Pandora magja (Neteyam ff.)

II./53.

(Ez a rész szexuális jellegű viselkedést tartalmaz!!!)

- Aonung, én nem akarok mást látni melletted. – szólalt meg Naru, aki Aonung karjára simította a tenyerét.

- Én sem melletted, de a szüleim nem tudják, hogy mi... mi szeretnénk együtt lenni. – hajtotta le fejét. Kezemet a szám elé kaptam és szemeim kikerekedtek az előbb hallottakon. Aonung meleg és senki nem tud róla, arról meg pláne nem, hogy Naru az, akibe szerelmes. Mindenki azt hiszi, hogy ő csak a legjobb barátja. Mondjuk, belegondolva elég sokat vannak együtt, de attól még nem sejtette senki, hogy vonzódnak egymáshoz.

- Mondjuk meg együtt nekik. – vetette fel Naru az ötletet.

- Nem, még nem. – rázta a fejét Aonung hevesen.

- Miért? Azt mondtad, hogy velem akarsz lenni. – hisztizett Naru.

- Igen, ez így van, de még nem mondhatjuk el. – fogta meg az olo'eyktan fia a fiú kezét.

- Szeretsz egyáltalán? – nézett kétségbeesetten Naru a szerelmére.

- Igen. – jelentette ki határozottan Aonung, majd közel lépett a fiúhoz és homlokát az övének döntötte.

Többre nem voltam kíváncsi, sok volt egyszerre ezt az információt feldolgozni. Halkan elosontam és csatlakoztam a társaimhoz a parton. Közben Aonung és Naru titkos románca kavargott a fejemben. Nem kedvelem túlzottan őket, de abból a szempontból megértem, hogy nem szóltak senkinek róla. A vezetők gyermekének nem egyszerű lenni, valószínűleg Aonung és már Tsireya is el van ígérve valakinek.

- Végre itt vagy. – szólalt meg Neteyam. A hangja rántott vissza a valóságba és mikor rápillantottam a mosolyával néztem szembe.

- Igen, itt vagyok. – ráztam meg a fejem és viszonoztam a gesztusát. Lo'akra és Aneyara néztem, akik nevetgélve fröcskölték egymást. Széles mosolyra húztam a számat és megragadva Neteyam kezét elkezdtem magam után húzni. Nem akartam, hogy bármi rányomja a bélyegét a hangulatomra. Beljebb érve elmerültem a vízbe és hagytam, hogy hidegsége megakassza egy pillanatra a lélegzetem. Neteyam is követett, hirtelen megfogta a farkam és finoman meghúzta. Gyorsan megpördültem a víz alatt, hogy szembe kerüljek vele. Széles mosoly ült arcán, mitől ösztönösen felfelé görbült a szám nekem is. Intettem neki, hogy kövessen, egy kicsit úszni akartam. Neteyam jött utánam, és ahogy utolért megfogta a vállamat, majd ellökte magát. Ezzel engem visszatartott, de magának előnyt szerzett. Mosolyogva nézett hátra, ahogy elkaptam a lábát, mikor elsiklott mellettem.

- Hé, ez nem ért! – háborodtam fel nevetve, miután a felszínre jöttünk.

- Muszáj volt nyernem. – rántotta meg a vállát Neteyam semleges arccal, de végül elmosolyodott.

- Hiszen nem is versenyeztünk. – tártam szét karjaimat.

- Az nem számít, én annak vettem. – incselkedett.

- Te kis sunyi. – fröcsköltem le.

- Gyere, menjünk ki a partra. – úszott közelebb hozzám, majd megfogta a kezem és maga után húzott.

Ahogy kiértünk a partra leültünk a homokba és hagytuk, hogy lábunkat nyaldossa a víz. Még mindig gyönyörű volt a vízpart éjszaka. A biolumineszcens derengését a tábortűz erős fénye sem zavarta. Felnéztem az égre és egyből megakadt a szemem egy nagyobb csillagon, a Földön. Jake nagyon sokat mesélt róla Neteyamnak és Lo'aknak, míg kisebbek voltak. Sokszor hallgattam velük együtt én is a történeteit, amik nem minden esetben voltak vidámak, de minket akkor is lekötött. Elmesélte, hogy mielőtt Pandorara jött volna milyen volt a Föld és az ég népe. Akkor sem volt túl kecsegtető, de azóta még rosszabb lehet.