Érted Harcolni //Jikook// ✔BEFEJEZETT✔

13. - Eltűnt

Gondolatok. Kérdések. Némaság. Csend.

...

Gondolatok. Kérdések. Némaság. Csend.

...

És vagy még öt percig ugyan így megy tovább. Jimin körül a sok kérdés, aggodalom és félelem remekül tapintható. Bele sem mert eddig gondolni, hogy valaha valakinek is pont Ő fog majd kelleni. De csak azért ahogyan kinéz.
Igen, nem minden napi egy látvány, de azért mégsem ő csak egyetlen különleges ember  — vagy talán mégis?

Még sosem találkozott magához hasonlóan. De ez csak nem jelentheti azt, hogy ő az egyetlen akinek bőre fehér (majdnem mint a hó), haja szőke de jobban hajlik a fehér színhez, szeme pedig tenger kék.

- Ez.. Nekem túl sok Jungkook.. Én.. Nem.. nem is tudom.. Nekem ez most nem fér a fejembe.. - túrt idegesen hajába a szőke.

- Szöszikém, ezen ne most kezdh agyalni. Minél gyorsabban kapd össze magad, vagy baj lesz. Mennünk kell de nagyon gyorsan, már hallom a patkó dobogásokat. - pillantott le a kisebbre Jungkook.

- Ezt nekem fel kell fogjam!.. - nézett fel rá Jimin.

- Majd menekülés közben. Nem vagyok hajlandó mégegyszer arra, hogy elveszítelek! Kapd össze magad, ha kell háton, ölben elviszlek távol innen, de itt nem maradhatunk tovább! Gyere!

- Jungkook én... - próbált valamit össze kaparni Jimin, de nem jöttek a szavak.

Igaza volt a barnának, menniük kell de minél gyorsabban. Nagy bajban lesznek, ha még tovább itt maradnak.
De Jiminnek mégis idő kellett. Az események túl gyorsak számára, nyomon sem tudja követni, hogy mi történt eddig.

Jimin némán bólintott. Inkább csendben marad, nem akar még nagyobb bajt, ígyis elég nagyba keveredtek most. Pedig egyebeként, csak egy egyszerű életet akartak maguknak, de a sors keze mást szánt nekik.

Tovább mentek, beljebb az erdőbe. A fák egyre sűrűbbek voltak, az utakat alig lehetett kivenni. A bokrok száma kevesebb lett, de nagyobb teret foglalnak el terjeszkedésük miatt. Mintha egy egész útvesztő lenne a szemek előtt, de csak mennek előre ahogyan tudnak.

Megállni nem lehet. A baj a nyakunkon van. Amint biztonságban lesznek, egyből megpihenhetnek.

De minek ez a nagy futás? A nyulak is milyen fürgék tudnak lenni, sokszor úgyis a ragadozó karmai között köt majd ki.

Jimint hátra rántva tűnt el a nagy bokor mögött.
Jungkook értetlenül megállt, majd körbe fordult többször is.
- Hová tűnt?! – még ő maga sem értette.

Jimin az előbb még mögötte volt, aztán csak úgy eltűnt. Hová? Hol lehet?

Néhány méterre Jungkook mögött egy számára ismerős nevetés csapta meg a fülét. Innen már tudta, hogy nagy baj van.

- Hogyan? Hogyan értek utol minket? Ez nem lehet! A francba már!