még több.

Negyedik fejezet

Beérve a szobámba Abby már az ágyon ült, a táskáját az ölébe vette, majd a sajnálkozó pillantással nézett rám. Éppen ezt akartam elkerülni, ezeket a szánakozó tekinteteket. Ezért nem beszéltem senkivel, ezért nem mozdultam ki. Így is épp elég sok szar borult a nyakamba, nem kell még mások sajnálata is.
-Mi újság? Hogy vagy? – kezdett bele.
-Abby kérlek. Nem szeretném ezt – mutattam az arcára – látni.
-Mit? – kérdezte, mint aki nem tudja, hogy milyen képet vág.
-Nagyon jól tudod, hogy milyen sajnálkozó képet vágsz.
-Jaj sajnálom Mia, csak nem tudom, hogy érzed magad, hogy viszonyuljak hozzád és – nem hagytam, hogy végig mondja, épp elég volt ennyit hallanom.
-Nem kell sajnálnod, jól vagyok. Jól leszek. Nem mondom, hogy minden oké, mert az hazugság lenne, de összekapartam magam Lilyért és magamért. Minden oké lesz előbb vagy utóbb.
-Tudod mit, oké. A legjobb barátnőd vagyok így hiszek neked. – bólintott egy nagyot. – Viszont. – emelte fel a mutató ujját. – Bármi probléma van, vagy csak síni akarsz én itt vagyok meghallgatlak és melletted állok. Akár az éjszaka kellős közepén is átjövök, ha arra van szükséged.
-Értettem főnök. – tisztelegtem és mosolyogtam egyet.
-Annyit még megkérdezhetek, hogy mi lesz most veletek? – na igen, a millió dolláros kérdés. – Vissza kell mennetek Seattle-be apukádhoz, vagy mi lesz?
-Fogalmam sincs. – ráztam meg a fejem. – őszintén amúgy azt sem tudom, hogy apa tud-e a történtekről hiszen fel sem hívott. Amióta összevesztem vele, azóta egy árva szót sem beszéltünk.
-Akkor ez a jövő rejtelme. De hozzánk jöhettek bármikor. – mondta mosolyogva.
-Köszi Abby, de azt hiszem a szüleid nem feltétlenül egyeznének bele két gyerek odaköltözésébe. – mondtam nevetve.
-Ugyan már. Szerintem észre sem vennék, olyan keveset vannak otthon. – legyintett egyet.
Tényleg jót tett, hogy átjött Abby. Rengeteget beszélgettünk, főként arról, hogy a szülei mennyit vannak távol, de éppen a suliról is szó esett, na meg persze a bulikról.
-Na mesélj nekem a fiúkról. – nyögte ki Abby egy kiadós beszélgetés után.
A szívem hevesebben vert, nem tudtam mi tévő legyek. Elmeséljem a Reeddel történteket, vagy inkább tartsam meg magamnak? Mi van, ha elítél vagy ez által elfordul tőlem?
-Hahó! Föld hívja Mia-t! – integet Abby a kezével a szemem előtt, ezáltal kizökkentett a gondolataimból.
-Bocsi, elbambultam. – hazudom. – Mit is mondtál? – azért kérdeztem meg, hátha nyerek egy kis időt magamnak és rá jövök, hogy mit kéne tennem.
-A fiúkról kérdeztelek.
-Milyen fiúk? – teszem a hülyét, hátha elengedi a témát, de hát Abby amit egyszer kigondol attól nem szabadulunk.
-Hát van valaki, aki tetszik esteleg? Vagy Peterrel alakulnak a dolgok? – érdeklődött.
-Ja igen, Peter. – Abby nem tudja a történteket, és nem tudom, hogy mondjam el neki, vagy, hogy elmondjam-e egyáltalán.
-Akkor Peterrel alakulnak? – mosolygott és a szemöldökét húzogatta.
-Mi? – térek észhez. – Nem dehogy is! – vágtam rá azonnal.
-Hát akkor?
-Ami azt illeti van valami, amit nem meséltem el neked.
