Storm in our hearts

T W E N T Y

Kínos. Az volt. De nem bántam, hogy kijutottunk a liftből, mivel ami ott fogadott az eléggé tetszett. Mert hazudnék, ha azt mondanám nem volt jó pali a tűzoltó. A karbantartó kikérdezte Dean-t a történtekről, addig én jól elvoltam a férfival.

-Szóval...-nevén akartam szólítani, de fogalmam sem volt róla, hogy hogy hívják, de mintha olvasott volna a gondolataimban.

-Josh. Te pedig..?-várta az én nevemet.

-Delaney. Tehát Josh, mi is volt a probléma tulajdonképpen?

-Éppen villanyt szereltek az egyik emeleti szobában és elvágtak vagy kihúztak egy központi villanyvezetéket. Lényegében lecsapta az áramot az egész hotelben.-magyarázta, miközben végig a szemembe nézett, ami elég káprázatos volt.

-Aha, világos. Csak azért kérdezem, mert majdnem szívrohamot kaptam. És kissé be voltam szarva, hogy én ott meghalok.-mondtam el neki azt, amit ténylégesen éreztem, persze amíg Dean nem gondoskodott erről.

-Nekem eléggé úgy tűnt, mintha pont jól jött volna a helyzet a pároddal.-vonta meg a vállát és egy lépést hátrált.

-Jézus nem, mármint Dean nem a párom, csak egy barátom.-idegesen a hajamba túrtam, majd a férfire néztem, aki éppen mesélte a dolgokat a karbantartónak.

-Persze igen, a barátaimmal mi is ezt szoktuk csinálni egy random hétvégén.-nevetett fel a mély hangjával, ami először meglepett, mert Josh egy szőke, zöld szemű férfi és teljesen más hangra számítottam.

-Ez mindenhogy fura lesz, de tényleg csak egy barát. Most egy ilyen érdekes barátság extrákkal dolog van közöttünk. De semmi komoly. Hétvégi dolog.-legyintettem egyet, de csak felnevetett.

-Na igen, persze. Akkor biztos nem bánja a barátod extrákkal, ha elkérem a számodat.-mivel lényegesen magasabb volt nálam, így eléggé fel kellett néznem, és láttam, hogy kissé megdönti a fejét és a válaszomra várt.

-Biztosan nem bánja. De ha így nézel rám, akkor amúgy is kénytelen leszek odaadni.-megrántottam a vállaimat, majd telefonszámot cseréltünk. Viszont akkor megláttam, hogy bőven elmúlt egy óra, nekünk pedig otthon lett volna a helyünk.

-Azért azt had jegyezzem meg, hogy gyönyörű vagy, de a sminkedet majd kicsit igazítsd meg mindenképpen.-kacsintott egyet abban a pillanatban, amikor Dean odalépett mellénk.

-Megkérhetlek, hogy ne kacsintgass a barátnőmre? Köszi.-mosolygott gúnyosan Josh-ra.-Te meg gyere.-megfogta a csuklómat és indulni készült.

-Woahh, álljunk meg egy pillanatra. Nem vagyok a barátnőd!-néztem rá, majd a tűzoltóra kúszott a tekintetem.-Nem vagyok a barátnője!-felmutattam a mutatóujjamat. Nem tudom Dean-nek ez honnan jött, de örültem volna, ha nem rontja el az esélyeimet egy ilyen férfival.

-Én hiszek neked, majd írok.-megint kacsintott, majd Dean után siettem.

-Elmagyaráznád ezt az egészet?-benyitott a hotelszobába, de választ nehezen adott.

-Figyelj Laney, ne húzzuk az időt, már így is késésben vagyunk. Azért vagyunk most itt, mert nálam is otthon vannak anyáék, és ez most nagyon kell nekem. Csak segíts rajtam. Ennyit kérek. Két hete nem szexeltem senkivel és úgy érzem, hogy felrobbanok.-full komolyan beszélt, ami már tényleg nem lepett meg, de tudtam, hogy a borderline ezt hozza ki belőle.

-A liftben majdnem szexeltünk, csak kétlem, hogy örültek volna a biztonságiak.-közelebb mentem hozzá pár lépéssel, közben a táskámat a székre dobtam.

-Nagyon is örültek volna.-elém állt. Így szemeztünk egy ideig, majd lecsapott az ajkaimra. Tévedtem, amikor a liftes csókunkra azt mondtam, hogy heves volt. Vagy ha az volt, akkor ezt fogalmam sincs minek nevezném. Szinte elfogyott a levegő a szobában, de feleszméltem, mivel nagyon elhúzódott az idő.