Érted Harcolni //Jikook// ✔BEFEJEZETT✔

7. - A másik herceg

Ledobva a két fiút a padlóra, mind ketten felnyögtek. Fájt számukra az érkezés, a padlót nem fedte szőnyeg, vagy bármi más. Frissen volt felmosva, lehetett látni rajta hogyan csillan meg az ablakokon beszűrődő fény.

- Felségem! Hoztunk neked egy kis ajándékot! - kialtotta el magát az egyik férfi.

Haja hosszú, fekete színű volt. Hátulra fogta össze egy bőrgumival, amit egyszer egy másik országból hozott magával. Szakállat régen rendezte meg, nem is foglalkozott vele annyira. Bajsza eltakarta száját, azt sem igazán szokta rendezni. Vaskosan járta már a negyven - ötven év között lévő számokat.

- Hektor. Nem vagyok süket, sem vak. Láttalak titeket jönni az ablakból. - nyugodtan szólalt meg, szemeit felcsillantva nézett rá az imént említett férfira.

- Bocsánat felségem. - hajolt meg Hektor, ezzel is elnézést kérve.

- Miért hoztátok ezt a két fiút? - tért egyből a tárgyra és Jiminre pillantott; Taehyung felett egyszerűen csak elsiklott a tekintete, tudta hogy ő az az alakváltó fajta.

Egyből megakadt a szőkén a szeme. Hozzá hasonlót soha sem látott eddig. Nem egy volt azok közül, akik alakot tudtak váltani vagy a királyi udvar bármelyik embere lehetett volna.
Valami más volt benne..

Jimin szemei elkerekedtek. Látta maga előtt, ahogyan az előtte lévő férfi fekete pupillája hogyan tágul ki. Mintha egy macskát látott volna..

Suga megköszörülte torkát és újra a két vadászra nézett.

- Szóval? Miért vannak itt?

- Gondoltuk jó lenne valamelyikük neked esténként. Vagy ha nem kell, akkor majd az egyik jön velem. - vigyorgott gúnyosan a másik férfi.

Arcán nem volt se szakál, se bajusz. Haja két oldalt le volt vágva, világos barna színét a nap enyhén kiszívta. Harmincas éveit taposta, de valahogyan a kor nem mutatkozott arcán meg.

Kacér mosolya viszonylag gyorsan leszáradt arcáról.

- A szőke az foglalt. A barna pedig nem az a fajta, aki veled hasonlókkal bármikor ágyba bújna. - léptei kimértek voltak, hangja nem volt éppen kedves.
- Tudjuk, hogy meleg vagy. De jobb, ha korosztálynak illő embert választasz, Terenc.

- Mi járatban itt, Jungkook? - pillantott rá a fiúra Suga.

Jimin felkapva fejét a névre, egyből gazdája felé nézett. Ő volt az. Bármikor és bárhol feltudná ismerni az arcát, hangját vagy a haját. De főképpen azokat a sötét barna szemeket, amikben mindig eltudott meredni.

- Ide néztem. Láttam, hogy jönnek és nem akartam le maradni semmiről. - vonta meg vállátt.

- Ismered őket? - bökött fejével a két földön lévő fiúra a sötét kék hajú.

- Nem. - hazudott Jungkook, túl jól ismerte őket.
- Csak a szőke tetszik, őt én akarom magamnak. A barna meg nem Terencnek való. Túl fiatal és törékeny egy hozzá hasonlóhoz.

- Értem. Akkor ez ennyivel el van intézve. Kösz fiúk, most mehettek. - legyintett a két vadász felé, akik bólintva egyet már távoztak is a teremből, aztán a kastélyból.

Jungkook némán figyelte a szőke hajú Jimint. Újra és újra végig nézett raja. Tegnap óta nagyon sok dolog megváltozott rajta, és ezt ő is észre vette.