még több.

Huszonkettedik fejezet

Nem aludtunk sokat. Délelőtt tizenegy óra volt, amikor felébredtünk.
Vagyis inkább, igazság szerint én ébredtem fel és nem tudtam vissza aludni. Ismét csak forgolódtam és kattogtak a fogaskerek az agyamban.
-Ne gondolkodj már ennyit. Az én fejem is megfájdul. – dörmögte álmosan Reed.
-Ne haragudj, csak nem tudok aludni. – mondtam, majd felé fordultam.
Kinyitotta a szemét én pedig az arcába mosolyogtam.
-Mi nem hagyja a pici buksidat békén, ami miatt nem tudsz aludni?- bökte meg óvatosan a fejem.
-Sok minden, ami azt illeti. – vallottam be.
-Mesélj nekem bébi. – mondta és magához húzott. – Csak előbb válaszolj nekem arra, hogy mennyi az idő?
-Tizenegy körül.
-Basszus tényleg nem aludtunk sokat. – mondta és közben úgy kipattant a szeme, mint aki nem is álmos. – És te már napok óta ezt játszod, hogy alig alszol. – mondta aggódva.
-Nem lesz baj Reed. -nyugtattam. – Veled mindig többet alszom. – mondtam, majd megöleltem.
-Reméljük javulni fog a napokban. – mondta. – Na de mesélj, most mi nem hagyott aludni?
-Anya. Anya. És anya. – mondtam. – Vele álmodtam és felriadtam és nem ment, hogy vissza aludjak.
-Mit álmodtál?
-Csak az állandó veszekedéseket álmodom újra. Mindig mindenen összevesztem vele és nem becsültem meg, hogy itt van mellettem és hogy van egy szerető édesanyám, mert ugyebár sok embernek nem adatik meg, hogy legyen nekik egy szerető, törődő édesanyja. – mondtam. – Nekem megadatott, de nem becsültem meg. – elhalt a hangom. Mély levegőt vettem, hogy ne törjön ki belőlem a sírás.
-Mindenki veszekszik a szüleivel és ez egy teljesen természetes dolog. Tudja, tisztában volt vele, hogy nagyon szereted és fontos volt neked. Biztos vagyok benne, hogy oda fentről most figyel titeket és borzasztóan büszke lenne rátok. Lilyre mert ilyen jól bírja ezt az egészet, némelyik kislány azt sem tudná merre van arccal, de Lily erős, akár csak a nővére. – bökött meg mosolyogva.
-Azt hiszem ez családi vonás marad. Anya is ilyen volt, mint mi. – mosolyodtam el, közben a takarót piszkáltam.
-Te is erős vagy. Hiába hiszed azt, hogy nem. Kurva erős vagy Mia! – mondta és közben maga felé fordított, hogy a szemembe tudjon nézni. – Rohadt sok mindent elviselsz. Tudom, hogy néha azt érzed nem bírod és fel akarod adni, de aztán mindig kapsz egy löketet. Ez a löket hiába szeretném azt mondani, hogy én leszek, de nagy bánatomra nem. Ez a löket Lily lesz. Érte mindig, minden estben tovább kell menned. De azért egy pici részem legyen benne nekem is. – húzta nagyobb mosolyra a száját.
Meg simítottam az arcát. A kezeim alatt már éreztem, hogy enyhén borostás. Csak néztem, és azon tanakodtam, hogy kaphattam meg ezt a tökéletes srácot. Minden apró hibájával együtt tökéletes volt számomra.
-Nem pici részed van benne. Hatalmas löketet adsz te is nekem nap mint nap. Már csak azzal is, hogy melletted ébredhetek reggel. Szebbé teszed ezeket az átkozott napokat.
-Nagyon igyekszem, hogy ne szúrjam el. De ehhez segítened kell benne. Nem tudom, hogy csináljam jól. – sütötte tekintetét.
-Nem fogod elszúrni. – emeltem meg az ujjammal az állánál fogva, hogy újra a szemembe nézzen.
-Miért vagy benne olyan biztos Mia?
-Mert minket még az Isten is egymásnak teremtett. – hajoltam olyan közel hozzá, hogy a homlokunk összeért. – Minden apró hibáddal együtt szeretlek Reed Jacobs. És nem tudsz tenni elenne semmit, hogy ez másképp legyen.
