Pandora magja (Neteyam ff.)

26.

- Tsari pung*! – nyöszörögtem a szemeimet összeszorítva. (*Ez fáj!) Kiri kezét szorongattam végig fájdalmamban, csoda, hogy nem törtem el az ujjait.

- Mindjárt végzek, már csak kettőt kell kivennem. – nyúlt bele a sebbe újra Max a csipesszel. Szétáradt a felsőtestem jobb oldalában a fájdalom, egészen az ujjaim végéig.

- Stum io*. – tette kezét a homlokomra Kiri és aggódva nézett rám. (*Minjárt vége.)

- Az egyik meg van. – fújt egyet a tudós, majd az ölemben heverő fém tálba ejtette a golyó repeszét, ami halk koppanással landolt. Még utoljára beletúrt a sebbe, hogy kivegye az utolsó darabot.

- Hasey*. – szorított rá kezemre Kiri, ahogy az utolsó darab is kikerült a testemből. (*Kész/vége!)

- Eywanak hála. – suttogtam remegő hangon.

Végül Max kimetszette a sebszéleket, hogy véletlenül se maradjon olyan szövet, ami elfertőződhet. Precízen összeöltötte a tátongó lyukakat, majd alaposan bekötözte és fáslival tekerte körbe a fél felsőtestemet.

- Irayo*, Max! – mondtam erőtlenül, ahogy az ágy szélére ültem. (*Köszönöm)

- Ha nagyon át vérezné a seb a kötést feltétlenül gyere vissza. – nézett rám komolyan a szemüvege felett.

- Rendben. – bólintottam, majd óvatosan álltam fel. Vicsorgatva sikerült megtennem az első mozdulatot.

- Szólok Neteyamnak. – mondta Kiri, ahogy a sokadig lépést sem tudtam igazán stabilan megtenni.

- Nem kell, ő sincsen jól. – intettem le Kirit.

- Makacs vagy. – forgatta szemeit a lány.

Kiri segített egészen a maruimig eljutnom, majd a függőágyamba is befektetett. Legalább tudta és nyugodt volt, hogy nem bóklászok tétlenül és szinte magatehetetlenül a Hegyi tábor területén.

- Lo'akot vagy Tukot küldöm majd hozzád egy jó adag csészeviráglével. Az most nagyon kelleni fog. – mondta, miután alaposan betakart, mivel a fájdalom és a vérveszteség miatt remegtem.

- Re...rendben. – bólintottam egy aprót dadogva, közben hangomban keserűség hallatszott.

- Neteyamot szeretnéd, tudom. – forgatta szemeit. – Anya és apa nem hiszem, hogy most elengedik a maruiból.

- Frawzo*. – sütöttem le szemeimet. (*Rendben.)

Még hallottam Kiri hangját, de Mo'at főzetei elkezdtek dolgozni a testemben és egyszerre ért el a hatásuk. Mint akit lecsaptak, álomba is szenderedtem, amire a kimerültség és a sok stressz is rá tett egy lapáttal.

Nem emlékeztem rá, hogy Tuk vagy Lo'ak járt-e volna nálam, ahogy Kiri megígérte. Volt, hogy többször megébredtem, de lehet ezeket mind csak álmodtam, magam sem tudom. Egy valamire tisztán emlékszem. Volt egy rövidke álmom, amiben ismét magamat láttam véresen, mint a látomásomban az Álomvadászaton. Ezt igyekeztem a sérülésemnek és a sok vér látványának betudni, de furcsa előérzetem volt ezzel kapcsolatban.

Nem tudtam milyen napszak lehet, mikor is arra ébredtem, hogy megmozdult alattam a függőágy és egy meleg tenyér simult az arcomra. Riadtan nyitottam ki szemeimet, de az ijedelmem hamar el is illant.

- Neteyam. – suttogtam, majd igyekeztem minél gyorsabban felülni az ágyban.

- Mawey*, lassabban. – fogott rá finoman a bal vállamra, míg másik keze továbbra is az arcomon pihent. (*Nyugalom)