Storm in our hearts

T W E L V E

-Owen, ne merd megkérdezni tőle!-üvöltöttem a fülébe a hangosan szóló zene miatt.

-Delaney drágám, ez csak egy kérdés.-vállon veregetett és elindult a barátom avagy alakulóm irányába.

-Basszus Owen..-a fejemet fogtam, majd inkább leültem a bárszékre és kértem egy italt.
-Köszönöm.-bólintottam a pultos srácnak, és iszogatni kezdtem egymagamban.

-Gondterheltnek tűnsz. Valami baj van?-szólított meg flegmán, de közben érdeklődött. Ki érti a férfiakat?

-Miért érdekel?-szóltam vissza.

-Csak kérdezem. Nem tűnsz túl boldognak jelenleg.-vállat vont és további rendeléseket vett fel, majd készített el.

-Nehéz a mai pasikkal. Csak ennyi.-csak megrázta a fejét, mert mire válaszolhatott volna, egy harmadik tag megjelent.

-Delaney, te random palikkal beszéled meg a gondjaidat?-szólt degradálóan egy nagyon ismerős hang. Megfordultam és szinte a vér is megfagyott bennem.

-Jason, mégis mit keresel itt?-hitetlenkedtem. Nem elég, hogy kerülöm Dean-t, hogy ne legyen kínos Akkával, most megjelenik az öcsém.

-Azt amit mindenki más.-vállat vont és leült mellém.

-Anyáék tudják, hogy itt vagy?-nyilván tudtam, hogy a válasz nem, de azért feltettem a kérdést.

-Nem, de nem is fogják megtudni.-nézett rám fenyegetően. Csak azért nem köpöm be Jason-t soha, mert nem akarok vele ennél is rosszabb kapcsolatot. Pedig megérdemelné.

-Na Delaney, megkérdeztem!-jött oda ziláltan Owen. Nagyra nyíltak a szemei, amikor megpillantotta Jason-t, de megrázta a fejét és újra rám nézett.

-Igen, és mit mondott?-unottan beszéltem, hiszen nem volt érdekem, hogy Owen megkérdezze Akkát, hogy akar e velem többet is. Mivel én így elvoltam.

-Azt, hogy igen. El tud képzelni többet is.-vigyorgott magában. Hát ennek nem teljesen örültem, ha őszinte akarok lenni, de úgy voltam vele, hogy majd alakul.
-Mizu haver?-fordult az öcsémhez.

-Nem sok, lazulni jöttem, de nem tudtam, hogy Delaney is itt lesz, szóval lehet, hogy megyek is, így már kevésbé élvezem.-megforgatta a szemeit, de nem állt fel.

-Hagyd már Laney-t!-nevetve mondta neki, de én kicsit sem találtam viccesnek. Majd bekövetkezett az, amit nagyon el akartam kerülni.

-Ja tényleg hagyd. Miért kell neked örökké csak Laney-t baszogatni?-szólalt fel a már jól ismert hang.

-Nem sok közöd van hozzá, amúgy ki a fasz vagy? Én Jason West, Delaney öccse.-megnyomta az utolsó szót, hogy a másik idióta tudja, hogy kivel beszél így.

-Aha, én meg Dean Hayes, de tudom ki vagy, nem kell bemutatkoznod.

-Okés Dean, menjünk és igyunk valamit!-vállon veregette Owen a srácot és megpróbálta elvinni innen messze, mivel mindketten tudtuk, hogy én szívom meg, ha beszól Jason-nek.

-Nem.-jelentette ki egyszerűen.

-Mégis honnan tudnád ki vagyok? Nekem szerencsére még csak ismerős sem vagy.-flegma volt, nagyon flegma. Viszont nem tudtam kinek a reakciója lesz rosszabb. Dean-t is ismerem ilyen téren és nem szeretném, ha összeugranának itt helyben.

-Jason, hagyd. Dean-nel egy egyetemre járunk és néha beszélünk. Lehet, hogy megemlítettem a neved, vagy akármi.-próbáltam kicsit javítani a helyzeten, de ezzel nem nagyon tudtam, majd Dean mondandója közben jutott eszembe. Csakhogy valaki megelőzött.