Storm in our hearts

E I G H T

Nem tudtam, hogy hogyan kezdjek bele. Tehát rögtön a közepébe. Ezaz Laney...

-Smároltunk kétszer is, és kétszer együtt aludtunk. De a barátok csinálnak ilyet.-ficeregtem össze-vissza a kanapén, mert mindenhogy kényelmetlen volt, majd rájöttem, hogy azért, mert a szitu a kényelmetlen, nem az, ahogy helyet foglaltam. De azért fél szemmel a barátomra pillantottam, akinek az arcán több dolog is átfutott. De nem tudtam eldönteni, hogy mi.

-Jesszus Delaney. És ez előttem miért volt titok?-teljesen kiakadt és talán el sem hitte, amit mondtam.

-Mert megegyeztünk, hogy nem beszélünk róla.-vágtam rá.

-Aha, elvileg "legjobb barátok" vagyunk.-imitált idézőjeleket az ujjaival. Természetes, hogy kiakadt, nekem sem esett volna jól fordított esetben, ha így eltitkol előlem valamit.

-Tisztában vagyok vele, hogy el kellett volna mondanom, bár lényegében semmi olyan nem volt, aminek jelentősége lenne. Megtörtént, de nincs kihatása a jelenre.-nyugtattam meg leginkább magamat. De kit akarok becsapni? Nem jött össze.

-Tehát? Hogy történt? Illetve mikor?-sóhajtva tette fel a kérdéseit, amire sóhajtva kezdtem el regélni.

-Ugye elmentünk a nyárzáró bulira, amit Dean tartott. Na hát Blake miatt mentem csak el, vagyis az ő hatására, mert azt tudod, hogy megelégeltem, hogy miatta volt olyan szar a nyaram.-bólintott.-Aztán Hannah-val eléggé belelendültünk az ivásba, mert egész jól éreztük magunkat. Téged nem láttalak sehol, majd őt is szem elől tévesztettem. Úgy voltam vele, hogy mindegy, addig táncolok, hátha előkerültök. Végül találkoztam egy sráccal, nagyon helyes arca volt, szőkés haj, kék szem. Egész izmos is volt, egy szóval tökéletes és azok a...-kissé sikerült elkalandoznom, amit Owen félbe is szakított.

-A lényeget, Delaney!-feszülten, illetve türelmetlenül hajtotta hátra a fejét, így inkább tényleg tovább mondtam.

-Jó, bocsi. Szóval flörtöltünk, majdnem smároltunk is és ez lett volna az első, hogy feladom az elveimet és lefekszek egy random taggal. Innentől csak annyi van meg, hogy felmentünk az emeletre, viszont semmi több nem rémlik. Már csak arra emlékszem, hogy reggel felkeltem. És itt jön Dean a képbe. Miután kinyitottam a szemem megláttam őt, ahogy ott készülődik, majd azt, hogy nincs rajtam ruha.-nagyot nyeltem az emlék hatására, mivel elég kínos volt, hogy a fiúval egy-egy beszélgetésen kívül mást nem ejtettünk meg.-Azt mondta én vettem le a ruhámat, nem feküdtem le a taggal, mert szerintem annyira el volt ázva, hogy sosem állt volna fel neki.

A kijelentésemre Owen-ből kitört a nevetés és percekig nem tudta abbahagyni, hiába próbált rám figyelni.

-Utána Dean hazavitt és azután valahogy máshogy viselkedett velem, de akkor egyáltalán nem tudtam miért. Majd a következő bulin, amikor hét perc a mennyországbant játszottunk felmentünk a szobába és azt mondta, hogy beszélni akar. Azt mondta, hogy hazudott és történt köztünk valami aznap éjjel. Mégpedig az, hogy smároltunk. Mikor pedig ki akartam osztani emiatt és az esős dolog miatt, Dean a szavam közepébe vágott, annyit mondott, hogy "bocs mindenért" majd lekapott. Erre pedig sajnos emlékszem.-a fejemet fogtam és vártam a barátom reakcióját.

-Azta rohadt.. Dean lekapott a semmiből? Miközben épp lecseszted?-elképedt teljesen és alig találta a szavakat.-Hű Laney...-a szemöldöke felcsúszott és azt sem tudta mit mondjon.
-De várj, valami még hiányzik a sztoriból.

Na akkor essünk túl ezen is.

-Hááát...-húztam el a kis szócskát.-Tegnap, azaz ma éjjel úgy aludtam el, hogy a telefonom a kezemben volt és le sem némítottam, erre fél háromkor üzent ez a hülye...-és elmeséltem neki azt, ami az éjszaka, illetve hajnalban történt. De nem beszéltem neki Dean betegségéről, sem a múltjáról, mert nem tudtam, hogy Owen mennyit tudott, illetve Dean megbízott bennem, ezért nem akartam kiadni a titkait.

