Teacher's pet

IX.

Miután Földes elment, le akartam ellenőrizni, hogy milyen munkát végzett.
A csap tökéletes volt, de volt valami a csap mellett. Egy kis, piros doboz volt.
Mikor megláttam, a hasamnál jól eső érzést éreztem. Alig bírtam visszatartani a mosolyom, miközben kinyitottam. Egy fekete nyaklánc volt benne, ami egy farkast ábrázolt.
Rögtön felvettem, majd facebookon megkerestem Földest. És bennem ekkor tudatosult, hogy kb. az egész osztály az ismerőse, csak én nem.

*

Hát a szünet igazán uncsi volt ezek után, de úgy látszik, hogy csak nekem, ugyanis hétfő reggel Mesi letámadott, és addig arról beszélt, hogy milyen volt a karácsony, ameddig a tesi öltözőbe be nem értünk. Félreértés ne történjen, Mesi csak beszélt és beszélt, mikor meglöktem kicsit, majd előre biccentettem. Ugyanis nem csak lányok voltak az öltözőben, hanem Földes is. Miután Mesi is észrevette, elhallgatott.
– Tehát ott tartottam, hogy ma elmarad a testnevelés óra. Helyette az osztálytermet fogjuk feldiszíteni
– mondta Földes, mire mindenki megörült. Én is, ugyanis elég muris volt múltkor is diszíteni a bulira.

Így hát tesi helyett az osztályterembe mentünk valami téli dolgot varázsolni a terembe és a terem ablakokra is. Bár azokat nem látja senki, ugyanis amerre van az ablakunk, arra a helyre nem mehetnek a diákok. Volt ott egyszer egy nagyon csúnya balesett, kilencedikesek voltunk, szóval azóta van lezárva, eltiltva a diákoktól, pedig mennyire jó volt ott lenni!
– Elgondolkodtál – ült le mellém Ádám, én meg csak ekkor vettem észre, hogy az ablakon kinézve agyaltam mosolyogva.
– Azon gondolkoztam, hogy milyen jó volt itt kint – mutattam ki az ablakon.
– Igen – nézett ő is ki az ablakon.
– Mit nézünk? – nézett ki Földes is az ablakon, miután egy nagy papírkupacot pakolt elénk.
– Emlékeket – válaszoltam.
– Majd, ha kinéztétek magatokat, kezdjetek vagdosni – felelte szarkaztikusan, majd amilyan gyorsan jött, olyan gyorsan is ment el.

Mosolyogva néztem Ádámra, majd a lapokra. Újra Ádámra, majd a lapokra.
– Mi az? – húzta össze a szemöldökét.
– Bal kezes vagyok – húztam gúnyos vigyorra a szám.
– Tényleg, basszameg – esett le neki. – Valakinél van egy balkezes olló? – kiáltotta, mire mindenki értetlenül nézett rá. Én vagyok az egyedüli bal kezes, nem hinném, hogy egy jobb kezesnél lenne egy balkezes olló. – Ádám bá! Ella fogyi, ezért nem tud vágni! – kiáltotta most Földesnek, mire riadtan előre dőltem a székemen. Földes kérdőn nézett rám.
– Bal kezes vagyok – mondtam, mire bólintott egyet.
– Akkor gyere, és segíts nekem
– intett maga felé, mire felálltam, és kimentem az asztala mellé.

Szegény tanár úrnak azt kellett megmutatnom, hogy hogyan kell a wordöt hasznáni.
Szünetben is azt magyaráztam neki, mikor a többiek már rég elhagyták a termet. De inkább maradtam itt, a meleg teremben, mint lent, a hideg udvaron.
– Szép a nyakláncod – szólalt meg hirtelen, mire abba hagytam a keret magyarázását.
– Köszönöm, tanár úr, de tudja, hogy hogyan kell keretet csinálni?
– néztem a vállam fellett felé.
– Igen...khm...azt hiszem, hogy mehetsz. Le ne késs az óráról khm
– krákogott, mire felkaptam a táskám, és máris ott se voltam. Az kellett volna még nekem, hogy elkapjak valami betegséget.

– Na sikerült? – támadott le egyszerre Nati és Mesi.
– Ja. Már kezdte érteni, mikor kidobott a teremből – tártam szét a karom, majd elindultunk a matek terem felé.
– És miért csinálta ezt? – kérdezte Mesi, Nati meg szintén kérdőn fordult felém.
– Gőzöm sincs. Szerintem a tanárok még mindig egy külön fajok, és ennyi – mondtam végszóként, majd bementünk a matek terembe.

Lehet, hogy meghallotta a matek tanár, ugyanis egész órán eléggé csúnyán nézett rám. Na mindegy.