Egy hét telt el mióta megérkeztem a metkayinakhoz és Ronal Tonowarival karöltve megengedte, hogy maradjak. A napok nyugodtan teltek, Mindenek anyja adott egy kis időt, hogy megszokjam az új élőhelyemet. Mióta itt vagyok nem volt se látomásom, se különös álmom. Ronal kérésének eleget téve segítettem a mindennapi munkákban a klán tagjainak és egyre elfogadóbb volt velem mindenki. Tsireya is nyitottabban viselkedett, de Aonung nem változott semmit sem, ő továbbra is megvetően nézett rám. Előbb vagy utóbb ki fog bukni belőlem a kérdés, hogy mégis mi a problémája velem. Tsireya próbálja ilyenkor testvérét elterelni beszélgetéssel, hogy oldja a feszültséget, de valami itt bűzlik, érzem.
- Ideje lenne megismerkedned az ilukkal és a vízi élővilággal. – mondta Lo'ak, miközben megigazította magán ágyékkötője derékpántját, ahogy mellém ért a pányván, ahonnan figyeltem a vizet.
- Én már mentem volna, de feladatokat kaptam, hogy maradhassak. – sandítottam a fiúra.
- Hát, ha nem húzogattad volna a palulukan taraját nem lettek volna ezek a kötelességek. – tette karba kezeit, miközben Ronallal való ''vitánkra" célzott.
- Teremtőm! – kaptam a kezem a szám elé. – Tsyeyk'itan*, te vagy az? Kicseréltek téged? – tetettem meglepettséget és ijedtséget. (*Jake fia) Lo'ak hangosan felnevetett és csak rázta a fejét.
- Jót tett a környezetváltozás. – bólogatott bőszen.
- Na, azt kétlem. – szaladt fel a szemöldököm. – Te meg a jó magaviselet két külön fogalom, kedves barátom. – veregettem vállba.
- Csak hogy tudd, van, amiben sokkal jobb vagyok Neteyamnal. – húzta ki magát büszkén a fiú.
- Én ilyet kétségbe sem vontam. – tartottam fel kezeimet védekezően. Örültem, hogy van, amiben Lo'ak is jól teljesít, hiszen mindig is vágyott az elismerésre, de mellette nem változott a lázadó éne, ebben biztos vagyok.
- Sőt szerintem nálad is jobb vagyok. – húzta ravasz mosolyra száját.
- Na, várj! – tartottam fel mutatóujjamat. – Neked volt három év előnyöd. – hívtam fel a figyelmét erre a különbségre közte és köztem. – Amúgy én jobb úszó voltam nálad mindig is. – szálltam be a játékába.
- Azóta ez változott. – húzta ki magát karba tett kézzel.
- Kétlem, kispajtás. – bokszoltam vállba nevetve.
- Min megy a rivalizálás? – hallottam meg Neteyam hangját magam mögött, de mire meg tudtam volna fordulni, hogy ránézzek erős karjait hatulról körém fonta és magához húzott, így izmos mellkasa és hasa a hátamnak feszült.
Egy pillanatra elakadt a lélegzetem és a szívem vadul kezdett kalapálni. Ahogy bőre az enyémhez ért, egyből bizsergés áradt szét a testemben. Próbáltam rendezni a légzésem és összeszedni magam, de az érintése teljesen elveszi a józan eszem. Ahelyett, hogy kibújtam volna Neteyam karjai közül, inkább beleolvadtam ölelésébe. Ujjaimat végig futtattam izmos alkarjain, mire ő nyomott egy lágy csókot a fejem búbjára. Hüvelykujjával apró köröket írt le a bőrömön. Izmaim teljesen ellazultak és egy kitörni készülő sóhajt fojtottam el azzal, hogy megköszörültem a torkom. Egy ölelés talán még nem bűn, ugye?
- Oh, ne már! Menjetek szobára. – fintorgott Lo'ak, mire értetlenül néztem rá.
- Egy ölelés látványába nem halsz bele öcskös. – szólt Neteyam, de továbbra sem engedett el.
- Amúgy szerintem Aneya is örülne, ha egy kicsit kezdeményezőbb lennél. – tettem hozzá.
- Mi? Ezt honnan veszed? Nincs is köztünk semmi. – kezdett egyből hárítani és zavart lett. – Ő a... a barátom. – dadogott.
YOU ARE READING
Pandora magja (Neteyam ff.)
FantasyA történet egy fiatal na'vi lányról szól, akit Eywa életben tartott és kiválasztott. Szülei ismeretlenek számára és az egész omatikaya klánnak egészen addig, míg rá nem ébred ki is ő valójában. Ezzel a teherrel kell megbirkóznia és közben a szerelem...