-Tehát jól értem nem történt semmi?-bólintottam.-Értem, de akkor most miért beszél arról mindenki, hogy lefeküdtetek? Ráadásul Dean haverjaitól, Peter-től és Ryle-tól indult a lavina.-vállat vont, de én csak ekkor szembesültem a ténnyel, hogy nemhogy a haverjai, hanem a legjobb haverja is benne van a dologban.

-De Ryle Dean legjobb barátja. Tehát lehet, hogy az egészet Dean találta ki. Ha így van, akkor miért mondott el olyanokat, amiket nem mond el akárkinek?-felálltam Owen mellől, ő csak a szemével követte a mozdulatomat. Tudta, hogy hiába mond bármit is, nem fogok most lenyugodni.

-Tudod mit kéne tenned?-összevont szemöldökkel fordultam felé, miközben a körmeimet rágcsáltam.
-Először is ezt hagyd abba.-mutatott a kezeimre.-Másodszor pedig leszarni, vagy legalábbis úgy tenni. Ha Dean kezdte, akkor idegesíteni fogja, hogy nem foglalkozol ezzel. Ha pedig nem. akkor ő is ugyan úgy fogja kezelni, mint te. Érted mire gondolok?-azt hiszem Owen-nek megint igaza volt, bár ezt sosem vallottam volna be neki.

-Lehet, hogy ezt kéne, de tudod, hogy ha valami idegesít, azt nem tudom szó nélkül hagyni.-mély levegőt vettem és inkább visszahuppantam a kanapéra.

-Tudom Laney... De most az egyszer próbáld meg. Kérlek. Ezzel neked is jobb lenne, nem kattognál ezen annyit. Én pedig úgyis segítek. Hannah nem tudom, hogy hogy van a dologgal, de rám számíthatsz, ugye tudod?-Owen volt az egyik legnagyobb megváltás az egyetemi éveim alatt. Neki tényleg bármit elmondhattam, mindenben segített és ha kiejtettem a számon, hogy szomorú vagyok, ő mindent megtett, hogy ne érezzem magam pocsékul. Nagyon remélem, hogy ő is így érez velem kapcsolatban.

-Köszönöm Owen, megpróbálom, de nem ígérek semmit.-sóhajtottam fel.

Még órákig beszéltünk Owen-nel, szó szerint mindenről. Megnéztünk egy filmet, ami persze szomorú volt és a fiú egész végig azon nevetett, ahogy sírok. Mit ne mondjak, engem meghatnak ezek. Mindezek után hazamentem, de akkorra már bőven este volt. Owen-nel nem lakunk messze egymástól, de annyira közel sem, szóval volt egy beszélgetésem apával, hogy ne kocsikázzak egyedül ilyenkor. 22 éves vagyok...

*****

Eddig bírtam. Hat kerek napig. Így is túlteljesítettem. Dean már az agyamra ment teljesen, de sajnos már úton voltam a csütörtöki bioszra, ahol persze mindig találkozok vele. Mikor már félúton jártam, Owen felhívott.

-Hallod Laney!-szólt bele, de hangja nem volt túl bíztató.

-Neked is szia. Mondd, épp vezetek.

-Hová mész?

-Bioszra, mint minden csütörtök délután.-grimaszom azonnal az arcomra kúszott, mivel tudja, hogy hová megyek ilyenkor.

-Aha, ne tedd. Dean most megy haza és tombol.-és ismét nem tudtam mire gondoljak. Amikor Dean kiadta magából, amit eddig elrejtett előlem avagy mindenki elől, akkor nem említette, hogy milyen tünetei vannak. Valószínűleg, vagyis ebből következtetve a düh lehet az egyik. Akármennyire magabiztosnak tűnik, nem az. Aki kicsit is ismeri Dean-t az tudja, hogy az önértékelése sokszor a béka segge alatt van, hogy így fogalmazzak. Pedig tényleg pár hülyeségén kívül nem rossz ember.

-Mi? Miért?-rákérdeztem, de meg sem fordult a fejemben, hogy megálljak, vagy visszaforduljak. Pedig az lett volna a helyes döntés.

-Nem tudom, Akka, tudod a német srác, ideült óra előtt és rólad meg Hannah-ról kérdezősködött, Dean pedig pont akkor jött. Mondtuk neki, hogy Hannah-nak ott van Jackson, de neked nincsen senkid. Lehet nem ez lett volna a helyes válasz. Viszont Dean megpróbálta lebeszélni a srácot, ráadásul a földbe tiporta minden önbizalmát. Vagyis csak akarta, mivel Akka visszaszólt neki, feladta a veled kapcsolatos dolgot, téged is szidni kezdett, tehát én is beszálltam a vitába, de azért nem olyan durván, mint Dean. Majd Akka azt mondta neki, hogy "Most akkor egy vagy két kapura játszol Hayes? Ha pedig egyre, akkor Peter-re vagy Ryle-ra? Így gondolom sem Delaney-nek sem pedig Bellának nem kellesz. Úgy sajnálom." Akkorát néztem, Dean meg vérszemet kapva fellökte a srácot és kiviharzott.-ha az előbb nem tudtam mire véljem a dolgot, akkor most még nagyobb bajban vagyok.