XV.

560 15 1
                                    

– Mit csinálsz? – tört be a terembe Földes. Épp a kezemet vágdostam.
– Ne csináld ezt, Ella. Hagyd, hogy segítsek neked – mondta, de egyre jobban távolodott el tőlem. Próbáltam felállni, de nem sikerült.
– Segíts, kérlek, segíts! – sírtam el magam.
– Ella! – kiáltotta még egyszer, majd eltűnt.

– Daniella! – üvöltött Takács tanárnő, azaz az irodalom tanárunk a képembe. Jaj, lehet kicsit elbóbiskoltam az óráján.
– Elnézést – tápászlodtam fel a padról, és rendesen felültem a székemre.
– Ami sok, az sok. Azonnal szólók az osztályfőnökötöknek, hogy tegyen tisztába téged. Ha meg nem megy neki, akkor szólók az igazgatóságnak – vette fel a tanári asztalról a telefonját.
Miután nagy nehezen kikereste az ofőnk számát, motyogott valamit a telefonba, és letette.
– A csarnokban vár téged
– nézett csúnyán rám, majd mikor már majdnem kimentem, megállított. – A cuccod is vidd. Ha véletlen hamarabb visszaérnél, mint ahogy kicsöngetnek, akkor sem szeretném, ha újra megszakítanád az órám. Ülj csak majd le az aulában – nézett fel rám gonoszan a 145 centiméterével. Gonosz kobolt.

Szóval, vittem a cuccomat magammal, majd átmentem a tesiterembe. A B részben meg is találtam Földest, épp az uncsitesómék osztályával volt órája.
Mikor meglátott, csak megrázta a fejét, majd a lelátó felé bökött, így leültem.
Miközben a kilencedikesek nyújtottak, uncsim, az az Jázmin odacsúszott a lelátó mellé, és láthatatlanul elkezdtünk beszélgetni. Az az rámnézett. A nézéséből meg tudtam állapítani, hogy azt kérdi, hogy "Mi történt?"
– Irodalom óráról jövök – suttogtam, mire csak bólintott. Persze, hogy tudta. Nyílt titok, hogy én vagyok Takács kedvenc
diákja. :)

– Mit csináljak veled, hogy jól viselkedj Ilona óráin? – ült le mellém Földes, miután kiadta a kilencedikeseknek, hogy játszhatnak. Bezzeg ők kedden is játszhatnak, mi meg csak pénteken. Ch.
– Most tényleg az én hibám volt, de máskor nem. Egyszerűen pikkel rám – vontam meg a vállam, mire Földes elmosolyodott.
– Mi oka lenne erre?
– Egy múltbéli dolog miatt, amiről nem is tehetek.
– És mégis milyen múltbéli?
– érdeklődött, mire csak elhúztam a számat.
Földes épp nyitotta a száját, hogy mondjon valamit, mikor egy nagy puffanást hallottunk. Mind a ketten odakaptuk a fejünket; Jázmin feküdt a földön, miközben összegörnyedve a bokáját fogta.
Gondolkozás nélkül futottam oda hozzá, majd leguggoltam mellé.

Teacher's petWhere stories live. Discover now