Charlene Walsh
Április 11. kedd
Képes voltam átaludni egy egész napot, majd kedd hajnalban ébredtem fel. A fejemet nyomottnak éreztem, az oldalam pedig fájt, viszont leakartam zuhanyozni és nagy nehezen kimásztam az ágyból. Az ismeretlen szobában furcsa volt felkelni, de a verseny hétvégék miatt szokatlannak nem nevezném. A fehér beépített szekrényhez léptem, ami az ággyal szemben állt. Jó pár ruhadarab be volt pakolva és tudtam, hogy mindezt Charles csinálta. De túl komótos voltam ahhoz, hogy most vele foglalkozzak, csak kivettem egy pizsama felsőt és a hozzá tartozó rövidnadrágot, meg alsóneműt majd elindultam az ajtó felé. Fürdőszoba, a két szoba között helyezkedett el, így csak egy ajtóval arrébb kellett mennem. Benyitottam, majd felkapcsoltam a villanyt és elém tárult egy csodálatos fürdőszoba. Szürke csempével volt az egész beterítve, és egy fehér kád állt a szembe falnál, mellette pedig egy zuhanyzó foglalt helyet. Jobb oldalt pedig hosszú tükör húzódott végig a csempén, és két mosdókagyló helyezkedett el alatta. Zuhanyfülkét választottam és a pizsamámat letettem a pultra, majd nehezen lehúztam magamról a felsőt és a nadrágot is levettem. A zuhany fülkébe beléptem, de hirtelen a lábam kicsúszott alólam és nagy csattanással estem a padlóra. A fájdalom belenyilallt az oldalamba, és kiszakadt belőlem a sírás.
- Charlene! –nyitott be Charles, de a fájdalom miatt nem tudtam azzal törődni, hogy meztelenül lát. De persze ő nem volt egy tiszteletlen barom, és rögtön egy törülközőt csavart a hátamra.
- Hé, nyugi –segített felállni, és ahogy kiegyenesedtem, a fájdalom tompulni kezdett.
- Mi történt?
- Elcsúsztam –szipogtam, és a pólóját markolásztam.
- Rendben vagy?
- Igen, most már igen... Én csak leakartam zuhanyozni –motyogtam.
- Segítek –mondta, de most már elég jól voltam ahhoz, hogy kikerekedett szemekkel nézzek fel rá.
- Nem, nem akarom, hogy... –kezdtem, mire elmosolyodott.
- Nem fogok lesni –huncut mosolya nem győzött meg erről.
- Kádba még nem tudsz leülni, szóval marad a zuhany –mutatott a hátam mögé.
- Tudok egyedül is zuhanyozni –válaszoltam végül, de őszintén nem volt merszem ismét belépni a csúszós fülkébe.
- Én is –vont vállat, majd lehúzta a pólóját magáról, és mire észbe kaptam már egy minimális textil sem maradt rajta.
- Neked elmentek otthonról –jelentettem ki, és próbáltam megállni, hogy ne mérjem végig.
- Charles –nevettem el magam végül, az abszurd szituáció miatt. De ő csak megkerült, majd belépett a fülkébe és beállította a vízhőmérsékletét.
- Tök jó a víz –fordította felém a fejét.
- Charles, én... –kezdtem, de miközben az egyik felem egyáltalán nem akarta elengedni a törülközőt, a másik úgy érezte be kell lépnie abba a fülkébe.
- Gyere már –invitált ismét, mire remegő térddel és szapora pulzussal leengedtem a törülközőt, és ő tényleg tartotta a szavát, csak az arcomat nézte. Kinyújtotta felém a kezét, én pedig beléptem, majd hátat fordítottam neki. A hajam rögtön vizes lett, amit ő előre tolt és belecsókolt a nyakamba, amitől az egész testem libabőrös lett.
- Ugye tudod, hogy gyönyörű vagy? –suttogta a kérdést a fülembe.
- Te beszélsz? –fordultam felé, és elpirultam amiért kicsúszott az első válasz a torkomon. Ő pedig válaszként, lehajolt, majd mohón megcsókolt. A testem minden porcikája úgy bizsergett, mintha robbanni készülne, de közben kellemes is volt, és eszemben sem volt megszakítani a pillanatot.
