Pandora magja (Neteyam ff.)

II./45.

,, - Ide értünk. - szólalt meg Entu Toruk hátán, mikor feltárult előttük a zátonyfallal körbe vett hatalmas sziget csoport.

- Remélem megértik, hogy miért jöttünk hozzájuk. - mondta Ralu feszülten.

- Ennél meggyőzőbbek nem lehetnénk, hisz Entu az első Toruk Makto. Torukról mindenki hallott már, még a korall népe is. - csatlakozott be Tsyal a beszélgetésbe.

- Igaza van, Ralu. Szerintem ez épp elég lesz nekik, de úgyis elmondjuk a célunkat. - nyugtatta Entu fogadott testvérét.

- Rendben. Landoljunk! - utasította a többieket Ralu.

A megbeszéltek alapján tettek, majd ahogy lábuk földet ért a homokban, már az ott élő na'vik körbe vették őket és rémülten össze súgtak Toruk láttán. Kíváncsian méregették az erőből érkező három fiút.

- Ti kik vagytok és mi céllal jöttetek? - lépett elő egy nő, a tsahík. Öltözete díszes volt és kiállása tekintélyt parancsoló.

- Látlak téged Namaru, metkayinak tsahíkja. - üdvözölte Ralu illedelmesen a korosodó nőt.

Entu és Tsyal ugyanígy tett, hogy kifejezzék tiszteletüket. A tsahík meg sem szólalt csak várta, hogy mit fognak mondani az erdő lakók.

- Az otthonunkat szeretnénk megmenti, Eywa üzenete alapján jöttünk ide. Haldoklik a Kelutral, az Otthonfa. Ha nem mentjük meg földönfutóvá vállik a népünk. - mondta esedezve Ralu.

- Miért kéne elhinnem? - méregette őket gúnyosan Namaru, mire Entu mögött hatalmas szárnycsapással és üvöltéssel jelzett Toruk.

A tsahík vissza hőkölt egy lépést, de közben az olo'eyktan is felbukkant, Wotxe.

- Oel ngati kameie, Wotxä te Wion Kerxu'itan! - hajolt meg kissé Ralu, miközben a jól ismert kézjellel is üdvözölte a termetes klán vezetőt.

- Mit kértek tőlünk? - szólalt meg, de hangja akár a mennydörgés olyan volt.

- Szeretnénk ellátogatni a szent fátokhoz, hogy kapcsolatba tudjunk lépni Mindenek anyjával. - válaszolt most Ralu.

- És te? - fordult Tsyal felé. - Te nem ugyanabból a klánból való vagy. - mérte végig és az öltözéke alapján tette a megállapítást.

- Nem, valóban nem, én a tawkami klánba tartozom. Mivel az omatikayakkal szoros a barátság, ezért kötelességemnek éreztem, hogy segítsek nekik, de emellett Eywa választott ki a feladatra. - adott választ a kérdezett fiatal férfi. Wotxä es Namaru össze néztek, majd megszólalt a tsahík.

- Rendben, Eywa akaratának nem szegülhetünk ellen. - biccentett beleegyezően.

- Irayo*! - köszönték meg. (*Köszönöm!)

- Innen már nincs messze a Ranteng Ultrali. - mondta egy metkayina harcos, aki elkísérte a három fiatal erdőlakót a saját készítésű kenujával. Az Ősök öble előtt megálltak egy pillanatra, mert előtte ők nem láttak ehhez fogható látványt. - Gyertek, menjünk tovább! - noszogatta őket a férfi, majd beúsztak az öbölbe egészen a fa fölé. - Mély levegő és a fáig kell kibírni, onnantól segít lélegezni. Én nem csatlakozok a fához, mert figyelni fogok rátok, a víz alatt stabil légzéssel biztonságos csak.

- Rendben, köszönjük! - bólintott Tsyal, azzal nagy levegőt véve lemerültek a víz alá. Ügyetlenül evickéltek a vízben, de végül sikerrel jártak. A kurujukért nyúlva egymásra néztek, majd egyesével a fa egyik levélszerű nyúlványához csatlakoztak.

A megszokott erős fény vette körbe őket, majd egy lágy hang szólt hozzájuk.

- Üdvözöllek titeket gyermekeim! - csengett Eywa hangja.