Teacher's pet

XXI

– Hallod? – suttogta nekem Ádám ofőn, mire felé kaptam a fejem.
– Ezt még a takarító nő is hallotta a csarnokban – dőlt hátra unottan Földes a székén. Az egész osztály felröhögött, de én nem tudtam. Mikor ránézek az jut eszembe, hogy együtt vannak Edittel, én meg lebuktak Edit előtt, hogy szeretem. Így próbálok nem rá nézni, és kerülni a tekintetét.
Hát, igen. Mióta Editnél járt nincs valami jó kedve. Edit, akivel már rég beszéltem, biztos kikosarazta vagy valami. Féltékeny vagyok? Igen! Van rá okom? Igen! Elérek vele valamit? Nem, de nincs jobb dolgom. :)

Óra után szinte mindenki ujjongott, ugyanis Földes bejelentette, hogy Edit nénivel leszünk irodalom órán. Az osztály nagyon szereti Edit nénit, én is, csak most pont nem annyira, mint általában.
Sajnos utánna olvastam a dolgoknak, és szerelmes vagyok Földesbe. A hasfájások a pillangók voltak. Mikor úgy éreztem, hogy hánynom kell, akkor csapkodtak a legjobban a pillangók. Az a jó érzés, amit általában éreztem, mikor mellette voltam, az a szerelem volt.
Hát igen, jól rábasztam.

*

– Ella, el tudnál menni a tanáriba? Ott hagytam a táskám, és nagyon hálás lennék, ha elhoznád – nézett rám Edit. Meglepődve néztem rá, de természetesen nem mondtam nemet. Amég oda és vissza megyek legalább nem rajtuk gondolkozok.

Az élet viszont gondolta, hogy jól kibasszon velem, ugyanis odatette tanáriba Földest.
– Jó napot – sétáltam el előtte, megfogtam a táskát, és indultam kifele. Vagyis indultam volna.
Földes előtt sikeres elmentem, majd a csukott ajtóhoz is eljutottam, de az zárva volt. A hátam mögül hallottam a kulcs csörgést, így automatikusan megfordultam. Földes a kezében pörgette a kulcsot.
– Sikítani fogok, ha nem enged ki
– néztem rá farkasszemet.
Már épp megtettem volna, mikor mellém lépett, és gyengéden a számra tette a kezét.
– Beszélnünk kell – nézett le rám, mire csak megráztam a fejem.
– De, de – mosolyodott el. – Ez a harmadik hete, hogy levegőnek nézel. Szó szerint. Csoda, hogy meghallok, ha neked szólók. És ez így nem tetszik. Mi rosszat csináltam? – vette el a kezét a számtól, hogy választ tudjak adni.
– Már nem azért, de maga, tanár úr, minden diákjával így beszéli meg a dolgokat? – töröltem bele a számat a pulcsimba, ugyanis kifolyt a nyálam. Hogy miért, az több ok miatt is meglehet. Vagy azért, mert sikítani akartam, és nyitva marad a szám, vagy azért, mert Földes közelebbről még szebb.
– Te meg minden tanárod úgy öleled, mint engem? – kérdezte, mire a földet kezdtem pásztázni.
– Igen, pont itt van a bibi. Mióta ott öleltél, semmibe veszel, az okát szeretném tudni, vagy újra kérdezem, hogy tettem valamit ellened? És most szeretnék választ is kapni – mondta teljesen lekezelően.
– Együtt van Edittel?
– Ugye most viccel? – döbbent le teljesen. – Figyelj, kislány. Minden napon kockáztatom a jövőm miattad, erre te ilyen baromságot találsz ki? Hallo, Ella! Teljesen elcsavartad a fejem, mikor fogod végre fel?! – suttogta idegesen, mire felé kaptam a tekintetem.
– Mi? – kerekedett el a szemem.
– Pontosan, szóval ne mondj ilyeneket. Nem vagyok vele együtt
– dőlt neki a mögötte lévő asztalnak, majd várakozva nézett engem.
– Egy pillanat, ezt most fel kell fognom – dőltem mellette én is neki az asztalnak.
– Csak nem kölcsönös? – kérdezte, mire lesütöttem a szemem, ő meg csak felnevetett. – Akkor jó, mert nem égek be, és nem megy kárba egy csoki torta, amit neked hoztam.
– Hoztál nekem csoki tortát?
– néztem fel rá csillogó szemekkel.
– Szeretlek – csúszott ki a számon, mire Földes egy másidpercig némán nézett, majd....majd megcsókolt. Engem. Ott voltunk, és asszem csókolóztunk. Annyira jó volt!