Teacher's pet

X.

A péntek azért jó, mert péntek. Viszont azért rossz, mert dupla tesi, ami a halálom. Szó szerint.
Mai órán szekrényugrás volt.
Hááát...úgy sikerült összekaparnom a négyest, hogy a szekrény előtt megálltam, Földes meg megfogott, és guggolásba felnyomott a szekrényre.
Az egész osztály tapsolt, majd mikor vége lett a műsornak, nekik is meg kellett birkózni a szekrénnyel. Elég érdekes volt, és mintha az óra végére rendesen megizzasztottuk volna Földest. Olyan volt, mintha neki lett volna dupla tesie, nem nekünk. :)

*

– Persze, ha én vennék neked nyakláncot, akkor azt nem hordanád – rázta meg Niki nem tetszően a fejét.
– Tudom, de ez nagyon tetszik
– érintettem meg a Földestől kapott nyakláncom.
– Köztudott, hogy imádod a farkasokat – mondta mosolyogva Mesi, mire csak nagyokat bólogattam.

– Mit fogsz délután csinálni?
– suttogta nekem Ádám irodalom órán, mire csak megráztam a fejem, jelezve, hogy semmit.
– Farkas Ádám és Pataki Daniella!
– szólt ránk a tanár.
– Fogadjunk ki fog zavarni
– suttogta gyors oda nekem Ádám, mire csak elmosolyodtam.
– Nem csak kizavarlak fiam, hanem egyenesen az ofőhöz, téged is, lányom! – mutatott rám.
– Ella nem tett semmit! – szólalt meg hirtelen mellettem Mesi.
– Ez az idióta pofázik folyton!
– állt fel a székről, mire mindenki kikerekedett szemekkel nézte őt.
Nem volt ez tőle megszokott.
– Farkas és Kiss – vett egy nagy levegőt a tanár. Most jön az üvöltés.
– AZONNAL MIND A KETTEN LETAKARODTOK AZ OSZTÁLYFŐNÖKHÖZ!!
Ádám és Mesi nem tudott mit tenni, így kisétáltak a teremből. Én meg megemészhetetlen hálát éreztem azért, mert Mesi feláldozta magát helyettem, mert tudja, hogy hatalmas vita lenne nálam, otthon, ha kapnék valamit. Sajnos előző irodalom órán a tanár megigértette velem és Ádámmal, hogy nem szövegelünk órán, vagy szaktanárit kapunk.

Két perccel hamarabb elengedtek irodalomról, én meg rohantam a termünk felé.
Amint odaértem, nyílt az ajtó, és Földes lépett ki rajta. Megálltam előtte, és lehajtott fejjel vártam, hogy mondjon valamit.
– Becsüld meg Emesét, hogy ott van neked – sóhajtotta, majd kikerült engem, és elment. Én meg elkerekedett szemekkel néztem, ahogy befordul a folyosón, majd észbe kaptam, és berontottam a terembe. Mesi és Ádám az első padban ültek és valami írtak. Az érkezésemre felkapták a fejüket.
Gondolkozás nélkül álltam oda Mesi mellé, és megöleltem.
– Annyira köszönöm.
– Nem kell – vonta meg a vállát. De én tudtam, hogy igenis kell.
– Mi a bűnti?
– Bent kell maradnunk hetedikben, és írni – sóhajtotta Ádám.
– Ennyi? Semmi osztályfőnöki, vagy valami? – kérdeztem, mire megrázták a fejüket. – Jó, akkor maradok én is – húztam oda a padhoz egy harmadik széket, és gyors írtam anyának, hogy bent kell maradnom egy kicsit tovább.
– Nem kell, menj haza – mosolygott rám kedvesen Mesi, mire én csak megráztam a fejem.
– Mit írunk?
– Én azt, hogy „Nem beszélek feleslegesen órán" – sóhajtott újra egyet Ádám.
– „Nem emelem fel egy tanárral szemben a hangom" – válaszolt Mesi is a kérdésemre.
– Jó, akkor én kitalálok valamit magamnak – gondolkoztam.

Ahogy kicsöngettek hetedikről, abban a pillanatban lépett be Földes a terembe. Látszólag meglepődött, hogy két gyereket hagyott magára, és mikor visszajött, már három volt, de ezzel kapcsolatban nem szólt semmit.
– Kérem a lapokat – nyújtotta felénk a kezét, mire mind odaadtuk neki. 10 oldalt írtunk fejenként. Ekkora lappazarlást még életemben nem láttam.
Átfutotta a lapjainkat, majd mikor az enyémhez ért, mosolyogva megrázta a fejét. Biztos voltam benne, hogy tetszett neki, amit írtam, viszont mint tanár, nem szabad, hogy tetszen neki.
– Hazamehettek – mondta, miközben nekem odanyújtotta a lapjaimat. – Ezt semmisítsd meg, mert ha megtalálja valaki, akkor biztos, hogy nagy bajban leszünk – kacsintott, mire mosolyogva összenéztem a két barátommal.

Végül elraktam a lapokat a táskámba, majd útra indultunk.
Mesi és Ádám egész végig azon nevettek, amit írtam. Nekem is tetszett.