Teacher's pet

XXXII

Reggel arra a hírre ébredtem, hogy meghalt a mamám.
Nem tudom pontosan leírni, azt amit éreztem.
Reggel hattól egészen kilencig nem voltam hajlandó kimenni a szobámból, és csak sírtam. Ami ennél még rosszabb, hogy egyedül voltam itthon. Igaz, nem vagyok annyira szoros kapcsolatban a szüleimmel, de azért egy ölelést szívesen elfogadtam volna.
Anyával megbeszéltem, hogy a mai napon nem megyek suliba, így ő írt az ofőnek, én meg Mesinek, hogy ne várjon, meg majd elmondok neki mindent. Földesnek nem írtam. Úgy éreztem, hogy egyenlőre elég az, amit anya írt neki, és majd később ígyis-úgyis elmondom majd neki.
Egész nap az ágyamba voltam. Anya próbált felvidítani, apával is többször beszéltem, mert mindketten tudták, hogy nekem mennyire fontos volt.
Fagyit ettem, de azt sokat, így estére a torkom berekedt.

Kedden passzoltam az első órát, ugyanis Ádám többször keresett tegnap, de nem volt erőm válaszolni neki.

7:00

9:47

13:08

19:32

Szóval, ennyi üzenettel indultam be a suliba 8:55-kor második órában, és akkor Mesi üzeneteiről ne is beszéljünk. 99+-os értesítésem van tőle.
– Ella! – ugrott Mesi a nyakamba, ahol beléptem a terembe. Jól esett az ölelése, így lehunyt szemmel szorosan magamhoz öleltem, miközben az osztály csatlakozott az öleléshez.
Na, igen, ezt szeretem az osztályunkban. Meglehet, hogy mindenki piszkál mindenkit, de mikor egy valakinek baja van, az osztály egy emberként áll mellé, és támogatja úgy, ahogy csak tudja.
A csoportos ölelés miatt újra könnybe lábadt a szemem, de vissza tudtam tartani a sírást. Két okból is.
Az egyik az, hogy erősnek kell lennem, a másik meg az, hogy a biosz tanár beterelt minket az ajtóból a terembe.

Órán kahootoztunk, ami érdekesen telt. Kedvenc kérdésem az volt, hogy „A felsoroltak közül mi az, ami nem okos?" A felsorolásnál ezek voltak; telefon, tv, otthon, autó.
Szerintetek melyik nem okos?
Az osztály 80% szerint az autó.
– Miért? – kerekedett el a szeme Sipos tanárnőnem, a biosz és kémia tanárunknak. – Mi az az okos otthon? – nevette el hirtelen magát, miközben mi már röhögtünk rég.
– Szól, ha üres a hűtő – mondta Ádám, mire már mindenki nevetett. Én is. Nem gondoltam volna, de egy biosz óra feldobta a kedvem.
Egészen ötödik óráig, ahol is gyomorgörccsel ültem átöltözve az öltözőbe.
És óra végén tudtam, hogy nem hiába volt a félelmem. Földes nagyon megdolgoztatott suli vége előtt két héttel. És én annyira éreztem, hogy haragszik rám. Például nem nézett rám, a tekintete csak átsiklott rajtam, vagy ha mégis véletlen rám pillantott, akkor is hamar elkapta az egyáltalán nem kedves tekintetét.
Amint beértünk az öltözőbe, írtam neki.

Áucs.