Charlene Leclerc
- Boldog szülinapot, apa! -rohant Jeremiah Charles felé, aki pont abban a másodpercben lépett be az ajtón.
- Köszönöm, életem! -kapta fel a kezébe a négyéves kisfiút, majd puszit nyomott az arcára. Én pedig a kezemben fogtam, egy saját készítésű tortát, amin a harmincegyes szám díszelgett. Nem volt valami profi torta, de Jeremiahval próbáltuk a lehető legjobbat kihozni belőle.
- Boldog születésnapot, szerelmem! -mondtam mosolyogva.
- Köszönöm! -nézett rám őszinte mosollyal, majd Jeremiah segítségével elfújta a gyertyákat.
- Leteszem az asztalra -indultam el az üvegfal felé, ahol a hatalmas asztalra letettem a tortát. Charles utánam jött, Jeremiahval a kezében, majd ahogy a kisfiú lekéredzkedett, Charles magához húzott és megcsókolt.
- Hogy vagytok? -kérdezte, és a pocakomra sandított.
- A kislányod bulit tart bent -feleltem kuncogva.
- Ünnepli az apját -vont vállat nagyképűen.
- Biztosan -forgattam meg a szemem.
- Na és hogy van a világbajnok férjem? -fontam a karjaimat a nyaka köré, ő pedig a derekamra csúsztatta a kezeit.
- Boldogan, de főleg mert jöhettem haza hozzátok -nyomott ismét egy puszit, most a homlokomra.
- Legközelebb elmegyünk veled -ígértem.
- Tudod, hogy nem várom el! Jeremiah amúgy sem szereti a repülővel való utazást.
- Ha rólad van szó, akkor bírja -mosolyogtam. Jeremiah tényleg utálta a repülést, viszont Charlest és a forma1-et egyszerűen imádta szóval, ha nagyon akarta, nem is hatotta meg túlságosan a repülés.
- Apa, megnézed mit építettem legóból? -jelent meg ismét Jer, mire Charles elengedett.
- Nézzétek meg, én addig vágok tortát -mondtam, Charles pedig elindult Jeremiah után a szobájába. Az asztal felé fordultam, majd éppen neki fogtam volna a torta szeletelésnek, amikor a telefonom rezzent egyet. Felvettem, majd megnéztem az értesítéseimet. Instagramon Lando reagált, a Jeremiahval való közös képemre.
Lando Norris: Charles-al küldtem neki egy McLaren baseball sapkát csak, hogy tudja kinek kell igazán szurkolni!
Charlene Leclerc: Sajnálom, de Jeremiah vérbeli Ferrari rajongó. Esetleg a lányomat majd megtudod győzni!
Lando Norris: Igaz, van még remény! Még egyszer boldogat, Charlesnak!
Charlene Leclerc: Köszönjük!
Landoval kellett egy év, mire ismét barátok lettünk, és szerencsére jól működött ez így. Ritkán, nagyobb eseményeknél írtunk egymásnak, és ez Charles-t sem zavarta. Hiszen ők is barátok maradtak, és ez így tökéletes volt.
- Szerintem építész lesz belőle! -jött vissza Charles, Jeremiah nélkül.
- Ugye milyen szuper házakat épít? -fordultam felé mosolyogva.
- Igen, nem semmi fiunk van -vigyorgott, majd a bőröndjeihez ment, én pedig neki álltam a torta szeletelésnek.
- Lando küldött Jeremiahnak ajándékot -mondta, majd Jeremiah is hirtelen betoppant, a neve említése hallatán.
- Tessék -nyújtotta át neki.
- Amúgy anyudékkal beszéltél? -váltott témát Charles.
