Érted Harcolni //Jikook// ✔BEFEJEZETT✔

17. - Segítség

Amilyen erősen csak tudta, a sebhez fogta a ruhadarabot. Könnyeivel küszködött, most nem lehetett gyenge, szíve megszakad most ahogyan látja Jungkookot. De nem szabad fel adnia.

- H-hé.. Junghkook.. Emlékszel, hogy miket mondtunk a másiknak amikor még kicsik voltunk és minden nap jöttél hozzám az erdőbe? - próbálta ébren tartani a fiút, kisebb - nagyobb sikerrel még össze is jött neki.

Jungkook egyik szemöldökét följebb húzta, ajkait beszédre nyitotta, szemei Jimin bús, kipirult arcát kereste. Erőtlen hangon, halkan szólalt meg.

- Miket?

- Hogy mindig itt leszünk egymásnak. Bármi legyen megvédjük egymást. Tudod! Mindent amit a mindennapi életben hallottunk a felnőttektől, idősektől! De mégis mindig megszegtük őket..

- Jimin.. - Jungkook hangja erőtlen volt, sok vért veszített már   - Szeretném ha tudnád... Bármi is történt kettőnk között az.. elmúlt napokban.. Mindig is te leszel nekem a legfontosabb.. Szeretni foglak mindhalálig.. még a halálon is túl..

Jimin kis szíve tovább ezt már nem bírta. Könnyei utat engedve maguknak folytak le arcán, majd állán sorban cseppentek le; ezzel is benedvesítve az idősebb ruháját.

Tudta, hogy Jungkook nem hazudik neki. Mikor mindegyikük már tizenéves fiatalok voltak, akkor mondták ezeket egymásnak. Akkor mondta másodszorra neki a fiú, hogy Szeretni fogja mindhalálig, még a halálon is túl.

Belülről összeomlott. Szive darabokban, lyukat égetett mellkasában a fájdalom. A világ számára már semmi sem volt. Mindent megbánt, régről és a pár nap alatt lefolyt vitákat, azt, hogy hibáit mai napig nem tudta kijavítani.

A sűrű bokrok között valami megmoccant. Jimin egyből oda kapta fejét, vajon mi is lehet az.
Itt vannak a többiek? A többi huligán? Végeznek majd vele? Vagy inkább elviszik innen trófeának?
A halálnak jelen pillanatban jobban tudna örülni. Fájdalom szívében megtudta végre enyhülni.

De nem. Csak egy.. farkas.
Rohan mintha kötelező lenne neki. Jiminhez érve megáll, lefekszik a fűbe.
Gyorsan véve a levegőt lábaira támaszkodik, jobbra - balra néz, majd rá Jungkookra, aztán Jiminre.

- Ne kérdezz semmit! Ígyis késésben vagyunk! Mindjárt itt vannak, minél előbb elkell mennünk innen!

- De te.. Honnan.. Kik jönnek... - Jimin teljesen össze volt zavarodva.

- Csak állj fel! Visszaváltozom farkassá, tedd fel a hátamra és ülj fel te is. - biccentett fejével az ájult fiú felé.

Jimin némán bólintott.
Az idegen visszaváltozott, Jimin ahogyan tudta gyorsan összeszedte magát, Jungkookot lassan de feltette a farkas határára, majd ő is felült. Magához húzta a barnát és finomat oldalba rúgta a farkast jelezve, hogy indulhatnak.

Még szerencséje, hogy erre tévedt és segít nekik. Vagy vajon mégsem? Ki tudja. De mégis jó, hogy egy elvarázsolt erdőben élnek. Csak a varázslat, mindenkire máshogy hat.