még több.

Huszonnyolcadik fejezet

Amint haza értünk leültünk reggelizni. Carmen már megterített nekünk, Lily és Ethan Carol nénivel és Willel már az asztalnál ültek.
-Mia! – kiáltott fel Lily és odarohant hozzám, majd átölelt.
-Szia tücsök! – öleltem meg mosolyogva. – Mi a helyzet?
-Jössz te is reggelizni? Ugye nem hagyod ki megint? – kérdezte.
-Jövök én is. – válaszoltam és nem tudtam nem észre venni, hogy mindenki felém kapja a tekintetét.
Leültem az asztalhoz és szedtem a tojásrántottából, amit Carmen csinált, majd megfogtam egy szelet kenyeret is.
Még mindig árgus szemekkel figyelt mindenki, aki az asztalnál ült.
Bekaptam egy falatot, aztán már kellemetlenül éreztem magam a sok rám tapadó szempártól.
-Nem láttatok még enni, vagy mi a helyzet? – mondta miután lenyeltem az első falatot.
-Fura, hogy itt eszel. Velünk. És hogy eszel. – mondta szaggatottan Will.
-Ha ennyire zavarok el is mehet. – mondtam nevetve.
Erre mindenki egyszerre kiáltotta, hogy „NE!" amin először megrezzentem, majd elmosolyodtam rajta.
-Jó, hogy itt vagy velünk. – mondta mosolyogva Ethan.
-Én is örülök neki. – mondtam.
Majd mindenki rendesen nekikezdett a reggelinek. Senki sem figyelt, senki sem szólalt meg. Együtt reggeliztünk, mint minden rendes család.
Amikor elkezdtem összeszedni a tányérokat, hogy segítsem Carmen munkáját, mindenki csendben volt, de Lily megtörte azt.
-Miért kellett ma itthon maradnunk Daniel? – fordult Daniel fele.
Eddig nekem le sem esett, hogy Lily és Ethan itthon van suli helyett.
-Reggeli után meg kell beszélnem valamit veled és a nővéreddel. – magyarázta Daniel. – A holnapi nap egy fontos nap és át kell beszélnünk pár dolgot.
-Arról, hogy ne kerüljünk apához? – kérdezte, mire nekem kicsúszott egy tányér a kezemből.
Ahogy a tányér elérte a padlót az millió apró darabra tört és nem lehetett mást hallani csak a csörömpölést, amitől összerezzentem.
-Basszus. – szólaltam meg, majd elkezdtem összeszedni a darabkákat.
Ahogy Lily kimondta, hogy apához kerülhetünk ismét ideges lettem. A gyomrom görcsbe rándult, a torkomba egy alma méretű gombócot éreztem, a kezeim remegtek.
-Hé! – térdelt le mellém Reed le megfogta a kezem. – Hagyd, majd én elintézem. – mondta.
Ahogy a szemébe néztem egy kis megnyugvást éreztem. Bólintottam és leültem egy székre.
Carmen már jött egy seprűvel a kezében és el is kezdte feltakarítani a törött darabokat, míg Reed összeszedte a nagyobb darabokat.
-Minden rendben? – kérdezte Daniel.
-Persze, csak legyünk túl ezen az egészen. – mondtam.
-Mia, megígértem, hogy nem fogtok apátokhoz kerülni és ehhez tartom is magam. Itt fogtok maradni ebben biztos lehetsz.
Bólintottam majd vettem egy mély levegőt. Megfogtam Lily kezét és mosolyogtam. Tudtam, hogy Daniel nem fogja hagyni, hogy apa elvigyen magával minket.
-Mit kell tennünk? – kérdeztem
Szinte az egész napot a megbeszéléssel töltöttük. Daniel mindent elmagyarázott, hogy mi, hogy fog zajlani. Átjött Az ügyvéd is átjött és ő is mindent felvázolt nekünk. Lily is megértett mindent és én is.
Amikor már későre járt Daniel mindenkit aludni küldött, hogy kipihentünk legyünk másnapra.
Reed el sem mozdult mellőlem és este is végig a karjába tartott míg el nem nyomott az álom.
Másnap reggel az ébresztő előtt felkeltem. Ahogy oldalra fordultam észrevettem, hogy Reed már fent van és a mennyezetet bámulja.
-Jó reggelt. – mosolyogva bújtam hozzá és ő is egyből átkarolt, nyomott egy puszit a homlokomra és halványan elmosolyodott.
Éreztem rajta, hogy gondterhelt, de nem hibáztattam, hiszen én is az voltam.
-Mi bánt? – kérdeztem hiába tudtam a választ.
-Minden oké. – mondta egy hazug mosollyal.
-Ne hazudj, ismerlek. – feltámaszkodtam, hogy ránézzek.
Elkerülte a tekintetem és egyből felkelt az ágyból, de én egyből követtem.
-Hahó! – léptem elé. – Neked beszélek! – néztem fel a szemébe, de előtte végig néztem a meztelen mellkasát.
