Érted Harcolni //Jikook// ✔BEFEJEZETT✔

21. - Egyenes előre

Tovább mentek.
Hogy hová? - azt már ők sem tudták. Vissza nem akartak már fordulni, csak előre tudnak menni, el a sok rossz elől, bele a sok furcsa új dologba.

De kihez van ehhez kedve mind azok után ami most történt velük? Kihez kéne menniük? Már azt sem tudják, hogy hol vannak, s merre vannak. Az Őrzi Ikrek-hez vezető utat már nem tudják merre van, a térkép elveszett a patakban amiben útközben végig mentek. Ki esett Namjoon táskájából miközben átkeltek rajta, immár csak magukra vannak maradva.

Az erdőben már sötét volt.
Az égen igaz csillagok ezrei világítottak, a hold fénye világított le rájuk. De minek is? Hiszen az a sok fa ami körülveszi őket mind eltakarja a fényt, azt ami segíthetne nekik valahogyan előrébb jutni.

Kénytelen voltak megállni. Le telepedni valahol, számukra nagyjából biztonságos helyen és majd holnap folytatni az útjukat tovább, amég reményeik szerint ki nem érnek az erdőből. Aztán majd, hogy onnan és ott merre tovább, azt csak a holnap szele fogja majd tudtukra adni.

***

Másnap csak mentek tovább.
Követtek valamilyen jelzéseket a fakón. Remélni tudták csak magukban, hogy valahol az erdő túlsó felén vagy valahol benne az erdőben elvezeti őket valahova. Egy biztonságos helyre, ahol a többiek is meglesznek és mind végre biztonságban lehetnek a Huligánoktól.

Vajon velük is mi lehet, jimin gondolagai több felé is jártak. A Huligánokon, az embereken a faluban, azon a másik hercegen Jungkook féltestvére lehetett - vagyis ő úgy gondolta.
A lány testvére vajon hogyan és miképpen lehet?
Vagy mi lehet most Taehyung-gal
Merre van?
Biztos fél egyedül, eddig sosem voltak külön.

Ezernyi kérdés. De ez már megszokott volt tőle. Mindig is többet foglalkozott mások testi és lelki egességeivel, mint a saját magáéval.

Csendben mentek egymás mellett. Jungkook a bal oldalán, kezét fogva, ujjaikat összekulcsolva szorította meg néha Jimin pici kezét egy kis biztatás képpen. Namjoon a jobb oldalán haldt zsebre dugott kézzel és csak nézett maga elé, néha - néha félre nézve egy kicsit hátha ismerős lesz neki a hely.

Még ő sem ismerte az egész erdőt. Néhány utat tudott rajta. Azokat is nap, mint nap járta az embereket kísérte útjukon. Akárcsak most is.
Minden úton csak kísérő volt, már nincsen senkije kivel mehetne mindem felé, egyedül meg nem jó, nincsen társasága akivel gondolatait meg tudná osztani. Szerelme már rég el hagyta, későn tudta megmenteni, ez örökre a lelkén szárad..

Ezért is segít másoknak, hogy őket a kín ne kísértse. Tudja ő, hogy mi az a fájdalom.