Nem fogok többet Abby előtt titkolózni. Ahogyan ő is fogalmazott ő a legjobb barátnőm. Már az elejétől kezdve rendes, kedves volt velem és mindig nyitott felém. Mindig hívott engem is ugyan úgy a bulikba és elmondta a dolgait is.
Elmeséltem neki a Peterrel történteket, persze Hollyt kihagytam a történtekből, az már nem az én titkom volt, hanem az övé és semmi jogom nem lett volna elmondani a vele történteket így azt a részt kihagytam.
-A mocskos szar alak! – dühöngött Abby. – Egyszer kerüljön csak a kezeim közzé és esküszöm, hogy meg emlegeti!
-Nyugi, már nem fog a közelünkbe jönni. Reed azt mondta, hogy a rendőrség lekapcsolta drog birtoklásért.
-Az semmi ahhoz képest, amit tőlem kapott volna.
-Nem lett baj, csak akkor túl sok minden történt és nem akartalak a gondjaimmal terhelni. Ne haragudj, hogy nem meséltem el. – fogtam meg közben a kezét.
-Ugyan Mia. Tudom, hogy ez a hirtelen költözés is betett neked. Anyukáddal sokat veszekedtetek, meg hát hirtelen egy három tagú családból hét tagú lett. Teljesen megértem. – mosolygott rám. – Viszont tudod mit nem értek? – néztem rá kérdően. – Reedet.
-Miért mi van Reeddel?
-Szerintem érez valamit irántad. Ahogy megmentett Petertől, meg ahogy a bulikon is végig csak téged figyelt, le sem vette rólad a szemeit. Akár hányszor Peterrel voltál ő azonnal ment és védelmezett vagy éppen csak úgy, mint amikor sokat ittál. Szerinted nem furcsa? – kérdezte a szemembe nézve, de ahogy befejezte én elkaptam a tekintetem és elhúztam a kezem, piszkálni kezdtem a takaróm gombját.
-Nem tudom. – rántottam meg a vállam. El akartam mondani a dolgokat, de nem tudtam, hogy hogyan is kezdjek bele.
-Mia. – nézett rám összeszűkült szemekkel. – Meséld el.
-Jaj Abby. – fogtam meg a fejem. – Azt sem tudom, hogy hol kezdjem.
-Talán a legelején. – biztatott.
Így tettem. Elmeséltem neki mindent a kezdetektől. Mindent elmondtam, azt is, hogy lefeküdtünk. Azt is, hogy ő volt nekem az első. Azt is amit egy hete láttam, amint éppen Kimmel hempereg és, hogy nem adtam neki lehetőséget, hogy tisztázza a helyzetet. Hiszen még mindig azt érzem, hogy ezen nincs mit tisztáznunk.
-Aszta. – Abby álla szó szerint tátva maradt.
-Mondj valamit kérlek. – temettem ismét az arcom a kezeim közzé.
-Hihetetlen, hogy mind ez az orrom előtt folyt és én nem is sejtettem.
-Nagyon sajnálom, hogy nem mondtam el csak tudod nem tudtam, hogy hogyan is reagálnál a dolgokra és – nem hagyta, hogy végig mondjam.
-Mia, nyugi! Nem haragszom, vegyél levegőt is kérlek. – nevette el magát és utána én is mivel rá jöttem, hogy nagyon elkezdtem hadarni. – Mire, hogy reagáltam volna?
-Hát igazából az egészre. – rántottam meg a vállam. – Anya mondta, hogy az emberek ezt nem néznék jó szemmel. – szomorodtam el, ahogy felkerült anya.
-Mit? – Abby nagyon is tudta, hogy mire gondolok. – Azt, hogy mostoha testvérek vagytok és együtt vagytok? – bólintottam. – Hidd el nekem szívem, leszarták volna. Sőt ami azt illeti még utáltak is volna amiért egy Jacobs fiúval vagy együtt ráadásul ő nem más, mint Reed Jacobs.
-De nem vagyunk együtt és nem is leszünk. Mi csak kavartunk.
-Tudod Mia nagyon makacs vagy. Itt szomorkodsz miatta is és nem hallgatod meg, hogy mi volt ez az egész Kimmel. Kim egy ribanc. Reed meg akarta neked magyarázni az egészet, de te a mai napig nem hagytad és tudod mit Mia? Hülye vagy! – nagyon meglepett, amit mondott. – Igaza van Willnek és nézd az érem másik oldalát is, ne csak egy szemszöget láss.