-Megyek lezuhanyzom. – jelentette ki. – Jössz te is?
-Kérdeztem valamit! – kezdtem egyre dühösebb lenni, hogy nem válaszolt.
-Én is. – válaszolta egyszerűen.
-Előbb te válaszolj. – tettem keresztbe a karom a mellem előtt.
-Szexi vagy bébi. – puszilta meg az arcom. – Megyek lezuhanyzom.
Mondta majd kikerült és pár lépéssel el is hagyta a szobámat.
Egyre dühösebb voltam. Utáltam, hogy úgy tesz mint, ha semmi sem történne ma és nem válaszol a kérdéseimre.
Összeszedtem magam, megfogtam a törölközőm és utána mentem a fürdőbe.
Ahogy beléptem láttam, hogy Reed már a zuhany alatt áll és közben a falnak támaszkodik.
Az egész testén végig folyik a víz a feje tetejétől, a hátán és a tökéletes fenekén keresztül egészen a lábáig.
Nem tudtam nem bámulni, annyira tökéletes volt.
Levetkőztem és beléptem mögé, majd átkaroltam. A kezemet a mellkasára tettem, a mellem a hátának nyomtam ő pedig az érintésemre össze rezzent, majd a kezét az enyémre rakta és magához szorított.
Tudtam, hogy mi nyomasztja, hiszen engem is ugyan az nyomasztott. De nem engedhettem, hogy utat törjön magának a félelem.
Kiszabadítottam a kezem Reed kezei közül és felfedező útra indult a kezem a testén.
A mellkasától haladtam lefelé a V alakjáig, majd a férfiasságáig.
Reed felmordult, amint hozzá értem, megfogta a karom és maga elé rántott.
Nekiszorított a falnak, a két karomat a fejem felé nyomta és közben nem szakította el a tekintetét az enyémtől.
Közel hajolt, szinte már a szánk is összeért, de nem csókolt meg. Helyette inkább a nyakamat csókolta, majd lentebb haladt.
A mellbimbóim már így is kemények voltak, de ő bekapta őket. Először az egyiket, majd a másikat és óvatosan megharapta, amitől felnyögtem.
-Hallkan bébi. Még a végén meghallják. – mondta, ahogy felnézett rám.
A kezeimet nem eresztette el egy percre sem.
Vadul csókolni kezdett. A nyelve táncot járt az én nyelvemmel. Óvatosan harapdálta az alsó ajkaimat is.
A lüktető érzés elviselhetetlen volt a lábam között és ha nem zuhany alatt lettünk volna, akkor már elázott volna a bugyim, olyan nedves voltam tőle.
Az egyik kezét leeresztette és az érzékeny pontomat kezdte el körkörösen izgatni.
Annyira akartam, hogy hozzám érjen, ne féltsen. Akartam őt, minden porcikáját.
Amikor már nem bírtam tovább türtőztetni magam a kezembe vettem az irányítást és kiszabadítottam a kezem. Átfogtam Reed nyakát vettem egy nagyobb lendületet és az ölébe ugrottam. Ő a két kezével megtartott a fenekemnél.
-Elég bevállalós vagy. – mondta mosollyal az ajkán.
-Akarlak Reed és megszerzem, amit akarok. – mondtam és láttam, hogy lángolni kezd a tekintete a vágytól.
Ismét vadul csókolni kezdett, majd egy pillanat alatt már belém is helyezte magát.
Ahogy egyre mélyebbre hatolt felnyögtem, amit ő a csókjaival próbált halkítani.
Nekinyomott a falnak a kezeivel a fenekemet markolászta és közben ki be járt belőlem.
Annyira hamar eljuttatott a csúcsra, mintha csak éppen egy levegőt vettem volna.
Az egész testem megborzongott. Egyre erősebben kapaszkodtam Reedbe, pedig tudtam, hogy nem fog leejteni.
Egyre gyorsabban mozgott és éreztem, hogy ő sincs messze már a csúcstól.
Ekkor hirtelen leemelt magáról és magához nyúlt, de én megállítottam a kezemmel és én juttattam el őt a csúcsra, amit hanggal kísért.
-Még meghallják bébi. – mondtam neki mosolyogva, amin ő is elmosolyodott.
Mind a ketten ziháltunk egymás mellett és nem tudtunk megszólalni sem gyönyörtől.
Reed letisztította magát, majd lezuhanyoztunk.
Ahogy megtörölköztünk én már nem bírtam tovább a csendet, akármilyen mámor is volt előtte, így beszélnem kellett vele.
-Mi volt a baj? – kérdeztem meg, mire láttam, hogy megfeszül.
-Miért kérdezed, ha úgy is tudod? – kérdezte vissza.
-Mert hallani akarom. Tudod beszélünk, vagy nem? Rád ez nem érvényes csak rám? – kérdeztem.
-Neked is ugyan ez a baj. Féle Mia. – jelentette ki, amitől a szívem össze szorult. – Tudom, hogy apa biztos a dolgában, csak félek, hogy valahogy még is másképp sülnek el a dolgok.
