Szememfénye

47.

Inez szemszöge

Szerencsére Erik semmi rosszat nem reagált, és nem értette félre a helyzetet. A kezdeti féltékenysége Ádámra úgylátszik elmúlt, mert már nem zavarja, ha kettesben maradok vele. Tudja, hogy az övé vagyok.

-Pici, Roli bejöhet ma hozzád? Eddig valaki, khm, nem engedte, pedig nagyon szeretne látni.-nézett morcosan Erikre, és ezt a pillantást vettem rá én is.

-Miért ne jöhetne? Szeretném, ha itt lenne!-bólogattam hevesen Ádinak, mire Erik csak a szemeit forgatta. Remélem a Rolandra való féltékenykedését is abbahagyja, mert semmi oka nincs rá.

Marcel és apa is visszajött a kórterembe, én pedig gyorsan felvettem szerelmem egyik pulcsiját, hogy ne lássák a hegeket. Meglepődtem, de Marcel csak úgy befeküdt mellém az ágyba, és vállamra döntve a fejét bámult maga elé.

-Azthiszem, mi most megyünk. Majd jövünk picikém. Nagyon szeretlek!-puszilt meg apa, majd Ádi is, és Erik kíséretével elindultak haza. Erik nem hazamegy, csak kettesben szeretett volna hagyni Marcellal.

-Én nagyon szeretlek téged Inez. Tudom, hogy nem mutattam ki, és nagyon idiótán viselkedtem..Nem kellett volna így reagálnom. Szeretném, hogy tudd, hogy örülök, hogy Erikkel vagy együtt. És ne haragudj rám, amiért itt vagy miattam.-mondta halkan még mindig vállamnak dőlve.

-Nem haragszom rád, nem miattad tettem. Ez már a sok sok rossz év felgyülemlése miatt volt..-simogattam haját.

-Tudom, hogy anya elhagyott, de azt is tudnod kell, hogy sokkal jobb így, mintha velünk lenne. Így kaptál egy szerető pótanyát és meg egy apát. Tudom hogy nem pótol egy anyát semmi és senki, de mi mindent megteszünk azért, hogy a lehető legkevesebbett sérülj miatta. Persze, nem most kellene erről papolnom neked amikor már megtörtént a baj...Ha eleget figyeltünk volna rád akkor...Nem hagyom, hogy többé bajod essen szememfénye!-puszilt bele a hajamba elérzékenyülten.-És azt is tudod remélem, hogy apa is és én is téged szeretünk a világon s legjobban! És mindig te leszel nekünk az első! Árminnak is és mostmár tudom, hogy Eriknek is.-tette hozzá ezeket a gondolatokat még.

-Köszönöm Marc. Nagyon szeretlek!-bújtam hozzá.

-Én is téged hugi, mindennél jobban!-viszonozta.

Pár perc elteltével úgy éreztem ideje egy kicsit megmozgatnom magam, ezért szóltam Eriknek hogy szeretnék egy kicsit sétálni a folyosón.

-Nem babám, neked pihenésre van szükségem.-hesegetett vissza az ágyba.

-Kérlek..-vetettem be a boci szemeket.

-5 perc! Egy másodperccel sem több!-emelte fel mutatóújját. Felvettem a cipőm, hogy az udvarra is kimehessünk.
Kilépve a kórteremből fura érzés vett hatalmába. Az ott dolgozók rohangáltak fel alá, nevetgéltek, élték az életüket. És vagyok én, aki egy életre sebet ejtett a családján ezzel a tettével. Persze, most boldogak, hogy élek, de akkor is bennük marad az ehhez vezető út.

-Szólj, ha rosszul vagy kincsem. Nem kell még megerőltetned magad.-kulcsolta össze ujjainkat, és lassacskán indultunk el a folyosón.

Egy emeletet lifteztünk le, hogy ott a főbejáraton át a kis parkba jussunk. Eszméletlen jól esett a friss levegő, az, ahogy a szél fújdogálja hajam, és hogy kellemesen süt a nap is.

-Hogy érzed magad? Úgy mindenhogy..-kérdezte, miután leültünk az egyik padocskára.

-Nem tudom...Lelkiismeret furdalásom van..De közben pedig ha újra kezdhetném sem csinálnám máshogy.. Most össze vagyok zavarodva..-húztam el a szám.

-Nem örülök ennek, hogy ezt hallom..Délután már mész a terapeutához, remélem tud neked segíteni. És persze én is próbálok, amennyire csak tudok.-puszilt hajamba.

-Roli!-csillant fel a szemem, amikor megállt előttem a már említett fiú.

-Legszivesebben én ölnélek meg most, érted?-ölelt magához szorosan a padról felhúzva.-Miért nem szóltál?-mondta.

-Ne haragudj..-szorítottam tovább magamhoz.

-Annyira szerettem volna jönni hozzád, de hát valaki nem hagyta...-engedett el, és nézett volna Erikre, de nem ült a padon.
Értetlenül kapkodtam körbe a fejem.

-Most ez komoly?...-suttogtam magam elé egy nagyot sóhajtva.-Gyere, menjünk fel.-indultam vissza az épületbe.

-Nem fog balhézni?-kérdezte mellém érve.

-Szerintem hazament.-vontam meg vállam. Kicsit most haragszom rá. Nem tilthat el Rolandtól, és nem sértődhet meg minden egyes alkalommal.

-Hogy vagy? Mármint.. Egész jól vagy ahhoz képest hogy..-hagyta abba zavartan.

-Ahhoz képest hogy öngyilkos akartam lenni.-fejeztem be helyette.-Igen, jól vagyok. Én mindent megtettem a célom érdekében de ezekszerint van még dolgom a földön.-húztam meg a vállam.

-Pici, tudod, hogy velem bármit megbeszélhetsz! Nagyon rosszul érzem magam amiatt, hogy nem vettem észre, hogy baj van. És akármilyen is Erik, örökké hálás leszek neki azért, hogy most itt vagy!-ölelt magához.

-Mostmár minden rendben lesz..-döntöttem fejem vállának, éd halványan elmosolyodtam.