Szememfénye

59.

Erik szemszöge:

Életem legnagyobb titka.

A titok, amiről csak én tudok, és senki más. A telefonhívás, amit hála Istennek Inez nem látott, Malvin volt. Igen, Malvin. Ő él és virul. A bűntudat mindennap megöli kicsit a lelkem, hogy végignéztem, ahogy életem szerelme szenved testvére eltűnése miatt, de jó okból van ez így.
Malvin sötét ügyekbe keveredett, ami már nem csak rá nézve volt veszélyes, de a családjára nézve is, amire az egyetlen megoldása az volt, hogy eltűnjön. Angilában élt azután, miután kisétált az ajtón. Egyenesen odament. Neki sem volt ez könnyű...De ahhoz, hogy Inezt biztonságba tudja, bármit megtett volna, így ezt is bevállalta. Nem volt jól, nagyon hiányzott neki mindenki, és persze mivel tudta, hogy mindent tudni akar majd a családjáról, ezért egyedül engem avatott be, én pedig mindent elmeséltem neki mindig.
Ő tudta, hogy többet érzek Inez iránt, és támogatott. Amikor hivatalosan is a szerelmem lett, nagyon örült neki. Büszke volt rá a vizsgái miatt is, és amikor Inez bántotta magát, Malvim megtört, és hazajött az országba.
Többször is bent volt a kórházban mellette. Ott találkozott újra az apjával és Marccal, akik annyira ledöbbentek, hogy azt hitték halucinálnak. Annyira jó volt látni az örömöt az arcukon, a felhőtlen boldogságot. Szerencsére rám sem haragudtak, de azt megbeszéltük, hogy Inez nem tudjatja meg. Malvin sötét ügyei még nem rendeződtek teljesen, és Inezt biztonságban akarom tudni, és ha ehhez hazudnom kell neki, hát legyen.

-Min gondolkodsz?-simította meg kicsi kezeivel arcom az ölemben ülő szerelmem.

-Azon, hogy hogy lehetsz ennyire tökéletes.-lepleztem gondolataim, és egy puszit nyomtam arcára.

-Olyan jó veled lenni..-döntötte vissza fejét a mellkasomra. Olyan aranyos.

-Mindig velem leszel!-szorítottam magamhoz, és újra csalódtam magamban. Mert tudom, ha Inez megtudja, hogy Malvin él, és én tudtam, akkor nem marad velem. Én pedig teljesen megérteném.

-Alhatunk ma itt?-kérdezte.

-Persze, amit csak szeretnél.-mondtam, miközben felállt az ölemből.-Holnap lesz egy megbeszélésem, és egy beszélgetésem egy új lánnyal akit felvettünk, utána viszont el is jövök, és elviszlek valahová.-vázoltam fel neki terveim, miközben a ház felé sétáltunk.

-Biztos? Hisz sok dolgod van..-fordult felém.

-Nincs az a dolog amit ne hagynék félbe, ha rólad van szó!-zártam be magam mögött az ajtót.

A szomszéd szobából hangos veszekedés hallatszódott fel, amitől eddig Inezt próbáltam megóvni.

-Mi történik?-nézett rám értetlenül.

-Nem tudom, biztos valami hülyeség.-próbáltam elhesegetni róla a figyelmét, de az ajtó kicsapódott.

-Tudod mit Inez, ne rajongj a seggfej bátyádért! Erik, remélem Inezt is a kertben dugja meg valaki, és majd én támogatom benne, mint Te Marcellt!-őrjöngött Lili, és leviharzott a lépcsőn.

-Inez, egy szavát se hidd el, rendben?-szólt neki Marcel és rohant Lili után.

-Tessék?-nézett rám teljesen összezavarodva.

-Jólvan. Marcel megcsalta Lilit a bulin. A kertben.-foglaltam össze, kihagyva a részleteket.

-Oké, én erről nem akarok tudni...-mondta, és mást kezdett csinálni.

-Beszélhetünk róla, ha zavar.-mondtam, mert láttam, hogy nem tudja hova tenni magában a hallottakat.

-Nem szeretnék, nem érdekel.-próbált meggyőző lenni, én pedig jobbnak láttam, ha most hagyom a témával kapcsolatban.

Mint látszik, Lilinek nem sikerült megbékélnie a helyzettel. Őszintén szólva megértem, és sajnálom, hogy én is csaltam meg embereket. Az biztos, hogy ez most egy elég nehéz időszak lesz Marcelnek, főképp Lilinek, és igyekszem nem haragudni rá azért, amiket Ineznek mondott.

-Baj, ha reggel nem mennék be veled az irodába?-kérdezte, miközben fürdéshez készülődött.

-Velem jössz!-jelentettem ki nemes egyszerűséggel. Amióta megtörtént, ami történt, gyomoridegem van attól, hogy megint megtörténik.

-Szeretnék sokáig aludni, annyira kimerült vagyok..-nézett rám boci szemekkel.

-Elhiszem szerelmem, de akkor sem.-folytattam az ellenkezést.

-Jólvan...-mondta durcásan, és becsapta maga mögött a fürdőszoba ajtaját.

-Kicsim, ne haragudj rám, de nem szeretnélek egyedül hagyni.-álltam meg az ajtóban. Mivel választ nem kaptam, sóhajtva mentem vissza a szobájába. Tudom, hogy nem tetszik neki, hogy nem hagyom egyedül, de a tudat, hogy egyszer megtettem már, és mi lett a vége, inkább kihagyom.

Annyira szeretnék mindent jól csinálni, de sosem voltam még normálisan, és ennyire szerelmes. Nem akarom elrontani, de mégis úgy érzem, nem jól csinálom.

Szeretem, és mindent megteszek azérty hogy ez a részéről sem változzon.