Szememfénye

6.

Legalább húsz percnyi autózás után álltunk meg  a ház előtt.  Az udvaron láttam pár ismeretlen arcot, akik poharakkal a kezükben álltak, a zene pedig kiszűrődött az ablakokon.

-Itt lesznek páran az osztályból is, lesz akit ismerni fogsz.-törte meg a csendet az autóban Roli, mint aki olvas a gondolataimban.- Bármi van szólj, de nagyon örülnék neki, ha nem mennél el a közelemből.-tette hozzá miközben kiszálltunk az autóból.

A ház az egyik évfolyamtársunké, Roxié, aki minden fél és év végén bulit rendez az évfolyamunknak.

Belépve a házba már igen sok ember volt, és valóban felismertem pár arcot, sajnos a Ricsiét is. 

-Sziasztok! Inez! De örülök, hogy végre eljöttél te is!-ölelt meg minket Roxi.

-Miért nem mondtad, hogy ez is itt lesz?-bökött fejével Ricsi felé legjobb barátom.

-Hé, én nem tudom mi volt köztetek, de légyszi, ne balhézzatok ma este. Csak érezzétek jól magatokat.-tette össze két kezét Roxi.

Tekintetem Ricsire vezettem, aki pár fiúval és lánnyal beszélgetett, miközben ittak. A szeme körül lila karika éktelenkedett, orrán kötés volt.

Valóban jól elbánt vele Roland, de azt kell mondjam, még így is jobban jár, mintha a fiúk kapták volna el.

-Na gyere, igyunk valamit.-hajolt Roli a fülemhez, majd a konyha felé vettük az irányt.

A poharamat félig töltötte vodkával, majd teli töltötte narancslével. Vodkanarancs. Talán egyszer kostólhattam meg Marcel italát, és így ennyi közöm is volt az alkoholhoz.

-Ennyit megihatsz, de többet semmiből sem!-adta kezembe a poharat, amibe már bele is ittam.

-Szia haver!-jött be két srác, akik pacsiztak egyet Rolival.

-Sziasztok! Ő itt Inez, Ők pedig Milán és Dani, a másik osztályba járnak.-mutatott be minket is egymásnak.

-Sziasztok!-fogtam velük kezet.

-Gyertek, menjünk táncolni!-vigyorgott Dani, és tudtam, hogy Rolandnak nem kell kétszer mondani ezt. Igazam is lett, vigyorogva szaladt be a társaság közepébe, és táncolni kezdett.

-Na, te nem jössz?-kérdezte Milán felém fordulva.

-De, persze!-mosolyogtam, majd megfogta a kezem, és Roli mellé húzott.

Így történt az, hogy a poharam tartalma elfogyott, újra és újra. Mivel Roli berúgott, nem tartotta számon mennyit, iszom, de igazából én sem. Szerintem már a negyedig vodkanarancsot iszom, és már inkább a szédülés, és a tudatlanság állapotában lebegek.

-Inez, te hogy hogy itt vagy?-fogta meg valaki a karom, és a szoba széléhez húzott.

-Neked ez legyen mindegy.-mondtam flegmán, az előttem álló fiúnak, Ricsinek.

-Ahj, még mindig haragszol rám? Ne haragudj. Igaz, barátnőm volt, de már vége, megbántam, hogy átvertelek.-mondta nyájasan, a kedvemben próbált járni.

Tudtam, hogy minden szava hazugság, de túl sok pia volt bennem ahhoz, hogy leálljak vele vitatkozni.

-Mindegy.-mosolyodtam el, és belehúztam a poharamba.

-Húha, nem gondolod, hogy elég lesz már abból?-pöccintett a poharamra.-Ha gondolod, mutathatok neked ennél sokkal jobbat is.-kacsintott. Miért is ne? Egyszer élünk. Körülnéztem, Roli sehol nem volt, gondolom lelépett egy lánnyal valamelyik szobába.

-Mutass!-vigyorogtam rá az alkoholtól vezérelve, ő pedig a konyha felé húzott.

Odahívott még pár barátot, majd egy kis zacskót vett elő a zsebéből, aminek a tartalmát egy csíkban a pultra szórta.

Jaj ne. Ezt talán nem kéne. Gondolta volna ezt a józan Inez, de a részeg már alig várta ezt.

Ricsi azonnal felszívta a fehér port, a többiek hangos bíztatására.

Én következtem. Mindenki a nevem hajtogatta, és nem haboztam. A pult fölé hajoltam, és felszívtam a port. Az orrom viszketett, szipogtam, köhögtem, nagyon fura érzés volt számomra.

-Basszameg-hallottam egy ideges hangot az ajtóból, ami Rolié volt.-Megint te? Te adtad ezt neki?-lökte meg Ricsit.

-Nem kellett kérlelni.-nevetett a fiú. Roli ökle máris lendült, Ricsi pedig a földön volt.

-Roli, elég!-fogtam meg a fiú karját, aki kivonszolt az udvarra.

A fejem szédült, azt sem tudtam hol vagyok, és mindenből kettőt láttam.

-Te normális vagy? Mi ütött beléd? Miért kellett drogoznod? Engem kicsinál a bátyád!-túrt idegesen a hajába. Tompán hallottam a hangját, előttem állt, a vállam rázta, de semmit nem értettem már abból, amit mondd.

A kezében telefont láttam, én még mindig csak dőltem jobbra balra.

Nem tudtam mennyi idő telhetett el, erős fényt láttam, hangos ajtócsapódást, és két embert láttam közeledni felém.

-Mi a faszt csináltál?-rántott fel valaki a földről, üvöltve velem. Marcel az, mögötte Erikkel. Erik Rolanddal üvöltözött, Marcel pedig velem.

-Hogy képzelted ezt? Mégis hogy képzelted azt, hogy drogozol?-kiabált egyre idegesebben, én pedig még mindig alig láttam. 

Egy csattanás. 

Az arcomon.

Mintha a víz alól jöttem volna fel, hallásom kitisztult, kezem arcomra kaptam.

Marcel felpofozott.

-Jó haver, állj le!-kiabált rá Erik, Marcel pedig a kocsihoz indult.

-Indulj meg! Hatalmasat csalódtam benned érted? A szemem elé se kerülj többet!-lökdösött Erik engem is az autóhoz.

A hátsó ülésen feküdtem, a két fiú elől veszekedett, én pedig csak vártam, mi fog történni.

A testem könnyebbé vált,a szemem lecsukódott.

Azt hiszem elaludtam.