Érted Harcolni //Jikook// ✔BEFEJEZETT✔

2. - Ahonnan indultunk

Kacagás.
Boldog kacagás.
Betöltötte azt a nagy csendet, ami az erdőben honolt.

Rég nem hallott gyerek kacaj, mi minden embert mosolyra int.
Kell valakinek ennél nagyobb kincs?
Saját gyermeked hangját hallani, hogyan nevet, örül, s fut boldogan amég szem ellát.

Majd csak egyszer megtorpan.
A kacaj megszakad, újra csend lesz.
Látott valamit a távolban.
Mi lehetett az?
Nem tudja.
Választ rá nem kap.

Csak néz tovább maga elé.
Mereng, mutogat.
Valami a távolban motoszkál, s hallgat.
Nem tudja mi az.

Kíváncsi és csak megy.
Megy előre, hogy megnézze mit is lát.
Gyerek fejjel csak megy, mással nem foglalkozik.
Motoszkál a fűben, érdeklődik mi van ott.
Ott, hol látott valamit, hol lehet semmi nincs.

- Gyere, Jungkook! Vissza kell menni! Anya és apa mérges lesz, ha nem érünk vissza időben! - egy kislány hangja.

Megzavarja a fiút. De mégsem foglalkozik vele. Testvére szava csak úgy megy el füle mellett.

A lány újra utána kiált.
De a fiú nem foglalkozik vele.
Helyette néz újra a távolba, s csak mered szemei elé. Nem hiszi el amit lát, biztos csak álom lehet.

Fehér bőrű, szőke hajú, arca kipirult volt. Egy igazi fiú, ki egy őzgidával alszik a fűben.

Jungkook letérdelt hozzá. Arcába logó kósza tincset az alvó fiú füle mögé tűrte. Érintésére egy kicsit megmozdult, de szerencsére nem kelt fel. Jungkook amúgy sem azt akarta, lehet képtelen lett volna felkelteni az alvó fiút.

- Kookie! Gyere! - kiáltotta újra a lány.

A fiú csak hallgatott. Leült a fübe és csak nézte az előtte alvót. Egy idősek lehettek, vagy csak 1-2 évvel lehetett nála fiatalabb Jimin.

Jungkook-ot furdalni kezdték a gondolatok:
Mit kereshet itt vajon?
Hiszen egy nyolcéves fiú egyedül nem tud elleni az erdőben.
Hogyan kerülhetett ide?

Némán nézte tovább.
Mozdulni nem akart mellőle, érdekelte, hogy mikor kel majd fel.
Nem minden nap járt az erdőbe kishúgával, de sosem gondolta volna, hogy valaha egy ilyet fog látni egyszer.

Virág újra szólt testvérének. Barna haja izzadt homlokára tapadt, zöldes szemeivel bátyját kereste a fák között.
Azt hitte elveszitette, vagy testvére itt hagyta őt az erdőben.

De nem. Jungkook előbujt a fák sokasága közül. Mosolyogva lépett húga elé és megfogva kezét, a másik irányba kezdte el húzni.

- Menjünk haza. Majd az udvaron folytatjuk a fogócskát.

- Hol voltál? Miért nem válaszoltál? - terelte a témát Virág.

Érdeklődött és aggódott Jungkook miatt. Sosem volt még testvérét ilyen sokáig távol, főleg nem ha ketten mentek ki.

- Lekötötte valami a figyelmemet. Láttam egy madarat és nagyon szép volt. - hazudott neki.

Az igazságra várnia kellett a lánynak. De lehet, hogy ezzel nem is volt baj.