Érted Harcolni //Jikook// ✔BEFEJEZETT✔

16. - Ne menj!

Vas illat lengte be az egész erdőt. Jungkook karjáról és kardjáról csöpögött a vér. A földön egy nagy tócsába gyűlt össze, középen Mark volt. Szemei fen akadva, halottan feküdt már ott. Jungkook nehezen vette a levegőt. Tudeje fájt neki, oldala szúrt, karját alig érezte. Ő is sok vért veszített a harc folyamán, de mégis győzött. Győznie kellett.

Jimin némán nézett a fiúra. Egész testében remegett. Az előbb látottakat nehezen fogja fel dolgozni, sok időre lesz majd szűksége. De most neki nem is volt ez a fontos.

- J-jungkook... M-meg ölte őt.. - tekintete járt, pupillái összehúzódtak.

Képes volt ilyenre? Pont előtte?
Az életét mégis csak megmentette.. Az nem kérdés. De a gyilkolás már nem vall rá..

- Muszáj volt. Bántani akart téged. - mintha Jimin gondolataiban olvasott volna.

Lassan felállt. Felszisszent. Fájt mindene, de legfőképpen a bal keze. Szerencséje, hogy jobb kezes.
Jimin mindent elfelejtett egyből. Mindig is gyengéje volt, ha Jungkook megsérült és nagyon látszott rajta. Oda ment az idősebbhez, hátat fordított neki, hogy oldozza el. Miután kezei újra szabadok lettek félre húzta magával a barnát és leültette a fűbe.

- Gyorsnak kell lennünk. Estére ki kell érni az erdőből! Maradj nyugton Jungkook. - utasította a szőke.

Pólóját megjobban darabokra szedte. Aljából egy nagy darabot letépett, fel emelete a fiú kezét és megnézte a sebét. Nem olyan mély, de sok eret elvágott neki Mark harc közben.
Megfogta a ruhadarabot és amennyire tudta szorosan a sebre kötötte. Valamennyire el fogja állítani a vérzést, de minél előbb el kell vinni egy gyógyítóhoz. Nem hagyhatja meghalni.

- Minden rendben lesz. Hé, Jungkook. Jungkook, figyelj rám. Minden rendben lesz veled. - fogta két keze közé az említett arcát.

- Menj előre.. Engem hagyj itt, majd úgyis rám fognak találni.. Jobb, ha... egyedül mész tovább.. - Jungkook hangja gyenge volt, már közel volt az ájuláshoz.

- Nem! Még egyszer nem hagylak magadra! Hé! Jungkook, Jungkook nézz rám! Figyelj rám, kérlek! - a szőke szemeiben sós könnyek gyűltek, majd nagy kövér cseppekben elkezdett lefolyni arcán.

Jungkook erőtlenül, de megfogta a fiú kezét. Ujjait összekulcsolta Jiminével, arcára erőltetett egy mosolyt. Néhány pillanaton belül szemei lecsukódtak, keze elengedte Jimin kezét. Elernyedve hullott le maga mellé.

Jimin üvölteni tudott volna. De hang nem jött ki a torkán. Szorosan magához ölelte szerelme testét és próbálta ébren tartani. Csak a jó szerencse az, aminek most vele kéne, hogy legyen.
Hogy Jungkook túl élje ezt az egészet.
Hogy mind a ketten túl éljék és újra egymás mellett legyenek.

- Ne hagyj magamra, Jungkook... - suttogta a fiú barna hajába szipogva.