- Sziasztok! – jött hozzánk Jake mihelyst leugrottunk az ikránjaink hátáról.
- Apa. – biccentett Neteyam tisztelettudóan.
- Jake. – követtem a fiú példáját.
- Miről szeretnél beszélni velünk? – kérdezte Neteyam az apját.
- Az álomvadászatról és az előtte rátok váró felkészülésről. – válaszolt a Sully család fője.
- Rendben. – válaszoltunk egyszerre.
- Kiri? – kérdeztem.
- Ő még hezitál, hogy biztosan készen áll-e rá. – mondta Jake.
- Beszélek vele. – szóltam, mire Jake mosollyal válaszolt. Hálásan nézett rám, hiszen tudta, hogy Kirivel jól megértjük egymást. Kirinek, ha bármilyen gondja volt álltalában velem beszélte meg vagy néha Lo'akkal.
- Megyek én is. – indult meg utánam Neteyam.
- Fiam, most inkább gyere velem. – fogta meg Jake a fia karját, ezzel maradásra késztetve őt. Neteyam feszülten biccentett egyet, ezzel jelezve, hogy beleegyezik apja kérésébe. Visszanéztem a fiúra és próbáltam nyugtatni a tekintetemmel és magamban mondtam neki: Rendben lesz minden.
- Szia, Kiri! – léptem be a maruiba. A lány a földön ült és a kezében tartott virágot tanulmányozta.
- Oh, szia Vitraya! – mosolyogva fordult felém.
- Az mi nálad? – kérdeztem kíváncsian és leültem mellé.
- Ez egy új virág, amit még soha nem láttam. – tartotta elém. Én sem láttam még ilyet. Halvány lilás színe volt és bibéi úgy hajlottak le, még a szirmain is túl lógótt. Hasonlított a Lelkek és Hangok Fájára.
- Utraya Mokri*. – szólalt meg Kiri. – Arra hasonlít. (* Hangok Fája)
- Igen. Nekem is épp ez jutott eszembe. – helyeseltem.
- Gyönyörű. – mondta Kiri és a marui bejárata felé fordította, hogy átvilágítsa a beszűrődő fény.
- Hol találtad? – néztem én is a virágot.
- A ligetben, a Hangok Fájánál. – válaszolt felém fordulva.
- Eywara! – szemeim kikerekedtek és szám elé kaptam a kezem.
- Mi az Vitraya? – kérdezte ijedten Kiri.
- Kiri, a Hangok Fája az első dalok óta nem nőtt. Főleg nem hozott virágot. Ezek több ezer éves fák. – válaszoltam és közben futkozott rajtam a hideg.
- Akkor ez hogyan lehetséges? – forgatta a virágot.
- Nem tudom, de ez...furcsa. – nyögtem ki.
- El kell mennünk újra. – javasolta Kiri.
- Igen, de van még pár feladatunk az Álomvadászat előtt. – tértem rá a témára, ami miatt jöttem.
- Igaz. – sóhajtott nagyot a lány, majd lehajtotta fejét és továbbra is babrálta a virágot.
- Baj van, Kiri? – tettem kezem a vállára és aggódva néztem rá.
- Nincs. – válaszolt gyorsan. – Vagyis hát, nem tudom.
- Apukád mondta, hogy nem vagy biztos az Álomvadászatban. – tértem a lényegre. Kiri megforgatta szemeit és fintorgott. – Aggódik érted, nem tudja, hogy mi a problémád.
- Azt hiszem, hogy nem akarom én ezt. – mondta szinte suttogva. Szomorúság és bizonytalanság elegye ült ki az arcára. – Nem is vagyok rendes omatikaya.
YOU ARE READING
Pandora magja (Neteyam ff.)
FantasyA történet egy fiatal na'vi lányról szól, akit Eywa életben tartott és kiválasztott. Szülei ismeretlenek számára és az egész omatikaya klánnak egészen addig, míg rá nem ébred ki is ő valójában. Ezzel a teherrel kell megbirkóznia és közben a szerelem...