-Hogy a francba érdemeltelek ki te tökéletes nőszemély? – fogta a két keze közzé az arcom, de a homlokunk még mindig összeért.
-Én is ugyan ezt kérdeztem magamtól. – nevettem el magam.
Eltolt magától, hogy a szemembe nézhessen. A tekintete éjsötét lett majd nagy hirtelenséggel magához húzott és megcsókolt. A szám automatikusan kinyílt. Egyre nagyobb hévvel csókolóztunk, amikor én ráültem lovagló ülésbe. Éppen csak annyira távolodtunk el egymástól, hogy megszabadítson a felsőmtől. A szemében vágy csillant. Akart engem és én is akartam őt.
Mielőtt bármi is történhetett volna nagy hévvel kicsapódott a szoba ajtaja.
Leugrottam Reedről és magam elé vettem a takarót.
-Apa mi a franc? – kiáltotta el magát Reed.
Daniel egyből bele vörösödött a látottakba és azonnal eltakarta a szemét, majd elfordult.
-Uram atyám, ne haragudjatok. – szólalt meg Daniel zavartan. – Nem vagyok hozzászokva ehhez az egészhez, ami azt illeti.
-Hát pedig hozzá kell szoknod, hogy kopognod kéne ha az én szobámba jössz be. – mordult rá Reed miközben én gyorsan visszabújtam a pólóba.
-Nyugi öcsi. – lépett be Will a szobába. – Velünk a mai napig ezt csinálja. – mondta nevetve. – Azt ajánlom te is tanuld meg kulcsra zárni azajtód, vagy éppen a Mia-ét.
Éreztem, ahogy elöntött a pír. Ennél kínosabb szituációba nem is keveredhettem volna. Will nem is zavartatta magát csak jót nevetett az egészen.
-Lényegtelen. – legyintett Reed, de még mindig dühös volt. – Minek köszönhetjük a látogatásod apa? – kérdezte.
-Ami azt illeti. – kezdett bele, de még mindig hátat volt fordítva.
-Daniel. – szóltam közbe. – Már ide fordulhatsz.
Daniel óvatosan megfordult, de nem igazán tudott ránk nézni. Nézte a padlót, a mennyezetet, de minket nem.
-Szóval, ami az illeti Mia veled kéne beszélnem pár dologról. – mondta.
-Miről pontosan? – érdeklődtem.
-Édesapád ismét jelentkezett, többnyire erről. Illetve még a temetésről is kéne beszélnünk.
Megfeszült az egész testem. Megmarkoltam a takarót, ahogy kimondta a temetés szót.
Reed nagyon valószínűséggel megérezte, hogy milyen feszült lettem, vagy már nagyon jól ismer és tudja, hogy ez a téma felkerül bármikor robbanhatok. Azonnal magához húzott és átkarolt. A másik kezét pedig az én kezemre helyezte, hogy ne markoljam olyan erősen a takarót.
-Mikor szeretnél beszélni?
-Amint összeszedtétek magatokat. Én a dolgozóban leszek. Ott várlak majd. – bólintottam, amit látott ő is. Hátat fordított, majd távozott a szobából.
Reed egyből felemelte a tekintetem, hogy a szemembe nézzen.
-Szeretnéd, hogy veled menjek? – kérdezte.
-Azt hiszem egyedül kell vele beszélnem. – mondtam.
-Amúgy is az edző nem vár téged egy órára? – érdeklődött Will.
-Bassza meg. – csapott a homlokára Reed. – Teljesen kiment a fejemből. De azt lemondhatom. Te annál sokkal fontosabb vagy! – mondta a szemembe nézve.
-Nem kell tényleg. Én meg leszek téged pedig várnak. – magam sem tudtam, hogy jó ötlet-e egyedül szembe néznem a dolgokkal, de muszáj volt. Nem élhettem örökre Reed védelmező karjai közt még ha szükségem is volt rá, akkor sem tehettem.
-Biztos vagy benne? – kérdezte, amire én bólintottam. – Hívj fel azonnal, ha kellek és én rögtön itt termek majd ezt megígérem.
-Rendben van Mr. Superman én pedig megígérem, hogy hívni foglak, ha bármi baj lenne. De nem lesz.
-Nagyon helyes. – mondta majd ismét megcsókolt.
