Érted Harcolni //Jikook// ✔BEFEJEZETT✔

5. - Könnyek

Remegett.
Félt, hogy mi lesz vele.
Egy idegen áll előtte, pedig már jól ismerte.

Vitte neki az ételt, pénzt adott neki – amit sosem fogadott el – , virágot szedett neki, sokszor meglátogatta.
De mégis félt.

- M-mit.. akarsz tőlem? - Jimin hangja megremegett, alig néhány perce történt események után nem volt csoda.

A paradicsom nem volt elég. A katonák akik utánuk mentek nyíllal, puskával üldözték őket. Egy nyíl még egy kicsi sebet is hagyott Jungkook karján. Ruhája annak része elszakadt kissé, de nem foglalkoztatta őt.
Jobban foglalkozott akkor Jimin biztonságával.

- Biztonságba helyezni téged. - lágy hangon szólalt meg, nem akart jobban rá illeszteni Jiminre.

- T-te is... Bántani akarsz? - ajkai remegtek, könnyek gyűltek szemeiben.

- Nem. Pont, hogy az ellenkezőjét. Megvédeni téged. - kedvesen mosolygott, igazat beszélt.

- M-miért mentettél meg? Megint.. - még mindig nyugtalan volt, de legalább remegése abba maradt.

Valahogyan, s valamiért most Jungkook hangja megnyugtatta őt.

- Nem követtél el semmi rosszat. A semmi miatt büntettek téged és nevettek rajtad. Nem tudtam nyugodtan nézni, ahogyan ott vagy megkötözve és csak szállnak feléd a paradicsomok.. Egyébként is. Ezért vagyok itt, hogy biztonságba éljenek az emberek.

- Mint.. Robin Hood..

- Igen. Mondhatni, viszen tovább a hírét. - újra egy lágy mosolyt küldött Jimin felé.

A szőke csak elfordította a fejét. Nem akart Jungkook szemeibe nézni. Jobban tetszett neki a fű zöld színe, és a virágok tarkasága — vagy csak szégyellte magát, hogy már nagyon sokadjára menti meg a seggét.

Jimin tisztában volt vele, hogy a titokzatos fiú, kit mindenki csak "Íjász"nak vagy "Vadász"nak hív folyton megmenti őt. Nem tudja hogyan meghálálni neki, semmit sem fogad el tőle. De egy visszafelé is ugyan úgy van.

- Jimin. - szólt kedvesen a barna hajú.
- Tudom, hogy most félsz. De nem lesz semmi baj. Vigyázok rád.

Öt perc néma csend.

- Nem védhetsz meg mindig, és menthetsz meg.. Nem.. Nem.. - hangja újra remegni kezdett.

- Hé, minden rendben van. Vigyázok rád és nem    – mondatát nem tudta befejezni, Jimin közbe vágott.

- Nem kell nekem senki, hogy vigyázzon rám! - csattanás.

Mérgében lekevert egyet Jungkooknak, aki köpni - nyelni nem tudott. Ajka széle egy kicsit megrepedt, a vér lassan buggyant ki belőle.

- Menj innen! Nem vagyok rád kíváncsi! Nem kell nekem az, hogy megments engem! Csak.. Csak hagyj magamra! - szemeiben újra könnyek gyűltek, arcán lassan kezdtek sorban lefolyni.

Jungkook némán felállt és összeszedve dolgait lova felé indult. Megfogta kantárját és felült a határa.

- Vigyázok rád, bármi is legyen, bármit is akarsz. - magára hagyta a fiút.

Jimin térdre rogyva sírt. Tenyerébe temette arcát, másra sem vagyott, csak hogy végre Jungkook magára hagyja.