Teacher's pet

I.

Egész hetem jól telt. Mivel nem kellett tesiznem, így minden gondom elszállt.
Boldogan ültem le a lelátóra ma is. Egy dolog miatt voltam szomorú, márpedig az miatt, hogy ez az utolsó nap a héten, egyben az utolsó nap, hogy itt ülhetek a lelátón.

Semmi dolgom nem volt, így elkezdtem felmondani magamban a kémiai képleteket, amikből ma írunk dogát.
Épp a vasércnél tartottam, mikor a semmiből mellettem termedt a tanár úr.
Felnéztem rá, ő meg le rám. Hirtelen hányingerem lett. Jaj.
Leült mellém, és a kezébe vette a laptopját.
- Kik a hiányzok? - pillantott felém egy pillanatra.
- Öhm - néztem a többeik felé, akik épp párosan bemelegítettek. - Tibi, Zoli és a Rami.
- Tibor, Zoltán, Ramóna
- motyogta utánnam. - Rendben, köszönöm - mosolygott rám.
- Nincs mit - amint kimondtam a mondatot, rögtön visszatértem a vasérchez, és szerencsére már hányingerem sem volt.

*

- Majdnem meghaltam, mikor cigánykerekezni kellett
- morogta Mesi, miközben mentünk kémiára.
Szaporán bólogattam, miközben a májkrémes kenyeremet ettem.
- Ugyan ez, de mikor megláttam a tanár formás seggét - mondta Niki, mire mind a háram felnevettünk.
- Igazán gyerekesek vagytok
- sétált el mellettünk Regi.
Csak egy mindent mondó pillantást váltottunk, majd bementünk a terembe.

Legnagyobb meglepetésünkre nem a matek tanár ült a tanári asztalnál, hanem a tesi tanár.
- Remélem nem hallotta meg
- morogta Niki, miközben elment mellettem, majd leült mögém.
Amint leültem, elkezdődött az óra, és állhattam újra fel, mert osztály vigyázz volt.
- Hol tartotok? - kérdezte Földes, mikor mindenki leült már, és rászólt két gyerekre, hogy pakoljanak elő.
– Valami életkoros szöveges feladatok – válaszolta mellőlem Mesi. De azt olyan fájdalommal tette, mintha húznák a fogát.
Földes is körülbelül olyan arcot vágott, mint Mesi.
– Mire megértettem, hogy mit akarnak a szöveges feladatok, addig idegileg kikészültem
– morogta, mire Mesi egyetértően bólogatott, én meg próbáltam visszatartani a nevetésem. – El tudjátok magatokat foglalni csendben? – nézett fel az osztályra, mi meg természetesen máris nyúltunk a telónkért.
Vagyis én nem. Én elővettem a könyvem. Kár volt.
– Nézéttek, Daniella könyvet olvas – kiáltotta hirtelen Dani, aki a mellettem lévő padsorban ült.
– Helyes. Neked sem ártana, és akkor talán lenne ott valami, ahol az agyadnak kéne lennie
– szólt azonnal be neki Regi.
Nem mert felnézni, így csak a pad alá tettem a könyvem, és a padra ráhajtva a fejem olvastam tovább.

A matek hamar eltelt, ugyanis olvastam, és utánna jöhetett egy infó óra, ahol elromlott az egyik gép, és mivel női infó tanárunk van, az nem tudta kicipelni a nagy, ezer éves gépet a teremből, ezért engem kért meg, hogy keressem meg az egyetlen tanár úrat az iskolába, és hozzam fel.
– Majd a hátamon felcipelem
– morogtam, mire a mellettem ülő Mesi felnevetett.

Jó kislány lévén megtaláltam Földest a tesi terembe. Épp a kilencedikesekkel volt, akik láthatólag alig éltek futás közben.
A tanár a tesiterem közepén állt, és nagyon nézte, hogy ki hogyan fut, én meg nem akartam bemenni, így mikor az unokatesóm elfutott mellettem, elkaptam, és megkértem, hogy szóljon Földesnek.
Így is majd megfulladt a futás miatt, de a szavaimra odakocogott a tanárhoz, aki szigorúan felnézett, majd megállapodott a tekintete rajtam.
Veszengve vártam, még kisétál mellém, és megáll előttem.
– Infó óráról jövök, mert kellene a segítsége elvinni egy gépet a teremből – hadartam neki el.
– Mond, hogy nem találtál meg.
– Komolyan? – lepődtem meg.
Két karját a mellkasa elé vonta, és egy halvány mosollyal bólintott.
– Oké, rendben – vontam meg a vállam, és máris mentem vissza az osztályba.

– Nem találtam meg – léptem be a terembe.
– Tényleg? – csodálkozott a tanárnő.
– Igen, biztos lyukas órája van a tanárúrnak, vagy valami
– vontam meg a vállam, mire a tanárnő is belenyugodott, hogy nincs itt.
De ha kiderül, hogy hazudtam, akkor elszámolok a drága tesi tanárunkkal.