-Na ne enyelegjetek már annyit, hanem készüljetek el. – csapta össze a tenyerét Will, aki még mindig az ajtónak volt dőlve. – Én is megyek veled Reed. Kíváncsi vagyok mit tudsz. – mondta mosolyogva.
-Mindjárt megmutatom én, hogy mit tudok te nagyra nőtt csecsemő. – ugrott ki Reed az ágyból és óvatosan ütögetni kezdte Willt.
Will is próbált pár ütést adni, de Reed mindegyik elől ügyesen kitért.
Egyszer csak Reed jól összeborzolta Will haját majd elszalad a fürdőszoba felé és kiáltott nekem egyet, hogy el megy letusolni.
Én csak nevettem és próbáltam feldolgozni az imént történteket.
-Sosem volt még ennyire boldog, mint veled. – szólalt meg végül Will, amikor egy kicsit csendesedett a nevetésem.
-Én sem voltam még ilyen boldog, mint most vele vagyok. – vallottam be.
-Reednek megvannak a saját démonjai, ahogy biztosan neked is, mint igazság szerint minden embernek. De együtt sikerülhet legyőznetek, mindent akadályt, amit az életek elétek sodor. – mondta mosolyogva majd kisétált a szobából otthagyva a gondolataimmal.
Igaza lehet. Reed és én együtt sokkal erősebbek vagyunk, mint külön. És bármilyen nehézséggel is kell szembe néznünk együtt mindent meg tudunk oldani.
Ahogy kimászta az ágyból és átmentem a szobámba, hogy felöltözzek hallottam, ahogy Reed engedi a tusoló vizet. Arra gondoltam, hogy Daniel még tud várni egy kicsit. Magamhoz vettem a törölközőm és elindultam én is a fürdőszoba felé.
Will pont elindult a lépcsőn lefelé, amikor én a fürdő ajtóhoz értem és elmosolyodott. Miközben ment le a lépcsőn utánam kiáltott.
-Kulcsra az ajtót Mia! – mondta és a hangjából hallani lehetett ahogy mosolyog, éppen, hogy nem nevet.
Én is mosolyra húztam a szám amint meghallottam, de úgy döntöttem, hogy határozottan megfogadom a tanácsát.
Ahogy beléptem a fürdőbe azonnal kulcsra zártam az ajtót.
Reed már a zuhany alatt állt. A zuhany fülke hiába volt vizes és enyhén párás, Reed minden egyes tökéletes porcikáját ki tudtam figyelni.
Sosem tudtam megunni ezt a hihetetlenül nyál csorgatós látványt.
Háttal állt nekem, így nem vette észre, hogy bejöttem és a tökéletes fenekét kémleltem.
Pár másodperc csodálkozás és egy nagy nyáltócsa után magamhoz tértem. Ledobtam a törölközőm a szekrényre, kibújtam a pólómból, majd a bugyimból is.
Beléptem Reed mögé és a kezemet hátulról a mellkasára tapasztottam, úgy öleltem magamhoz.
Reed azonnal tudta, hogy ki vagyok. Nem tolt el, inkább még közelebb húzott magához.
Elkezdtem simogatni a mellkasát, majd lentebb csúszott a kezem az izmos, kockás hasára. Elidőztem ott egy ideig, minden kockát jól végig simítottam. Majd egyre lejjebb haladtam.
A mellbimbóim már megkeményedtek és a lábam között éreztem a lüktető érzést, ami egyre jobban elviselhetetlenebb lett.
A kezem a felfedező út során elérte a célt. Megéreztem, hogy Reed is pont annyira kíván engem, ahogyan én őt.
Férfiassága ágaskodott és kő kemény volt, ahogy hozzá értem.
Reed megragadta a karom és villámgyorsasággal maga elé helyezett. A combomnál fogva felemelt és én azonnal átfogtam a lábammal.
-Biztos ezt akarod Mia? – nézett rám. A vágytól elhomályosodott a tekintete.
-Sosem voltam még ilyen biztos a dolgokban, mint most Reed. – akartam őt minden porcikámmal.
Az érzés a lábam között egyre elviselhetetlenebb lett. Érezni akartam őt minden értelemben.
Vadul megcsókolt. A nyelve táncot járt az én nyelvemmel.
