Tizenhetedik fejezet

4.3K 303 9
                                    

Charlene Walsh

Március 19. vasárnap

Úgy döntöttem, hogy Charles-t és Mrs. Leclerc-t kicsit magukra hagyom, és elmegyek vásárolni, hogy a hűtő ne legyen teljesen üres. Ahogy kiléptem az épületből, a parkoló előtt ledermedtem. A kulcstartón állt pár kocsikulcs, és lekaptam egyet róla, de ahogy megnyomtam a nyitógombot, egy szürke Ferrarit pillantottam meg, ami kettőt villogott. Basszus, én ezt tuti nem fogom tudni vezetni! Másodperceken keresztül csak néztem az előttem álló autót. Eljátszottam a gondolattal, hogy beszállok és simán elindulok vele, de valahogy ez mégsem tűnt olyan egyszerűnek. Viszont busszal nem mehetek nagy bevásárlásra...

- Oké –mondtam ki végül hangosan, majd megkerültem az autót és kinyitottam a vezető oldali ajtót, beszálltam az autóba vagy inkább beestem. Az ülés annyira hátul volt, hogy még a kuplungot se értem el a rövid lábaimmal, ezért elhelyezkedtem az ülésben, majd előrébb húztam, vagyis inkább addig húztam, amíg lehetett. Kicsit karót nyelten ültem az autóban, de így biztonságosabban éreztem magam. Start/Stop gombot megnyomtam, mire felbőgött az autó motorja. Mennyire fog Charles haragudni, ha összetörőm az autóját? A jelenlegi helyzetben biztos nem lenne annyira mérges, de a régi Charles tuti kinyírna. Mély levegőt vettem, majd elindultam az autóval, ami úgy indult el, mintha tövig nyomtam volna a gázt. Kicsit sem pánikoltam be. Végül az első lámpa után egészen ráéreztem az autóra, de a legeslegközelebbi bevásárlóközponthoz fordultam be. Ahogy leparkoltam a hatalmas épület elé, ahol vagy további száz autó állt, a telefonom megcsörrent. Előkotortam a kis fekete táskámból, majd megláttam Greg Maffei nevét, aki a forma1 vezetőjének a helyettese. Na már csak ő hiányzott! Beharaptam az ajkamat, majd másodpercekkel később fogadtam a hívást.

- Igen? –szólaltam meg, mire a férfi kedélyesen köszöntött.

- Szia, Charlene! Greg Maffei vagyok, hogy vagy? Charles-ról tudsz valamit?

- Mr. Maffei, üdvözlöm! –szólaltam meg illedelmesen, de a hangomat elég erőtlennek éreztem.

- Valamennyire jól vagyok, Charles is... Én vigyázok ideiglenes rá, semmire nem emlékszik, de időkérdése és ez változni fog.

- Értem, akkor az elkövetkezendő időszakban Charles nem fog versenyezni –tért ki a lényegre.

- Nem.

- Rendben, viszont nemcsak ez miatt hívtalak –kezdte, amitől a gyomrom összerándult.

- Nem igazán telefon téma, de mivel Leclercre kell figyelned, ezért így tájékoztatlak –köhintett kétszer is a telefonba. – A múltkori incidens nem vetett jó fényt a forma1-re, a csapatokra és a pilótákra sem. Veszélybe került a pilóták élete a paddockban, ami megengedhetetlen! Bármennyire is kedvelünk téged, Charlene arra tudunk következtetni, hogy te miattad történt a kialakult helyzet, és emiatt megkell válnunk tőled. Nagyon jól végezted a munkádat, de sajnos ez lesz a legjobb mindenkinek –ahogy kimondta a szavakat, először nem igazán fogtam fel, amit mondott, de ahogy tudatosult bennem, a mellkasom erősen fájni kezdett. Penelope azt akarja, hogy az életem teljesen tönkre menjen, csak azért, mert nem ő kapta meg az állást tavaly ősszel. Mi lesz, ha tényleg sikerül a terve? Vagy lehet sikerült is? Megszúrta Lando-t, Charles-t fejen ütötte, engem pedig kirúgnak. Most komolyan mi következik?