- Igen, holnap jönnek -mosolyodtam el. Három évembe telt, mire megtaláltam az igazi szüleimet, és hatalmas megkönnyebbülés volt úgy rájuk találni, hogy jól vannak és rendben van az életük. Rettegtem attól, hogy talán már nem is élnek, de szerencsére egészségileg is rendben voltak. A történet, amiért engem örökbe adtak, az-az volt, hogy anyukám tizenhét éves volt, amikor születtem és a nagyszüleim nem engedték, hogy megtartson. Apum pedig akkor volt főiskolás, külön életet éltek, de mióta megismertek, és én is őket, úgy tűnt kezdenek összemelegedni. Egyikük sem volt házas, és valahol reménykedtem abban, hogy a végén egymásra találnak. De persze nem akartam ilyesmiről ábrándozni, hiszen az ő életük. Az örökbefogadó szüleimmel pedig szintén tartottam a kapcsolatot, sőt jobb lett az évek alatt a viszonyunk és kezdték Braydent is elengedni, hiszen rájöttek, hogy egy igazi állat. Szerencsére tíz évet kapott, Alison pedig negyven évet kapott, emberölés, fenyegetés és emberölési kísérlet miatt. Először megvizsgálták az elme állapotát, és depressziót állapítottak meg nála, ezért nem kapott életfogytiglant. De nekem csak egy volt a lényeg, hogy a családomat soha többé ne bánthassa.
- Anya is átjön majd -tette hozzá Charles, majd Jeremiah megjelent az asztalnál egy McLaren baseball sapkában, ami pontosan jó volt rá.
- Hé, te áruló! -jött az asztalhoz Charles, majd lehúzta a sapkát Jer orráig, aki nevetve igazította vissza.
- Widley meg ma délután jön át -jutott hirtelen eszembe, majd elmosolyodtam.
- És tudod kinek a társaságában? -kérdeztem huncut mosollyal.
- Jeremiah, dobpergést kérek -néztem a kisfiamra, akinek az egész arca csokiba borult. A kisfiú ütögetni kezdte az asztalt.
- Carlos Sainz -mondtam ki, mire Charles felvonta szemöldökét.
- Egész hétvégén vele voltam, és nekem erről egy szót se szólt! -kerekedett ki a szeme. Volt egy rossz szokásunk Charlesal, imádtunk pletykálni, de persze csak magunk között.
- Hát engem is meglepett, de örülnék neki, ha több lenne közöttük -feleltem őszintén.
- Én is -biccentett, majd megkóstolta a tortáját.
- Ez nagyon finom! -közölte, mire elmosolyodtam.
- Csak azért, mert Jeremiahval készítettük -ültem le Jeremiah mellé, Charlesal szembe.
- Ti vagytok a legügyesebbek -bólintott, majd megsimogatta Jeremiah csokis arcát.
- Apa! Építesz velem? -kérdezte Jeremiah.
- Igen, ha leveszed azt -mutatott a fejére, mire megforgattam a szemem.
- Féltékeny vagy, szívem? -vontam fel a szemöldököm mosolyogva.
- Én? Dehogy! -ingatta a fejét.
- Ühüm -kóstoltam meg én is a tortaszeletet.
- Jut eszembe! Összeírtam pár nevet a kislányunknak -mondtam, mire Charles ismét rám emelte a tekintetét.
- Nekem is van egy ötletem -biccentett, mire meglepetten néztem rá.
- Valóban? Halljam! -mondtam izgatottan.
- Lehetne Jailyn -felelte, és őszintén szólva meglepett, hogy milyen jó nevet talált ki.
- Jeremiah név miatt gondoltam -tette hozzá.
- Ez remek!
- Tényleg? Azt hittem ez se fog tetszeni -cukkolt.
- Jó, Jeremiahnak szörnyű neveket akartál adni! -emlékeztettem.
- Nem is! -tiltakozott.
Elnevettem magam, majd inkább ráhagytam. Igenis szörnyű nevekkel állt elő, Jeremiah születésénél, viszont úgy látszik négy év alatt sokat fejlődött. A torta evés után, Charles és Jeremiah a verandára vonultak legózni, én pedig úgy döntöttem ki ülök olvasni, hogy a kis családommal legyek. Monaco partján vettünk egy gyönyörű házat, ahol minden meg volt ahhoz, hogy a gyerekeinket szépen feltudjunk nevelni, és a kapcsolatunkat is minden akadály ellenére rendben tudjuk tartani. Mindenem meg volt amire vágytam.
Instagram: dkamilla_iroioldal
TikTok: dkamilla
Vinted: dkamilla2003
