Storm in our hearts

T H R E E

-Faszom.-suttogta a fiú az ajtóban állva.

-Jézusom.-motyogtam magam elé. Hát innen volt ismerős a ház. Amikor tegnap reggel eljöttem tőle, csak gyorsan kimentem és vissza sem néztem, ezért nem esett le egyből, hogy ma hová is jöttem.

-Dean, menj fel, fél óra és végzünk. Addig bírd ki.-mit?-fogalmazódott meg bennem a kérdés.

-Már mennem kell.-nézett az anyjára, majd a karórájára.

-Hová?-Isabel értetlenkedni kezdett, de Dean jelentőségteljes pillantása után elhangzott egy "oh". Majd lelépett.

*****

-Semmi?-tette fel a kérdést Hannah Owen-nek, amikor csak a tésztámat turkáltam a villámmal.

-Semmi. Már egy hete.-vonta meg a vállát a fiú.
-Bambi mondd már, hogy mi van! Tényleg már egy hete nem vagy túl kommunikatív és nem tudjuk mi van.-aggódott, de én sem tudtam mi a helyzet.

-Én sem tudom, csak elkezdődött az egyetem, az edzések és most lehangoltabb vagyok. Ennyi.-próbáltam hagyni a témát, de Owen nem. Hannah-nak viszont mennie kellett, hiszen Jackson-nal találkozott.

-Figyelj Laney, ismerünk már. Tudjuk, hogy valami nyomaszt és szeretnénk segíteni.-megsimította a karomat és bár el kellett volna mondanom, hogy mi bánt, nem ment.

-Lépjünk tovább Owen.-és feladta.

Egy hete volt, hogy kiderült, hogy Dean anyukája a biosz tanárom, azóta valami megváltozott. A kampuszon egyre kevesebbet láttuk egymást, illetve Owen állítása szerint az edzéseket is kihagyja. Amikor viszont ott volt a suliban nem mondanám, hogy került, de kétségtelen, hogy nem kereste a társaságomat, sem a közös barátainkét. Illetve kering egy olyan pletyka, hogy Dean a barátnőjével, Bellával tölti az idejét. De azt is hallottam, hogy csak összejárnak. Viszont évek óta ismerik egymást, tehát bármi lehet.

Ma viszont ismét megyek Isabel-hez, mivel egy héten háromszor járok. Hétfőn, szerdán és csütörtökön.
Amint benyitottam a házba, megpillantottam Dean-t, a kanapén ült és valakivel telefonált. Meglátta, hogy nézem, így zavaromban inkább bementem a kis szobába.

-Szia Delaney!-jött be a nő mosolyogva.

-Szia Isabel, hogy vagy?-kérdeztem.

-Kicsit stresszesebb időszakon megyünk keresztül, de minden rendben.- a fiúra pillantottam, így sikerült megint összenéznünk, ezt viszont most Dean szakította meg. Felállt és felment.
-Na kezdjük!-köhintett Isabel.

Az óráink általában egy órások, Isabel telefonja viszont fél óra után csengeni kezdett.

-Delaney, sürgősen el kell mennem, maradj itt, igyekszem vissza és befejezzük, ha nem baj!-hadarta el, felkapta a kulcsait és elindult.

-Rendben, persze. Semmi gond. Menj nyugodtan.-mosolyogtam a nőre, majd magamra maradtam.

-Dean!-szóltam a fiúnak, aki a konyhában tevékenykedett, de nem válaszolt, így odamentem hozzá.

-Delaney, nem akarok beszélgetni.-szólt lesújtóan. Hát oké. Csakhogy ez engem nem nagyon érdekelt.

-Miért nem jársz be?-néztem mélyen a szemébe. Láttam rajta, hogy valami nem oké.

-Nem mindegy? Nem sok közöd van hozzá.-eléggé lekezelő volt, ezt a tudtára is adtam.

-Barátnőddel megvagytok?-tettem fel a következő kérdést, de nyilván elutasító volt.

-Ehhez sincs közöd. És mondtam hogy nem akarok beszélni.-Dean-t persze cseppet sem érdekelte, hogy én pedig igenis akarok beszélgetni. De aztán feladtam.

-Jó. Csak hogy tudd, kibaszott bunkó vagy.-nevettem fel hitetlenül.

-Te.. mindegy.-megrázta a fejét és elnézett.

-Mondjad.

