Ki az a béna nyomorék, aki úgy kezdi a második tanévet tizenegyedikesként, hogy éjszaka elfeküdte a nyakát, és csak egyenesen előre képes nézni?
Naná, hogy én!
A suli előtt pár méterre találkoztam az egyik barátnőmmel, Mesivel. Kicsit furcsálta, ahogy megyek, és miután elmagyaráztam neki, hogy miért megyek így, szimplán kiröhögött. Nagyon aranyos, nem?
– Szerinted milyen lesz az új tanár? – kérdezte, mikor már baktattunk a csarnok felé.
– Nem tudom, de most ezen a héten nekem teljesen mindegy, ugyanis van felmentésem
– vigyorogtam, mire Mesi szomorúan konstrálta, hogy "egyedül" kell tesiznie.
– Én azért rendesen félek az új tanártól – motyogta Nati.
– De jó neked, hogy nem kell tesizned – mondta ma már vagy hatvanadjára Mesi.
– Hé, nyugi már! Biztos jó fej lesz az új tanár! Legalábbis remélem
– szóltam rájuk.
Amint kimondtam, kicsit kijebb nyílt az ajtó, és egy alak suhant el mellette, aki mondta, hogy menjünk a csarnok B részébe.
Nálunk A, B és C részre van felosztva a csarnok. Nekem a B a kedvencem, mert ha vonal futás van, akkor ott a legarányosabb és a legkevesebb a vonal.
A kezembe fogtam a kis igazolásom, és én hagytam el utoljára az öltözőt.
A fiúk már a B részbe voltak, és éppen labdával dobálták egymást. Okosak.
Mivel én még mindig nem tesiztem, így leültem a lelátora, és onnan néztem a többieket, mind addig, amég nem jött a tanár úr.
– Osztály vigyázz! – jött be egy elég fiatal férfi.
Mesi rögtön hátra nézett rám, és szemkontaktus segítségével beszélgettünk, ami valahogy így nézhetett ki;
M.: Látod őt?
D.: Igen.
M.: Milyen fiatal!
D.: Nagyon.
Aztán Mesinek vissza kellett fordulnia, ugyanis a tanár köhintett egyet.
– Osztály vigyázz volt – nézett rám Mesi válla felett.
– Ja elnézést – álltam be Mesi mellé.
A tanár bemutatkozott (Földes Ádám) és öt vonalat adott ki a többieknek, hogy fussanak.
Mikor elkezdték, felém pillantott.
Vettem az adást, és odamentem hozzá. Kezébe nyomtam az igazolást, és vártam a reakcióját.
Átfutotta a lapot, majd zsebre vágta.
– Rendben, ülj le – bökött a lelátó felé, aztán rászólt Imire, mert lecsalt egy csomót a futásban.
YOU ARE READING
Teacher's pet
Romance- Mi vagyok én neked, Ádám? - toltam el magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni. - Mi szeretnél nekem lenni, Daniella? - morogta, miközben átölelte a hasam. - Nem tudom - simítottam bele a hajába, mire komoran felnézett rám. - Jó, akkor leszek a kutyá...