-Jaj Abby, én ebbe annyira nem akarok már bele folyni. Most van más gondom is nem csak ez az egész és ha csak ez lenne a baj akkor sem lenne semmi sem jó, hiszen még ott vannak a dühkitörései és sok mi egymás.
-Ne keress kifogásokat. Te is tudod, hogy mind ez csak kifogás. Hidd el nekem Mia, az embereket nem az fogja érdekelni, hogy testvérek vagytok-e. Mert valójában semmijen vérkapcsolat nem fűz Reedhez. Mindent meg lehet beszélni, ha meg akarod és nem félsz. És igen tudom, hogy most bőven akad más probléma is az életedben, de nem múlik el ez a probléma attól, hogy csak ülsz és halasztod a beszélgetést.
-Tudom és igazad van. Csak tudod, most ez annyira nehéz nekem. – éreztem, hogy kezdek elgyengülni és újabb pánikszerű roham jön rám.
-Tudom és én itt vagyok neked, ezt meg ígérhetem. – ölelt magához.
Mielőtt jobban eluralkodott volna rajtam a pánik, kiszakadtam Abby öleléséből az asztalomhoz siettem és bekaptam gyorsan egy nyugtatót.
-Mit vettél be? – érdeklődve figyel Abby.
Ezt az egy dolgot nem akartam elmondani neki. Éppen elég volt, hogy Reed és Will tud arról, hogy nyugtatót kell szednem, bár nem tudják, hogy mennyit szedek egy nap.
-Csak elfelejtettem bevenni a vitaminom. A hajamra meg köröm erősítésre. – hazudtam, amiért bűntudatom volt, de muszáj volt. – Elég ebből a lelkizésből. Mesélj te a pasikról. – ültem vissza az ágyra.
-Jaj csajszi, ehhez nem szabad józannak lennünk. – mondta nevetve, majd előhúzott egy üvegvodkát a táskájából.
-Nem mondod komolyan, hogy te egy üveg vodkával járkálsz? – kérdeztem nevetve.
-Nem tudtam, hogy erre van szükséged vagy zsepire. Így felkészültem mindennel. – azzal előhúzott egy nagy csomag papírzsebkendőt is.
Nagy nevetésben törtünk ki mind a ketten. Majd kértem egy percet, hogy felhívjam Lilyt, hogy mi a helyzet vele.
-Szia. Mi a helyzet? Hogy érzed magad? – kérdeztem.
-Szia Mia. Már hívni akartalak.
-Minden rendben? – kérdeztem aggódva.
-Igen minden, csak azt akartam kérdezni, hogy itt aludhatok Billyék? Ethan is itt alszik meg itt van Billy huga is Caroline és jól érzem magam itt velük. És Billy anyukája is megengedte.
-Lily ne is mond többet. Persze, hogy ott aludhatsz. De ígérd meg nekem bármi van azonnal felhívsz! – parancsolok rá.
-Persze azonnal hívlak. Írok este is mielőtt lefeküdnénk aludni.
-Rendben van. – mosolyodtam el, hiába nem látja örülök neki, hogy így eltudja terelni a figyelmét és nem csak a szobájában kuksol.
-Köszönöm Mia. Szeretlek! – mondja, amitől könnyek szöknek a szemembe.
-Én is nagyon szeretlek!
Azzal bontottuk a vonalat, majd visszafordultam Abbyhez, aki még mindig az ágyon ült és a vodkásüveget szorongatta, amitől persze megint rám jött a röhöghetnék.
-Minden rendben a hugoddal? – kérdezte Abby.
-Igen minden oké, csak annyit mondott, hogy ott szeretne aludni. Persze, hogy megengedtem, hiszen örülök, ha így elterelődik a figyelme.
-Akkor csajos buli? – kérdezte Abby nagy mosollyal az arcán.
-Az tuti. – mondtam nevetve.
Azzal kényelembe helyezte magát és én is lehuppantam mellé az ágyba, majd felbontottuk a vodkát és inni kezdtünk.