Érted Harcolni //Jikook// ✔BEFEJEZETT✔

22. - Újra együtt

Virág jobbra - balra sétálgatott. Próbált nyugodt maradni, azt a látszatot kellteni népének, hogy ura az érzelmeinek és nincsen semmi baj. De ezt ki is hinné el neki? Lerí róla, hogy teljesen nyugtalan, nem azért járkál fel - alá mint aki gondolkodik, hanem mert nyugtalan.
Gondolatai ezer felé járnak, de nem a jelenben, az már biztos.

Teahyung megállítva folytonos mozgásában vállára tette kezét és halványan rá mosolygott. Érezte azt a negatív energiát amit jelenleg a lány arasztott magából.

A katonák vigyáztak a népre, idősekre, gyerekekre, felnőttekre és babáikra egyaránt. A lovak egy közeli helyre voltak ki kötve, hogy ne kószáljanak el. A többi állat ami a faluban volt, mind el szökött a tűz és nagy hangzavar miatt. Most senki sem tudja, hogy hol lehetnek.

Yoongi a fűben ülve nézett a fák közé. Kereste fél testvérét, reménykedett benne, hogy minden rendben van vele. Nem merte neki be vallani, ahogyan igazából senki másnak sem, de voltak olyan helyzetek az életében amikor fél testvérét bármilyen áron is megmentette volna. Bele értve Virágot is.

Senki sem beszélt. Néhány kis gyerek ha egymáshoz szóltak, vagy kérdeztek valamit szüleiktől. Madarak repdestek, énekeltek a levegőben vagy a fákról. Az erdő széléről csak a sötétség volt látható, ha az ember a fák közé tekintett. Néha igaz szembe jött egy - egy fénycsóva, de az sem tudott volna elég sok fényt adni, hogy bárkit is meg láthasson az ember, ha befelé néz.

Egyik pillanatról a másikra, valamilyen hang hallatszódott a fák sokasága közül. Vagy a századik, de Virág erre is felkapta a fejét. Viszont semmit sem látott.. Tekintetét a mellette lévő fiúra szegezte, szomorkásan néztek egymásra.

- Hé! Mi a franc történt veled, Jungkook? - Yoongi boldog és érdeklődő hangja csapta meg mindenki fülét.

- Csak egy karcolás, semmi bajom. - mosolygott a fiúra kedvesen, majd megszorította gyengéden Jimin kezét.

Boldog ujjongás hangja lepte be az egész helyet. Madarak repültek az égbe, emberek szemei lettek tele könnyel, barátok és testvérek ugrottak egymás nyakába, majd sírva kezdtek el beszélni. Idősek adtak hálát az égieknek, hogy vissza kapták szeretett teljes hercegüket.

Nevetések és sírások hada, haj borzolások és szidások hangját lehetett immár hallani. Nem kétség, mindenki boldog volt.