Charlene Walsh
Július 25. kedd
- Charles hallottad, amit a rendőr mondott? –fordultam meg a srác karjai között, és a kezemet a mellkasára simítottam.
- Hallottam –bólintott komoran, és magához vont. Nem akartam a legrosszabbra gondolni, mégis minden jel arra utalt, hogy valóban a legeslegrosszabb dolog történt meg. De mielőtt kitört volna belőlem a zokogás, egy másik rendőr lépett hozzánk.
- Ön Miss Walsh?
- Igen –emeltem fel a fejem, és elhúzódtam Charlestól.
- Hol vannak a szüleim? –kérdeztem az ötvenes éveiben járó férfit.
- Nyugodj meg, jól vannak! –biztosított, és ettől elképesztően megkönnyebbültem.
- Látni akarom őket! –mondtam ellent mondást nem tűrve.
- Nincsenek a városban, de az imént beszéltünk velük, és két napja elutaztak az Ön nagyszüleihez –magyarázta a férfi. Rémlett, hogy anya mondott valami ilyesmit, de ez az információ akkor is meglepett.
- Akkor kik vannak a házban? –tettem fel a kérdést, és mint egy filmben, pont ekkor hozták ki bilincsben a bátyámat, majd mögötte Penelope-t.
- Azt hiszem rosszul leszek –jelentettem ki, mire Charles ismét átkarolt, mintha ezzel akarna megvédeni a látványtól. Brayden és Penelope? Komolyan ezek össze játszottak vagy mi?
- Kit öltek meg? –kérdezte Charles, mintha ez valami természetes kérdés lenne. Én meg szólni se tudtam.
- Egyelőre ismeretlen holtestek vannak a házban –válaszolta a férfi komoran. MI AZ, HOGY HOLTESTEK? A többes szám hallatán, kiszakítottam magam Charles karjaiból, és a bokorhoz rohanva kiadtam magamból mindent, amit a mai nap folyamán ettem.
Húsz perccel később ismét Charles autójában ültünk, de nem túl távol a háztól. Nem bírtam megemészteni az elmúlt percek történéseit, a testvérem képes volt valakit megölni? Vagy pontosítva valakiket? Arról nem is beszélve, hogy mindezt Penelope-val tette. Az a ribanc mégis hogyan került a bátyám közelébe?
- Válaszokat akarok –jelentettem ki hangosan, mire Charles rám nézett.
- Elhiszem, de talán jobb lenne, ha most visszamennénk a lakásba –felelte, de én megingattam a fejem.
- Nem, megakarom tudni mit tettek azokkal az emberekkel bent, és hogy miért.
- Ma még úgyse fognak beengedni Braydenhez –ingatta a fejét.
- Felhívom anyát –hagytam figyelmen kívül, amit mondott, mivel igaza volt. Elővettem a telefonomat, majd megláttam, hogy anyutól és aputól is kaptam egy jó pár hívást. Gyorsan anya nevére nyomtam, aki a második csengésnél fel is vette.
- Jól vagy, édesem? –kérdezte aggodalmasan.
- Nem! A rendőrség már tájékoztatott titeket?
- Valamennyire igen, de nem hiszek nekik, biztosan ártatlan a bátyád! -hadarta anya, engem pedig felbosszantott az utolsó mondatával.
- Hogy nem tudod elhinni? Hiszen engem is agyonvert!
- Azért ne ess túlzásba, Charlene –kezdte, én pedig elvettem a telefont a fülemtől, majd kinyomtam.
- Mi történt? –nézett engem Charles felvont szemöldökkel.
- Menjünk innen –mondtam szipogva.
- Rendben –bólintott, majd azonnal beindította az autót, és kikanyarodott az útra.
- Szóval a szüleid megint az ő pártját fogják? –próbálta a kérdést tapintatosan feltenni, de ez sehogy se hangzott jól.
- Persze, szerintem az se lenne túl nagy baj, ha engem ölt volna meg! –csattantam fel.
- Hé, ők csak elfogultak! De hidd el időkérdése és rádöbbenek, hogy Brayden egy őrült.
- Nem fogom megvárni, hogy rájöjjenek –sóhajtottam.
- Ezt, hogy érted? –állt meg a kereszteződésnél, ahol a lámpa pirosra váltott.
- Holnap valahogy bejutok Braydenhez, megtudom amire kíváncsi vagyok, és a hétvégén lelépek Párizsba –vázoltam fel.
- Miért nem akarsz Monacoba menni? Ott is vannak jó egyetemek –sandított rám.
- Új életet akarok kezdeni, Charles –néztem rá komolyan.
- Értem.
Miután a lámpa zöldre váltott, az autóba néma csend telepedett, és én sem, de Charles sem szólt egy szót se. Visszamentünk a lakáshoz, majd én elvonultam a szobámba, és próbáltam feldolgozni a történteket. Brayden tényleg beteg, Penelope-t pedig letartóztatták, ami azt jelenti, hogy már nem leselkedik veszély rám, és a srácokra sem. Holnapi nappal talán letudok zárni egy hosszúra nyúlt történetet.
Instagram: dkamilla_iroioldal
TikTok: dkamilla
Vinted: dkamilla2003