-Nem. Menj haza.-elfordult és valamit pakolászni kezdett.
Nem tudtam mit mondjak, vagy mit ne. Hiába vagyok pszichológia szakon, erre tényleg nem tudtam mit kéne reagálnom.

-Anyukádat várom, szóval nem.-vontam vállat.

-Delaney, nem most fog visszaérni. Hazaviszlek.-elővette a kocsikulcsát és engem kikerülve ment ki a konyhából.

-Inkább hazamegyek egyedül.-félretoltam az ajtóból, de ahogy kinéztem láttam, hogy Los Angeles utcáit víz borítja és az eső továbbra is permetezi a pálmafákat.
Dean tétovázott, hogy kijöjjön vagy sem, de végül megfogta a csuklómat és az autóig húzott.

Láttam rajta, hogy eléggé feszült és szét van esve. Ez pedig a vezetésén is meglátszott.

-Dean!-megfogtam a felkarját, hiszen egyre veszélyesebben ment az esőben.
Márcsak pár utcányira voltunk, de leállt az út szélén és olyat mondott, amit el sem akartam hinni.

-Szállj ki.-lehajtotta a fejét és próbált higgadt maradni.

-Baszd meg Dean! Most ez komoly?-hezitáltam, hogy mi legyen, de végül kiszálltam és hazasétáltam a szakadó esőben.

Otthon levetettem minden vizes ruhámat és vettem egy forró fürdőt. El sem akartam hinni, hogy ezt csinálta. Kirakott az út szélén a viharban? Kedves vagy Hayes...

*****

Másnap amikor elmeséltem Owen-nek és Hannah-nak, nem hittek a fülüknek.

-Delaney ez komoly? Ő mondta, hogy hazavisz és félúton kibaszott a kocsiból?-idegeskedett Hannah.

-Ha ma jön edzésre, akkor tuti, hogy annyi neki.-szólásra nyitottam a szám, de Owen lecsittegett.-Nem, Laney. Leszarom. Paraszt volt és erre nincs mentség. Ne is próbáld védeni.

-Igaza van. Mégis ki és miért tesz ilyet? Eszénél van? Többet be se ülj mellé. Halál komolyan.-Hannah a lelkemre kötötte, így nem volt más választásom, mint kocsival járni Isabel-hez.

Hetekig nem beszéltünk Dean-nel, hiába láttuk egymást az egyetemen és találkoztunk többször náluk.
Ez viszont addig a szombat estéig tartott, amikor is a fiúk megnyerték a szezon első lacrosse meccsét. Ennek örömére tartottak egy bulit, ami szokás volt a nyert mérkőzések után.

Beléptünk Hannah-val az egyik tag házába, ami egy óriási fehér és fekete színekben pompázó villa volt. Természetesen egy-két itallal kezdtük az estét, de mint mindig több lett belőle. Owen előre szólt, hogy vigyázzunk magunkra, de ha már iszunk, akkor rendesen tesszük.

Már javában táncoltunk, amikor Jack elrabolta tőlem Hannah-t. Remek, mivel Owen is a csapattársaival van.

Nem szoktam bulikban smárolni vagy annál többet csinálni, hiszen az nem én vagyok, most viszont lekapott egy egyel alattam járó, eléggé szexi szőke srác. Hirtelen nem tudtam mit tegyek, majd végül visszacsókoltam. Mikor abbahagytuk átnéztem a válla felett és Dean hitetlen arcával találtam szemben magam.

-Delaney..-tátogta, hiszem távol volt tőlem és nem hallottam a zajtól sem.
Elmutogattam neki, hogy egy szót sem értek és azt, hogy ezt nem látta. Legyintett egyet, majd tovább állt.

Owen-re tévedt a tekintetem, aki a sarokban nevetgélt. Bemutattam neki, majd tovább táncoltam a sráccal.

Ami Owen-t és engem illet, nagy ritkán, amikor mindketten a kelleténél sokkal többet iszunk, akkor el szoktunk kezdeni flörtölni, kissé közeledni egymáshoz és úgy táncolni, viszont amióta ismerem egyszer sem éreztem iránta többet.
Még csak sosem csókolóztunk.....

-Akkor te jössz West!-szólt Logan, a focista srác.-Felelsz vagy mersz?

-Merek!-jelentettem ki nagy vígan.

-Smárolj a haveroddal, Owen-nel!-a fiú mellettem ült. Először mindketten nevetésben törtünk ki, majd a fejünket ráztuk..