Teacher's pet

XXXI

Itt van, hogy hogyan estem át a számomra nehéz dolgokon ezen a héten:
1. Hazamenni.
Úgy voltam hajlandó elmenni Ádámtól, hogy elvittem azt a pulcsiját, amiben voltam nála. Sok-sok csók után kitett az utcánk sarkánál, majd elhajtott, de azt pont láttam, hogy ahogy belépek a lépcsőházba, Ádám autója elhajt mögöttem. Szerelmetes (még mindig nem tudom, hogy van-e ilyen szó, de fogom használni) pillantásokkal néztem a kocsi után, ugyanis iszonyú kedvesnek és romantikusnak tartottam, hogy megvárta, amíg elérek a házig és bemegyek, és csak utánna hajtott el.

2. Szüleimmel való kommunikáció.
Nehéz volt, de megtettem. Nagyoon sokszor (30192 után már nem számoltam) kértem bocsánatot tőlük, amiért „rossz" voltam, és elmentem pár napra otthonról.
Apát egy öleléssel meg tudtam oldani, anyuval viszont több mint egy órán keresztül szarakodtam; kint ültem a konyhába, miközben ő mosogatott, és próbáltam vele beszélni. Mikor elfogyott a mosogatnivalója sikerült is, és félig-meddig megbocsátott.

3. Mesi.
Ráírtam Mesire, és tőle is bocsánatot kértem. Azért, mert nem szóltam neki, hogy elmegyek a suliból, nem szóltam neki, hogy nem megyek reggel suliba, így elkésett óráról, és mert napokig elérhetetlen voltam, ezért a szüleimmel kellett beszélnie. Akik elküldték melegebb éghajlatokra, azzal a mondattal, hogy „nem tudjuk, hogy Daniella megint hol kurválkodik." Kedves, nem?
Mesivel végül vasárnap lementem. Sétálgattunk, beültünk egy cukrászdába, és természetesen pletykáltunk. Az a pletyka terjed a suliba, hogy Edit terhes.

4. Kicsi Ádám (a nagy Földes <3)
Ádámmal is találkoztam, de azt ő szerette volna. Azzal indokolta, hogy rég beszéltünk, és már látni szeretett volna. Hát, igen, Ádámmal érdekes a kapcsolatom. Ő az ex, aki a legjobb barátom. Toxic? Meglehet, de nem érzem, hogy már rossz hatással lenne rám. Ha meg igen, akkor Földes biztos, hogy eltűnteti belőlem a negatívat. 39 órája nem láttam, és annyira hiányzik.
Na, de vissza a kicsi Ádámra. Tőle is tudtam meg dolgokat. Átmentem hozzá, és ott kielemeztük a tanárokat. Két fontos; Földesen látszik, hogy boldog és kiegyensúlyozott (mellettem), takács meg már annyira nem utál, pénteken vagy véletlen, vagy direkt, de nem emlékezett rám és kihagyott az osztálynévsorból, és úgy naplózott.

+1, mert szerelmes vagyok. Nagy Ádám, másnéven Földes.
Szeretem, de komolyan. Nagy a korkülönbség, és? Illegális? Igen, de na. A kor csak egy szám, mondják. Amivel nem tudom, hogy egyet értek-e. Félreértés ne essék, én azelőtt szerettem bele Földesbe, hogy megtudtam a korát. Idén lesz harminc.
Mondjuk, azt még mindig nem tudom, hogy miért pont belém szeretett, de ez szerintem olyan dolog, hogy a szív választja, nem az agy. 100%-osan biztos vagyok benne, hogy teljes szívéből szeret, ugyanis más, mint a kicsi Ádám.
A kicsi Ádámmal annyi volt a baj, hogy jobban szerette saját magát, mint engem. Ezt lehet, hogy valaki elviseli, de én nagyon nem. Én az a fajta lány vagyok, akinek nagyon sok törődésre és odafigyelésre van szüksége. Ezért is van az, hogyha Földesnél vagyok, akkor nem bírok 20 percnél tovább egyedül lenni, mert unatkozok. Múltkor például úgy javított dogát, hogy közben az ölében ültem. És ezeket kicsi Ádám nem tudta nekem megadni, azért is ért végett, és ezek miatt érzem nagyon erősnek Földessel a kapcsolatomat.