Teacher's pet

VIII.

Osztály karácsony. Ádámot húztam (az osztálytárs Ádámot, nem a tanáromat.) Vettem neki csokit, sok gumicukrot, mert tudom, hogy szereti és málnás teát, mert tudom, hogy azt is szereti.

Miután Ádám átadta nekem az ajándékát (ő húzott engem), rögtön felálltam, hogy én is odaadjam neki.
– Felesleges leülnöd – mosolyodtam el, mire megállt a mozdulatban, majd felém fordult.
– Boldog karácsonyt – nyújtottam felé a kis tasakot, mire hihetetlenül elmosolyodott.
– Köszönöm – vettem el tőlem, majd egy puszit lehelt az arcomra, a többiek meg elkezdtek ujjongani.
– Csókot! – üvöltötte be Imi, mire válaszként belerúgtam a kinyújtott lábába.
Miútán Földesnek sikerült mindenkit elcsendesíteni, folytatodott az ajándékozás.

Azon gondolkoztam, hogy kilencedik elejétől kezdve majdnem egy évig együtt voltam Ádámmal, és hogy ő tud a vágásaimról, vagyis úgy tudja, hogy már rég befejeztem, mind addig, amég Mesi feszengve le nem ült mellém.
– Mi az? – néztem rá. Az ölében szorongatott egy ajándék csomagot.
– Ádám bától kaptam ajándékot, majd két puszit – motyogta, miközben a padot nézte. Nem is pislogott.
– És mit kaptál?
– Nem tudom, nem merem megnézni – hunyta le a szemét, mire felnevettem.
– Mesi, nem egy sárkánnyal küzdöttél meg, csak karácsonyi ajándékot kaptál – karoltam át a sokkolt barátnőm vállát.
Végül csak sikerült megnéznünk, hogy mit kapott, de azt is úgy, hogy előbb én néztem meg, majd ő.
Utánna teljesen el volt ájulva, hogy puszit kapott Földestől.

*

Otthon egyedül voltam, ugyanis apa elment dolgozni, azaz pár hét múlva jön csak haza, anya is dolgozott, viszont ő ma estére hazaér.
Épp a konyhába csináltam magamnak ebédet, mikor elkezdett csörögni a telefonom. Anya hívott.
– Igen? – vettem fel.
– Szia kincsem, valami baj van a fürdőben a csappal, kb. fél óra múlva jön egy férfi, aki megcsinálja.
– Oké – mondtam. Csak ennyit mondtam, pedig sokkal többet szerettem volna, viszont rájöttem, hogyha elkezdek itt hisztizni, hogy nem akarok egy idegen szerelővel tartozkodni a lakásba, attól még nem fog változni a helyzeten, maximum csak anyával veszek össze, amit nem akarok. Végre elment apa, azaz végre boldogság lehet ebben a házban számomra is.

A szerelő tényleg fél óra múlva jött.
Bár, mikor megláttam, azt hittem, hogy elájulok, ugyanis nem szerelő volt, és nem idegen. Egyenesen Földes volt. Mekkora ennek az esélye?
– Kire számítottál? – mosolyodott el, majd bejött a házba. Nem kellett beszélnem, az arcom teljesen elárulta, hogy mindenre és mindenkire, csak rá nem számítottam.
– Egy idegen, szerelő, kb. 50 éves bácsira – vágtam rá, mire ő csak oldalra fordítva a fejét, elmosolyodott.
– Mit kell megszerelni?
– Annyit tudok, hogy valami baj van a fürdőszobai csappal.
– Oké. Ez a fürdőszoba, ugye?
– nézett be egy szobába.
– Uh, nem – nyögtem ki, mikor leesett, hogy benézett a rumlis szobámba. – Az – mutattam esetlenül a szobám melletti ajtóra.
– Majdnem – mondta mókásan, majd bement a fürdőbe.

Talán fél óráig pakolhattam a szobámba, mikor beugrott, hogy ilyenkor meg kéne kínálni a vendéget, nem?
– Kér valamit? – jelentem meg a fürdő ajtójában, mire láthatóan kicsit összerezzent. Hupssz.
– Nem, köszönöm.
– Teát, kávét esetleg?
– Egy kávé jól esne – egyenesedett ki, ugyanis eddig összegörnyedve szerelte a csapot.
– Akkor jó, mert tea nincs itthon
– mondtam, háta tudom oldani kicsit a hangulatot. A tanárommal egy lakásban, kettesben. Khm.
Úgy látszik sikerült, ugyanis nevetve mondta, hogy feketén kéri, két édeskével.
– Rendben – mentem a máris a konyhába.
Aztán öt perc múlva vissza is menten, mert nem tudtam, hogy mi az, hogy feketén. Elfolytott mosollyal elmagyarázta, majd újra visszamentem a konyhába. Hát na, nem egy kávézot vezetek.

– Készen vagyok – jött mellém a konyhába. Nem mertem bemenni hozzá, csak akkor, mikor a kávét vittem neki.
– Izé, kell fizetnem?
– Nem.
– Miért maga jött? – futott ki a kérdés a számon. Kérdésem végén két kezemet a számra tapasztottam.
– Nővérem anyukád munkatársa. Anyukád szerelőt keresett, a nővérem meg beajánlott – vonta meg a vállát.
– Rendben, hát köszönöm szépen
– mondtam, miközben felálltam, mert ő már a kabátját is felvette és készen állt az indulásra, én meg gondoltam, hogy kikísérem.
– Boldog karácsonyt, Ella
– mondta már az ajtóban, majd a ház előtt álló autó felé igyekezett a nagy szélviharban.
– Boldog karácsonyt, Ádám bá
– mosolyodtam el.