Érted Harcolni //Jikook// ✔BEFEJEZETT✔

3. - Alma lopás

Futott ahogyan csak a lába bírta. Az almák estek ki kezéből, vissza fordulni nem volt ideje, hogy felvegye őket a földről.

Hátra - hátra pillantott, nem tudta mennyi méter lehetett a katonák és közötte. De most ez érdekelte a legkevésbé. Csak futott tovább, hol neki ment a faluban sétáló embereknek, hol az árusok néhány portékáját ledöntötte az asztalról véletlenül.

Szakadt ruháit a szél megfújta. Jimin ajkai remegni kezdtek. 18 éves létére még mindig nem volt szíve ruhákat lopni, egyedül csak ételt. Lelke túl jó volt ahhoz, hogy ennyire messzire menjen.

- Meg fogtam a rablót! - kiáltotta el magát hirtelen egy katona.

Magasba emelte Jimin törékeny testét jelezve a többinek, hogy tényleg kézre került. A fiú csak kapálózott lábaival, almákat elejtve a férfi keze után kapott. Hajánál fogva, pontosabban hájat tépve tartotta továbbra is a magasba, míg a többi katona oda nem ért hozzájuk.

- Engedj el! - kapálózott, rugdosott a levegőben Jimin; de semmire nem ment vele.

- Maradj csendben! - tépte meg jobban a katona.

Jimin felszisszent. Tudta, hogy mi az a fájdalom, de azt nem hitte volna, hogy valaha is így bánnák majd vele csak mert valakin segíteni akar.

A katonák leguggoltak. Jimin a porba került, jobban mondva porba vágták. Haját még mindig nem engedte el a katona; a fiú szemei könnybe lábadtak.

Az emberek tátott szájjal nézték mi folyik itt. Ámultak és bámultak, tekintetük a szőke hajú fiún volt. Sosem látták még őt.

A király utolérve őket leszállt lováról és eléjük lépett. Fejet hajtott előtte mindenki, tisztelték őt.

- Álljatok fel. - szavának mindenki szót fogadva kiegyenesedett, és csak néztek.

- Király uram. Ez az ember lopott az egyik árus férfitól. Most kaptuk el. - dobta az ősz hajú férfi elé Jimint.

- Ki vagy te, sehonnai fiú? - lenéző tekintettel merté végig.

Csak egy paraszt a sok közül. Kinek nincsen pénze és lopni tanították, utcán él és a porban fekszik mindig — gondolta a király, de valami más volt benne.

Arca piros volt, teste minden porcikája tiszta és fehér, haja nem volt kócos. Egyedül csak ruhája volt szakadt és tiszta kosz.
Megbecsülendő lehetett volna, de a király ezt máshogyan gondolta.

- Paradicsom dobás egy óra múlva! - jelntette ki az ősz hajú.

Jimin pupillája összeszűkült, a nép hangos zsivajba keveredett. Őrültek ennek a hírnek, már évek óta nem volt ilyen. De Jimin.. Teljesen máshogy vélekedett erről.

Teste megremegett, szemeiben újra könnyek gyűltek. Nem akart szégyenülni, ő csak segíteni akart egy idős nőnek, ne kelljen sokat sétálnia.

- Én csak.. - cincogó hangon szólalt meg, de egyből be is fogta.

Csak megnagyobb bajba keverné magát.