Legyen ez akármi...-indulni készültem, de visszatartott.
-Mi? Szórakozol velem? Delaney, mégis mit tettem, ami miatt ezt érdemeltem?-túldramatizálta, ez nem volt ilyen mély.
-Semmit, csak nem érzem azt, amit kéne. Ne vesztegessük egymás idejét. Szia.-azzal otthagytam és a barátaimhoz csatlakoztam, ahol már Dean is állt.
-Ez könnyen ment.-kifújtam a levegőt, de nem tudtam nem észrevenni azt, ahogy Dean végigsimít a karomon.
-Szia Laney!-mosolygott, majd miután visszaköszöntem a fülembe kezdett suttogni.
-Reggel leléptél és ezt otthagytad.-a kezembe adta a fehér felsőmet és csak akkor esett le, hogy az ő fehér pólója pedig a szobámban hever.-Köszönöm, a tiéd nálam van. A meccs után átviszem, vagy valami.-bólintott, majd beszélgetni kezdett valamiről Owen-nel. Hannah pedig hitetlenül nézett, bár a sráctól is kaptam egy-két érdekes pillantást.
-Most mi van? Eláztam és adott egy másik pólót, amiben aludhatok.-megforgattam a szemeim.
-Vele, az ő ágyában.-hangosan beszélt, így Dean is meghallotta. Király.
YOU ARE READING
Storm in our hearts
Romance-Pontosan olyan vagy.-mért végig szemérmetlenül. -Mégis milyen?-fontam össze a karjaimat magam előtt. -Mint a neved, Delaney.-felvette az asztalról a cuccait, majd mintha itt sem lett volna távozott. Magamra hagyott a gondolataimmal, amik egyre inká...