Pandora magja (Neteyam ff.)

1.

Pandora, az a csodálatos és veszélyes ''föld'', Polüphémosz holdja. Jake jól mondta, hogy könnyen szerelembe lehet esni, de veszélyes is. A lélek itt megnyugvásra talál, érzed Eywat minden szívdobbanásban, lélegzetben, az állatokban és a növényekben. A tökéletes és törékeny egyensúly, amire a na'vik több ezer éve ügyelnek szinte kézzel tapintható. Jake szavai ellenére én szerelembe estem és nem csak Pandorába.

Vitraya a nevem, ami na'viul azt jelenti, hogy lélek. Fogantatásom ismeretlen, csak annyit tudok, hogy ''égből esettnek'' hívnak és öt ujjam van nekem is, mint Jakenek, Kirinek és Lo'aknak. Úgy találtak meg a hamuval borított megperzselt fűben az ég emberekkel való összecsapás után a csatatéren. A fatündérek – atokirinák - lebegtek fölöttem, amit az omatikaya klán egy jelnek vett. Egyből Eywa színe elé vittek, mert sérüléseim életveszélyesek voltak. Eywa, mindenek anyja látta mi történt velem, de én nem emlékszem rá, mert csecsemő voltam még. Úgy döntött ad nekem egy esélyt az életre, innen jön a nevem eredete is.

Az évek teltek és maga az omatikaya törzs nevelt engem, de legtöbbet még is Sullyékkal voltam. Jake és Neytiri tanították meg hogyan is kell vadászni. Mo'at pedig a főzetek fortélyát tanította meg, amit Kirivel nagy érdeklődéssel hallgattunk és figyeltünk. Majd mikor elég nagy és érett lettem hozzá ikrán lovas vált belőlem.

- Úgysem értek utol, az én ikránom gyorsabb. – kiáltottam nevetve Lo'aknak és Neteyamnak, akik mögöttem repültek.

- Csak álmodban. – kiáltott vissza Lo'ak és egyből utánam lódult.

- Óvatosan, légyszi! Apa kinyír minket, ha bármi történik. – szólt Neteyam.

- Ne legyél már beszari, minden rendben lesz! – kiabált Lo'ak a bátyjának.

- Gyere Neteyam, ne félj! Nem lesz baj, higgy nekem. – intettem neki. Mosolyogva morgott egyet, majd utánunk eredt ő is.

- Na, ki a gyorsabb? – suhant el mellettem Neteyam nevetve. Jó érzés látni mikor felszabadult. Mivel ő az első szülött, ezért neki kell vigyáznia a fiatalabb testvéreire, ezzel elég nagy terhet cipelve a vállán. Én nem vagyok a testvére ugyan, de engem is úgy védelmez közben. Kiri sem az édestestvére, de őt Jake és Neytiri örökbe fogadta, így vérszerinti testvéreként kezeli.

- Skxawng! – nevettem miközben ráztam a fejem.

- Hé, engem is várjatok meg! – rikkantott Lo'ak.

- Akkor gyere öcskös és ne maradj le! - nevetett Neteyam. Mosolya csak úgy ragyogott a pandorai napfényben. Szemem megakadt rajta és jó pár másodpercig néztem, de mintha megérezte volna és rám nézett. Elkaptam a tekintetem egy pillanatra, majd újra ránéztem, mire Neteyam szégyenlősen rám mosolygott. Lo'ak ikránjának a szárnya súrolta a fejem, az zökkentett vissza a jelenbe.

- Te, félnótás. – fújtam rá, majd felé irányítottam Omanát az ikránomat. Lo'ak csak hangosan nevetett és gyorsított a tempóján, majd bátyját is kibillentette az egyensúlyából.

- Skxawng! – kiáltott Neteyam az öccsére.

- Óvatosan fiúk, ha nem érünk egyben haza seggbe rúgnak minket. – rivaltam rájuk, mert Lo'ak néha hajlamos elfelejteni a határokat.

- Nyugi....már... - fordult hátra Lo'ak, de az utolsó szót csak suttogta maga elé és kikerekedett szemekkel nézett át fölöttem. Egy hatalmas árnyék kúszott fölénk, ami alatt eltörpültem. Sikító, ordító hangját hallatva tudtam, hogy mi vagyis ki van fölöttünk: Toruk. Bőr szárnyainak suhogása jellegzetes volt, nem lehetett össze téveszteni egyik ikránnal sem.

- Francba! – kiáltott Neteyam. – Gyorsan, erre! – dőlt balra az ikránjával éles kanyart véve. Lo'akkal követtük őt szélsebesen, de Toruk is utánunk eredt. Nyomunkban volt hiába manővereztünk a Halleluja-hegység lebegő sziklái között.

- Le kell mennünk a fák közé, itt nincs esélyünk. – mondtam kétségbe esetten és nyíl egyenesen az erdő felé vettem az irányt.

- Vitraya, óvatosan! – bukott alá Neteyam is, akit követett Lo'ak.

- Gyertek, utol fog minket érni és mi leszünk a vacsorája. – kiabáltam. – Gyorsíts Lo'ak!

Egy óvatlan pillanatban, ahogy magam mögé figyeltem elvétettem a dőlés szöget és Omanával egy sziklának csapódtunk. Próbáltam korrigálni, de megszakadt a kapcsolatom az ikránommal és lecsúsztam a hátáról. Ezután mentehetetlenül kezdtem el zuhanni lefelé a semmibe. Láttam, ahogy Neteyam és Lo'ak egyre távolodik tőlem, húz le a sebesség. Szinte biztos voltam benne, hogy itt a vég és Eywaval fogok tovább élni a Lelkek fájában.

- Vitraya! – hallottam, ahogy a testvérpár utánam kiált. Neteyam vicsorogva morgott egyet, majd teljes erejéből utánam vetette magát ikránja hátán. Lo'ak is követte, hogyha bátyja nem lenne elég gyors, akkor ő időben megpróbáljon oda érni. 

Szélsebesen közeledtek felém, de én csak egyre jobban a fák és a föld felé zuhantam.

Sziasztok! 

Hálásan köszönöm, ha elolvastátok az első részt. :) Remélem tetszett és a továbbiakban is olvasni fogjátok. Igyekszem minél több izgalmat és csavart belevinni, hogy érdemes legyen olvasni. Későbbiekben ha bármilyen kérdésetek lenne az ff-el kapcsolatban kommentben bátran írjatok. :)