XXVIII

571 15 2
                                    

Letett az ágyra, majd felém mászott egy megcsókolt.
Mind addig csókolóztunk, amég a férfiasságához nem dörzsölődtem.
Csillogó szemekkel elvált az ajkaimtól, majd a nőiességemhez ment.
– Tudod, hogy mi a legjobb abban, hogy az én alsóm van rajtad? – nézett fel rám. – Az, hogy csak oldalra kell húznom, hogy hozzád férjek – mondta, majd tette is, amit mondott.
Oldalra húzta a fekete anyagot, majd nyelvét megéreztem odalent, miközben összekulcsolta ujjainkat.
Az elején fura volt, de azt átváltotta az élvezet.

Mindig is féltem attól, hogy milyen lesz az elsőm, mégha most nem is a szexről van szó, és azt kell mondjam, hogy sokkal jobb volt, mint amilyennek elképzeltem. Pluszba még az, hogy simogatott, és puszilgatott, nagy biztonságot adott.
Az élvezetemet nem nagyon szeretném ragozni, mert anélkül rendesen belepirultam. Lényeg a lényeg, jó volt. Nagyoon jó.

– Amúgy rendeltél kaját?
– jött vissza a szobába a barátom, aki kedves volt és elment nekem egy pohár vízért.
– Igen. Előre ki is fizettem.
– Mivel? – kérdezte, mire furán felnéztem rá.
– Kártyával?
– Ja, a telefonom megjegyezte a kártyám – bólintott, majd a telójáért nyúlt, miközben leült mellém. Én az ágyon feküdtem keresztbe, szóval majdnem rám ült.
Amég telefonozott, én odakúsztam mellé, és így fekve átöleltem a derekát, mire értetlenül nézett le rám.
– Nem jött értesítés, hogy fizettél vele.
– Mert nem a te kártyáddal fizettem
– vontam meg a vállam.
– Miért nem?
– Mert nem akartam elkölteni a pénzed.
– De én szeretném, hogy elköltsd a pénzem. Van sok – simított végig az arcomon.
– Már megbocsáss, de honnan van sok? Azt hallani, hogy a tanári fizetések nem a legjobbak.
– Papa egyetlen pici unokája megkapta a vagyonát – mosolyodott el.
– Ha ezt tudtam volna, akkor hamarabb elsírom magam előtted
– csettintettem „csalódottan," mire Ádám csak elröhögte magát.

*

– Lassan haza kéne, hogy vigyelek
– ölelt át Ádám, hátulról, miközben én a konyhában ültem.
– Nem akarok hazamenni.
– Nem akarlak hazavinni.
– Akkor ne vigyél – vágtam rá.
– De, foglak – puszilta meg a nyakam, mire a vállára hajtottam a fejem. – Viszont, az nem könnyíti meg a dolgom, hogy szinte tálcán kínálod magad – harapta meg ezúttal a nyakam.
– Aú – csaptam hátra, mire a vállára csaptam.
– Azt hiszed nem láttam, hogy hogyan ülsz itt? – nyúlt a lábam közé, mire éreztem, hogy nagyobbakat dobban a szívem. Izgatottan vártam, hogy újra hozzám érjen. – Újra orgazmust akarsz, ugye?
– Olyan jó volt – nyögtem, ugyanis Ádám keze meg is találta a nőiességemet, de csak anyagon keresztül.
– Így is érzem, hogy nedves vagy
– suttogta a fülembe.
– Ádám – szóltam elhaló hangon.
– Mit szeretnél, szépségem?
– Ne kínozz, kérlek – suttogtam.
– Tíz perced van felöltözni
– paskolta meg a combom belsejét, majd ellépet tőlem.
– Megint mész kiverni? – szóltam utánna idegesen. Ideges voltam, mert csak úgy itt hagyott.
– Nem vagyok büszke rá, de inkább ez, minthogy téged kényszerítselek az ágyba és szedjelek darabokra
– vonta meg a vállát, mire én hirtelen megsajnáltam.
– Mióta csinálod? Tudod.
– Mióta tanár úrnak szólítasz
– mondta, mire elkerekedett a szemem. – Tudom, ciki, de ez az egyik gyenge pontom.
– Mi még?
– Te – mondta, mire felálltam és szorosan magamhoz öleltem.
– Két perc és mehetünk, jó? – néztem fel rá.
– Oké – mosolyodott el, majd megcsókolt.

Teacher's petWhere stories live. Discover now