-Ha másképp is sülnek el, akkor sem lesz semmi. – léptem oda és megsimítottam arcát.
-Akkor több ezer kilométerre leszünk egymástól. Épp elég az is.
-De akkor is itt leszünk egymásnak. És amúgy is Daniel megígérte akkor úgy is lesz, hogy mi itt maradunk. – nem hittem el, hogy most én tartottam benne a lelket és nem fordítva. – Optimista legyél, mert különben rám is rám ragasztod ezt az egész pesszimista hangulatot.
-Rendben van, igazad van. – bólintott és magához ölelt. – Jó lesz minden és ez biztos.
Hallottam a zakatoló szívverését. Tudtam, hogy nem így gondolja csak miattam mondja, amit mondd. Túl akartam esni ezen az egészen. Már nem csak rám hatott ki, hanem Lilyre és Reedre is. Biztos voltam benne, hogy Daniel is ideges csak valamilyen oknál fogva nagyon jól titkolja és tartani akarja bennünk a lelket.
Bementem a szobába felöltözni és összeszedni magam, míg Reed a sajátjában készült el.
Kiválasztottam egy Fehér inget és egy A vonalú szoknyát, a fekete Nike cipőmmel. A hajamat kifésültem és hagytam, hogy beterítse a vállam. Raktam fel egy kis sminket, hogy ne tűnjek ennyire fáradtnak, majd késznek nyilvánítottam magam.
Ahogy lementem a lépcsőn már mindenki útra készen várt a nappaliban.
Reed, Will, Ethan és Daniel inget és zakót viseltek. Daniel kezében még néhány dokumentum volt. Lily is szoknyát és egy fehér blúzt vett fel egy topánkával.
-Mehetünk? – kérdezte Daniel.
-Igen. – fújtam ki a levegőt. – Essünk túl rajta.
Elmosolyodott, majd elindultunk mindannyian a kocsik felé.
Két autóval mentünk, mivel Ember és Carol néni is velünk tartott még.
Én Reeddel, Willel és Emberrel mentem. A többiek pedig Daniellel.
Nem volt sok idő míg a bírósághoz értünk. Maximum tíz percet utazhattunk.
Ahogy kiszálltunk kocsiból éreztem az egyre feltörekvő idegességemet, de még mindig próbáltam elnyomni.
Lesepertem a szoknyám, majd megigazítottam a remegő kezeimmel. Ekkor Reed lépett oda mellém és megfogta a kezem.
-Minden rendben lesz. – súgta oda.
-Akkor – lépett oda Daniel. – Mia, Lily. Mindent tudtok. Ha azt csináljátok, amit megbeszéltünk akkor nem lesz semmi baj. Készen álltok? – kérdezte.
-Készen. – jelentette ki azonnal Lily. Látszott raja, hogy nem fél, hiszen még a súlyát sem érezte annyira ennek az egésznek, meg hát őt Daniel szavai is megnyugtatták.
-Van más választásom? – mosolyodtam el. – Készen állok, csapjunk bele! – jelentettem ki.
Bólintottak. Mindenki vett egy mély levegőt és el is indultunk.
Reed végig fogta a kezem és ahogy egyre jobban közeledtünk a bejárathoz úgy szorította.
Beértünk az épületbe ott egyből tovább is küldtek minket a B28-as tárgyaló terembe.
Ahogy beléptünk azt hittem minden élet kiszáll belőlem, ahogy megláttam apát. Ott ült az egyik oldalt és beszélt egy idősebb fickóval és csak oda pillantott, majd küldött egy gúnyos mosolyt. Tudom, hogy meg akart félemlíteni és az az igazság, hogy nagyon jó úton haladt.
Reed a háta mögé húzott, hogy így is a testével védelmezzen, ami megnyugvást hozott.
Leültünk a másik oldalra, míg Daniel váltott egy pár szót az ügyvédjével.
Pár perc után egy férfi szólalt meg.
-Álljanak fel! – utasított. Majd belépett egy ősz hajú, idősebb hölgy fekete fehér lepelben.
-Üljenek le! – adta az utasítást. – Megnyitom az Amelia Rose Watt és Lilyan Watt felügyeleti jogi pert. Az egyik oldalon az édesapjuk, John Watt szeretne teljes felügyeleti jogot, a másik oldalról pedig Daniel Jacobs a néhai édesanya vőlegénye. – ismertette az ügyet. – A néhai édesanya Patricia Watt a végrendeletében úgy nyilatkozott, hogy Mr. Jacobs kapja a teljes felügyeleti jogot a lányai felett, míg az édesapa, ez esetben Mr. Watt nem hajlandó ezt elfogadni. Elsősorban Amelia és Lilyan oldalát hallgatjuk meg, majd Mr. Watt és Mr. Jacobs oldalát. – mondta, majd egy kis szünetet tartott. – Akkor kezdjünk is bele. Lilyan kérlek gyere fáradj ide. – mutatott a mellette lévő kisebb pódiumra.
Hát akkor kezdjünk is el...