- Itt vagy még, Charlene?

- Igen, majd bemegyek és aláírom a papírokat –reagáltam komoran. Nem lenne értelme könyörögni, ha ők eldöntötték, hogy már nem fogadnak szívesen a forma1-ben, akkor az úgy is lesz.

- Rendben, sa... –kezdte, de kinyomtam mielőtt végig mondhatta volna. Hátra döntöttem a fejem az ülésen, és mély levegőket vettem, hogy ne kapjak pánikrohamot. Minden rendben lesz, Charlene! Majd találsz másik munkahelyet! De közben a szívem mégis fájt, mert az oldalakat én csináltam, és én szerkesztettem őket, most pedig valaki átfogja venni a helyemet, a szerepemet és a srácok majd azt a valakit fogják kedvelni, engem pedig elfognak felejteni. Hagytam magamnak pár percet, míg a melankóliából kikászálódok, majd visszatettem a telefonomat a táskámba és kiszálltam a felvágós Ferrariból.

Három órával később értem haza, vagyis Charles lakására. Mrs. Pascale mellett ott volt Arthur Leclerc és Lorenzo Leclerc is. Charles egész jól érezte magát velük, aminek nagyon örültem. A nappaliban ültek és beszélgettek, de ahogy megjelentem, Charles figyelme inkább rám terelődött, és úgy tűnt megzavartam a családi idillt.

- Charlene Walsh –jött be a konyhába Arthur, miközben kipakoltam a szatyrokból.

- Arthur –biccentettem.

- Miért vagy itt? –kérdezte, mire rákaptam a tekintetem. Most kötekedni akar?

- Ezt, hogy érted?

- Miért vigyázol a testvéremre önszántadból?

- Miattam történt, ami történt –reagáltam röviden és tömören.

- Értem –bólintott.

- És még?

- Mit szeretnél hallani? –néztem rá értetlenül.

- Azt, hogy bele vagy zúgva és ezért vállaltad el, hogy körbe kell ugrálnod –vigyorgott mindentudóan.

- Szó sincs ilyesmiről –tagadtam azonnal, de az arcom lángolt.

- Persze –nevette el magát.

- Miért kell kötözködnöd? –háborodtam fel, de Arthur nem tűnt dühösnek, sem gúnyosnak, csak szórakozottan figyelt.

- Nem kötözködőm, csak arra kérlek, hogy ha elcsavarod a fejét, akkor maradj mellette...- Nem akarom, hogy sérüljön –ahogy kimondta ezeket a szavakat, már jobban megértettem mit is akart Arthur. Csak Charles-t akarja megvédeni és ez érthető is.

- Minden rendben? –jelent meg Charles a konyhában, és felsem tűnt, hogy a nappaliból átsétált, pedig a két helyiség pont egymással szemben helyezkedett el.

- Persze –erőltettem magamra mosolyt, miközben Charles mellém lépett.

- Azt hittem már nem jössz vissza –jegyezte meg, ahogy Arthur kiment a konyhából.

- Miért? –fordultam felé értetlenül, de így nem sok távolság maradt közöttünk.

- Nem tudom, csak a családom felbukkant, és azt hittem kapsz a lehetőségen és lelépsz –válaszolta, és közben éreztem a teste melegét, amitől libabőrös lettem.

- Nem megyek sehová, addig míg te nem akarod –feleltem, majd úgy döntöttem jobb lesz, ha elhúzódom, és egy újabb szatyorért nyúltam.

- Vettem pár dolgot –váltottam témát.

- Nem akarom, hogy elmenj –felelte, és a téma váltás nem jött be.

- Oké –bólintottam, és félmosolyt eresztettem. 

Instagram: dkamilla_iroioldal

TikTok: dkamilla

Vinted: dkamilla2003

Csak te nemWhere stories live. Discover now