Storm in our hearts

E L E V E N

DELANEY

Nem volt titok, hogy közelebb kerültünk egymáshoz Akkával, miután beszéltem vele, hogy ne sértegesse a barátaimat. Bocsánatot kért és őszintén elmondta, hogy tetszem neki. Akkát kizárólag hallottak alapján ismertem, nem tudtam ki ő, csak annyit, hogy ő a "szőke német srác". Viszont egyre többet találkoztunk az egyetemen is, így egy kis idő után elhívott randizni. Mondtam neki, hogy nem randizok, de találkozhatunk. Azóta persze elcsattant egy-két, talán három csók, de több nem történt köztünk. Ezek a csókok is csak a pillanat hevében történtek, nem tudtam eldönteni, hogy akarom-e vagy sem, így úgy voltam vele, hogy miért ne. De Akka nagyon rendes volt velem mindig és nem nyomult, mert tudta, hogy most nem feltétlenül van szükségem egy kapcsolatra.

Ennek ellenére nagyrészt párként viselkedtünk egymással, ami kevésbé tetszett a barátaimnak, de én megvoltam így.

Ami Dean-t illeti... Hát kíváncsi és folyton piszkálja ezzel Owen-t. Nem vagyunk jóban mióta leszólt, hogy hagyjam itt a sulit. Nem vettem magamra, tudtam, hogy miért mondja, viszont azért hagytuk abba a beszélgetést, mert elegem lett. Nem lehet rajta sem kiigazodni, sem segíteni, nekem pedig nem kell ilyen barát. Eleinte Owen szerint kicsit önző voltam, majd valamiért mégis azt mondta, hogy szerinte is igazam volt. És nem is az a lényeg, hogy igazam volt-e vagy sem, hanem az, hogy Dean nem tudta és nem tudja mit akar.

Amikor pedig egy elérkezett a várva várt hosszúhétvége, egész végig Akka lakásában voltunk. Nagyjából minden percet ott töltöttünk, és bár jól éreztem magam, továbbra sem tudtam eldönteni, hogy mégis mi a francot akarok.

-Akka, ne csináld!-szóltam rá nevetve, ahogy befeküdt mellém az ágyába és a pólóm alá nyúlva csikizni kezdett.

-Miért ne Laney?-végül abbahagyta és inkább áttért a nyakam puszilgatására.

-Ez még jobban csikiz, na légyszi!-szinte alig kaptam levegőt a nevetéstől, majd a telefonom csörgésének hála Akka tényleg abbahagyta és hagyta, hogy felvegyem.

Vagyis felvettem volna, ha nem nyomta volna ki az illető, mire a telefonért nyúltam. Imádom, mikor valaki ezt csinálja.

-Ki volt az?-kérdezte mellém feküdve.

-Anya. Visszahívom.-és azzal tárcsáztam is édesanyámat.

-Igen?-szóltam bele pár csörgés után.

-Nem akarlak zavarni, de keresnek.-azonnal elkezdett pörögni az agyam, hogy mégis ki kereshet engem otthon, így rá is kérdeztem.

-Ki keres?

-Nem ismerem Delaney, gyere haza.-persze.. haza. Ki is nyomtam a telefont és Akkára néztem.

-Haza tudsz dobni, valaki keres otthon...Nemsokára úgyis mentem volna.-mosolyogtam kedvesen a férfira.

-Persze, nyilván.-nagy sóhaj hagyta el a száját és kicsit csalódottan kászálódott ki az ágyból. Magára vett egy fehér pólót és a cipőjét és már indultunk is.

-Ne haragudj, holnap látlak.-kikötöttem magam a házunk előtt, odahajoltam hozzá és puszit nyomtam az arcára, Akka viszont megfogta az arcom és egy csókba húzott.

-Akkor holnap.-mondta, majd egy mosoly kíséretében kiszálltam az autóból, de amint becsuktam az ajtaját, megakadt a szemem, sőt majdnem kiesett a helyéről, amikor megláttam a srácot a házunk előtti lépcsőn üldögélni.