Charles Leclerc
Március 4. szombat
A szálloda külső teraszán ültem a haverjaimmal, Norris mellettem, szemben velünk pedig Sainz és George Russell telepedett le. Gasly, a legjobb barátom pedig valahol elveszett az éterben.
- Jön a csajom -egyenesedett ki mellettem Norris, mire összeráncoltam a homlokomat és abba az irányba fordítottam a fejem, amerre Lando és a többiek is fordultak. Éppen az ajtótól sétált el Charlene Walsh, a csaj konkrétan bezsongatta az összes szingli haveromat, és csak időkérdése volt, hogy valamelyik rárepül.
- Mióta a csajod? -kérdeztem szórakozottan, de a tekintetem rátapadt Charlene combjaira, amit csak félig takart el egy lila szoknya. A felsője pedig kiemelte az adottságait, és konkrétan úgy tűnt, mintha préda akarna lenni a sok pasi között. Közben pedig fogalma sem volt arról, hogy mindenki figyelme ráirányult.
- Már egy ideje, csak még nem tudja -felelte, mire Carlos jót röhögött velem szemben. Én is mosolyra húztam a számat, miközben Russell is megszólalt, vagyis Charlene-t szólította meg.
- Arlene, csatlakozz hozzánk! -kiáltotta neki, mire a lány zavartan felnézett a telefonjából, és gyorsan végig futtatta a tekintetét az asztaltársaságon. Egy pillanatra pedig rajtam is megállapodott a tekintete és úgy tűnt, mintha az én jelenlétem elgondolkodtatná a válaszon. Végül elindult felénk és leült középre.
- Sziasztok -mosolygott kedvesen, és tényleg már túljátszotta ezt az ártatlan kislány szerepet.
- Eldöntötted már melyik csapatnak szurkolsz az idén? -hajolt előre Lando mellettem, és a lányra nézett.
- Mondtam már, hogy mindenkinek szurkolok -felelte, mire nem bírtam ki és muszáj volt megszólalnom.
- Ez jó szar duma, nincs olyan személy, aki minden csapatot egyenlőnek tud tartani -közöltem, mire Charlene mosolya elhalványult az arcáról. Basszus, most ugye nem bántottam meg? Mondjuk nem érdekel.
- Van olyan csapat, akiknek kicsivel jobban drukkolok -vont vállat, de láttam rajta, hogy egyáltalán nincs kedve velem kommunikálni.
- És melyik az? -kérdeztem, mire a tekintetét az enyémbe fúrta és a bosszankodását látva elmosolyodtam.
- Semmi közöd hozzá -felelte, és a válasza igazából meglepett, de nem kötekedtem tovább.
- Szerintem is fogd be -ütötte meg a felkaromat Norris, akit gyilkos tekintettel ajándékoztam meg, főleg mert ő kezdte a kérdezősködést.
Charlene Walsh
- Hivatalosan is szörnyű -bosszankodtam az egyik Aston Martinos asszisztens lánynak, Grace Morgennek. Még ősszel lettünk jóba és azóta is tartottuk a kapcsolatot, ami miatt most is volt társaságom a verseny ideje alatt. A szálloda medencéje mellett ültünk, és ő egy koktélt iszogatott, miközben a napágyakon feküdtünk.
- Ki? -kérdezett vissza, és úgy tűnt nem figyelt rám az elmúlt tíz percben.
- Charles -feleltem.
- Charles Leclerc? A srác egy angyal! -jelentette ki, mire felültem és úgy néztem a szőkehajú lányra.
- Szerintem nem ugyan arról a Charles Leclercről beszélünk -feleltem, mire elnevette magát. Idősebb volt nálam pár évvel, de ez szinte meg se látszott rajta.
- Charles nagyon kedves pasi, valami borzalmasat tehettél, ha bunkó veled -felelte, mire értetlenül néztem rá.
- Nem tettem semmit, főleg mert alig ismerjük egymást -sóhajtottam.
- Értem, de amúgy mit érdekel, hogy kedvel-e vagy se? -vonta fel a szemöldökét.
- Nem érdekel -hazudtam, de valójában idegesített a dolog, mert mindenkivel jól kijöttem, ő pedig valamiért nem kedvelt.
- Szerintem se érdekeljen, ha szexelni akarsz valamelyikkel ott van Norris, kétszer se kellene kérned -mondta, mire a fejem lángba borult.
- Nem akarok egyiküktől se semmit -ellenkeztem, mire Grace elmosolyodott.
- Egy tizenkilenc éves lány vagy, akinek a hormonjai egyik pillanatról a másikra megkergülnek, szóval én a helyedbe végig mennék mindegyiken míg szinglik -mondta, mire megingattam a fejem.
- Kösz, de kihagyom -mormogtam.
- Jaj, istenem, de prűd vagy! -forgatta meg a szemét, majd felült a napozóágyon.
- Ez nem prűdség, csak nem vagyok ribanc -világítottam rá a helyzetre.
- Jól van -vont vállat és láttam rajta, hogy unja ezt a beszélgetést, így felállt az üres pohárral a kezében.
- De egy jó tanács -fordult még felém egy pillanatra.
- Ha Charles nem kedvel, akkor tartsd a távolságot tőle -mondta, mire a gyomrom összerándult.
- Ezt most miért mondod így? -néztem rá megilletődve.
- Lényegtelen, csak maradj távol tőle -válaszolta, majd kilépett a két ágy közül és elindult az épület felé. Engem pedig magamra hagyott a gondolataimmal, amiben akkor is Charles Leclerc szerepelt.
Március 5. vasárnap
A hotel szobám falai között, élesen szólalt meg az ébresztőm, amitől rögtön kipattantak a szemeim. Az idei év első nagydíja lesz ma, szóval a lehető legjobban összekellett kapnom magam. Kikászálódtam az ágyból, majd a bőröndömhöz léptem, és egy testhezálló világoskék ruhát vettem ki, hozzáillő fehér magassarkú szandállal. Kiterítettem a ruhát az ágyra, majd a fürdőbe mentem és rendbe hoztam az arcomat és fogat mostam. A hajamat pedig annyira vasaltam ki, hogy kicsi hullám maradjon benne. Húsz perccel később pedig már készen is voltam és kiléptem a csendes folyosóra. Elindultam a krémszínű folyosón, amin egy fehér szőnyeg futott végig. A lifthez érve megnyomtam a gombot majd vártam, hogy kinyíljon. Pár perccel később már a földszinten lépkedtem a hátsókijárathoz, mivel elől teljes káosz uralkodott a rajongók miatt.
- Miss Walsh, hozzam az autót? -kérdezte egy férfi, ahogy a kijárat felé tartottam.
- Igen, azt megköszönném -biccentettem mosolyogva.
- Várjon, az én Ferrarimat hozza -szólalt meg mögöttünk egy hang, mire hátra néztem.
- Ha neked is jó -nézett le rám Charles, mire a gyomrom összerándult.
- Ühüm -feleltem, de túl nagy sokkban voltam, hogy ellenkezzek. Miért akarja, hogy együtt menjünk a pályára? Tegnap még kiakart belezni az étterem teraszán, most meg együtt akar velem kocsikázni? Grace szavai felvillantak előttem és ez nem segített a helyzetemen. „Maradj távol tőle".
Instagram: dkamilla_iroioldal
TikTok: dkamilla
