Érted Harcolni //Jikook// ✔BEFEJEZETT✔

9. - Egyedül

A nap már nyugvóban járt. Az eddit kék eget immár a piros, narancs és sárga szinek vettem át. Félnők néhánya haladt lassan az égen, ahogyan a lágy szellő fújta őket éppen.

Jimin még mindig kint volt. Ült a fűben, rózsával az ölében. Gondolkodott. Vajon biztos helyes ez? Mindig megvédte, aztán már nem is bízik benne? Vajon mit érezhet Jungkook? Miért nem beszéli meg vele?

Megannyi kérdés kavargott a fejében. Választ egyre sem kapott vagy talált volna éppen. Csak járt az agya. Hagyja, hogy gondolatai töltsék meg az egész fejét, jó kedve elmenjen a sok negatívum miatt. Hogy mi is lenne a helyes, azt még ő maga sem tudja. Vajon mi lenne a jó?

Egyedül érezte magát. Mintha a másik fele eltűnt volna — ami nagyon is igaz. Szerette a fiút, ezt már régóta tudta. De nem a herceg "énjébe" szeretett bele, hanem abba aki mindig megvédte, a vadászba ki annyiszor megmentette.

De most.. most csak egyedül van a sok bajjal. Nem tudja eldönteni, hogy most szereti -e vagy sem. Mit kéne tennie, hogy jobb legyen a helyzet. Elutasította aztán most néz újra.

- Beszélnem kellett volna vele.. - mondta magának.

Könnyek gyűjlet szemében, amik gyorsan utat is emgedtek maguknak. Bánta, hogy nem tette meg. Ott volt rá a lehetőség, de ő csak elhalasztotta azt.

Nézett maga elé. Messze a semmibe. Nem tudta már a tájat csodálni, egyedül nem volt olyan szép. Hianyzott valaki. Az a valaki pedig még mindig rá vár – de ezt ő honnan is tudhatná.

Le nézett az ölébe. A rózsa amit tőle kapott, nem a kertből való volt. Itt nincsen ilyen. Ezt biztosan a hazától hozta el, ami remélhetőleg még mindig épségben van.
Egy szép fehér rózsa, közepe halvány narancssárga színben pompázott. Ritka egy szín kombináció.

Mindig is szerette ezt a rózsát. Dedelgette és öntözte. Több darabot is szeretett volna a házikója mellé. De mégis csak néhány szál sikerült és abból egyet lezsedett neki. Csak, hogy jobb legyen Jimin helyzete és állapota; talán egy kicsit kedvezzen is a fiúnak.

Tényleg bocsánatot akart tőle kérni. Pénz meg úgysem fogadt volna el tőle. Inkább a rozsánál maradt, azzal többre megy majd nála.

- Beszélnem kell vele.. De.. Nem ma.. Majd holnap.. Addig is.. Ki gondolom, hogy mit mondjak.. - beszélt magához könnyeivel tovább küszködve.

Fel kelt a fűből, leporolta magát, megtörölte arcát kezével és bement a kastélyba.
Rózsája lesz az ő alvó társa.

Egy szobalány elkísérte szobájába, majd magára hagyta, hogy Jimin egy kicsit kényelmesebben érezhesse magát.