-Az őrületbe tudsz kergetni te nő! – a szeme teljesen elhomályosult.
Ugyan úgy kívánt engem, ahogyan én őt. Ugyan úgy akarta ezt az egészet és még többet.
Reed belém hatolt. Először csak óvatosan, majd egyre mélyebbre és mélyebbre hatolt, amit egy férfias nyögéssel zárt, amikor már tövig bennem volt.
Nem tudtam csöndben maradni. Élveztem, ahogy ki és be járt bennem és egyre hangosabban kimutattam a tetszésem.
-Ssh. Még a végén itt is ránk rontanak. – húzta mosolyra a száját Reed, miközben befogta a szám.
Eltoltam a kezét és zihálva válaszoltam.
-Emiatt nem kell aggódnod. Van olyan az ajtókon, hogy kulcs nem tudom ismered-e. – incselkedtem.
-Te ördögi nőszemély. Ezt aztán alaposan kitervelted. – mosolyra húztam a szám.
Majd Reed egyre keményebben kezdett el bennem járni, mire én magamhoz húztam, hogy a csókja halkítsanak el.
Egyre gyorsabban, mélyebben, és keményebben mozgott míg nem már nem bírtam és végig haladt rajtam az elsöprő gyönyör.
Az egész testemet átjárta. Ha Reed nem tartott volna, a lábaim most biztosan felmondták volna a szolgálatot a remegéstől. A hátam megfeszült, a körmeimet Reed hátába mélyesztettem és karmoltam végig.
Nem akartam, hogy véget érjen ez a mámor, de amikor megéreztem, hogy Reed is a végét járja lerakott, így kénytelen voltam megállni a saját lábaimon.
Reed kihúzta magát belőlem és tényleg nem kellet segítenie magán, már őt is végig járta a gyönyör egy morgás kíséretével. Az egyik kezével a falnak támaszkodott a másikkal pedig markolta a férfiasságát.
Amint egy kicsit összeszedte magát felém fordult, magához húzott és megcsókolt.
Mindketten ziháltunk és nem volt sok energiánk, de egymáshoz mindig összeszedtünk annyit, amennyire szükség volt.
-Azt hiszem a fürdőszobai szex lesz a mi védjegyünk. – mondta mosolyogva.
-Ha már a hálószobába nincs nyugtunk. – röhögtem el magam.
Összeszedtük magunkat, letusoltunk, majd szárítkozni kezdtünk.
-Biztos nem akarod, hogy veled menjek apához? – kérdezte Reed.
-Biztos. – bólintottam. – Meg tudom oldani és hívlak, ha szükségem van rád. – próbáltam tartani magam a megbeszéltekhez, miszerint Reed az én segítségem mindenhez és nem az alkohol vagy a gyógyszer a jó megoldás.
Sok szarságon mentünk keresztül és nem akartam elrontani azzal, hogy hülyeségeket csináltam volna. Muszáj volt összeszednem magam akármennyire is nehéz volt.
-Túl leszünk ezen az egészen, megoldunk mindent együtt. – húzott magához közel és megpuszilta a homlokom.
-Igen, csak a temetésen lennénk már túl. – sóhajtottam.
Tudtam, hogy a temetés lesz még egy nagy mérföldkő.
-Majd, amikor öt év múlva visszatekintesz erre a nehéz időszakra, büszke leszel magadra, amiért összeszorítottad a fogad, erős voltál és mentél tovább! És én is nagyon büszke leszek rád, sőt már az vagyok. – mondta miközben az arcomat fogta a két keze között, hogy a szemébe nézhessek.
-Köszönöm Reed. Mindent köszönök. – mondtam elcsukló hangon. Vettem egy mély levegőt, hogy ne sírjam el magam és folytattam. – Igazad van. Jelenleg még nem tudom, hogy hogyan leszek túl ezen az egészen, de egy valami biztos! HA ennek a sok rossznak vége lesz kurva büszke leszek magamra, hogy végig csináltam és erősebb leszek, mint valaha voltam.
És így is gondoltam. Átléptem egy új útra, amelyiken erősebbnek kellett lennem, mint valaha. És ebben Reed, Lily, Daniel és az egész család segített. Mert már ők voltak az én családom. Már nem voltam egyedül és nem is leszek soha. Ők már mindig velem lesznek az életem részeként.