Szememfénye

58.

Erik szemszöge:

Leültem a hintaágyba, és várakozóan néztem az előttem álló barátomra.

-Szóval..miről szeretnél beszélni?-kérdezte, mire csak a szemem forgattam.

-Ne játszd a hülyét...-válaszoltam.

-Istenem, részeg voltam...ennyi...-fakadt ki.

-Oké, akkor ha én megcsalom a húgodat, mert részeg vagyok, az oké?-kérdeztem tőle, csakhogy érezze a súlyát a tettének.

-Ha meg akarsz halni akkor oké..-mondta ezt úgy, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne ölni.-Jó, oké, nem mentség. De tényleg nem tudtam mit csinálok..Az a Niki volt az, az irodából. Neked is megvolt, tudod, hogy rámenős!-emelte fel mutató ujját.

-És most? Mi a terv?-kérdeztem tovább. Persze, Niki. Képes bárki előtt rádmászni, és leszedni rólad a ruhát. Igazi kurva.

-Mi lenne? Egyszerűen csak nem tudok Lili szemébe nézni. Lefeküdtem valakivel, aki nem Ő, de velem maradt. Nem hiszem, hogy megérdemlem Őt. Vagyis, én nem engednélek többet Inez közelébe, akkor én miért bántsam?-sóhajtott, és tenyerébe fektette arcát.

-De hát ő akar téged. Jó, nem fogja soha elfelejteni ezt, de szeret. Nem tudom mit szeret benned, de szeret.-cukkoltam egy kicsit, hogy jobb kedve legyen.

-És benned mit szeret a húgom? Ne már, hogy lehet ilyen rossz ízlése...-szállt be a játékba, mire csak nevettünk.

-Ne hagyd el szegényt. Csak hozd helyre..-próbáltam hatni rá.

-Megpróbálom. Én tényleg szeretném, és csak az alkohol miatt történt. Nem is emlékeztem rá..-magyarázkodott.-És, mi van a húgommal? Nem bántottad meg?-jött elő belőle megint a nagytesó.

-Dehogy bántom. Vigyázok rá nagyon.-nyugtattam meg.-És Marc...Tudom, hogy ez nem a legjobb időzítés, de..Inezzel megtörtént.-mondtam ki, kicsit tartva a reakciójától, miközben rágyujtottam egy cigire.

-Oh..wow..Nem volt ez korai?-vakargatta zavartan a tarkóját.

-Félek, hogy de..Kezdem azt hinni, hogy csak azért akarta, mert félt, hogy akkor megcsalom..-fújtam ki a füstöt hátradőlve a hintában.

-De ugye vigyáztál rá?-sóhajtott.

-Persze, hogy vigyáztam rá. Remélem nem bánta meg Ő sem...-dobtam el a dohányt, de gyújtottam is meg egy újabb szálat.-Mihez kezdessz most?-hanyagoltam a témát.

-Lehet, hogy megbocsátott, de semmi nem lesz már ugyan olyan...soha nem fog bennem bízni..Szeretem, és minden erőmmel rajta leszek hogy elfelejtessem vele ezt, de ha nem tud túllépni rajta, akkor el kell engedjük egymást...de ez sok idő lesz, tudom.-mondta.

-Minden rendben lesz, csak ne bántsd meg többet..-kértem szemébe nézve.

-Igérem. Visszatérve rátok. Miért nem bízik benned?-nézett értetlenül.

-Azért, amilyen életet éltem előtte..de az előtte volt Marc, képtelen lennék megcsalni..Még csak másra sem tudnék nézni..De tudom, látom rajta, hogy nem hisz nekem..-mondtam csalódottan.

-Csak adj neki időt. Bizonyíts neki, ne csak mondogasd. Tudod, hogy baj van nála lelkileg, kérlek, csak óvatosan.-mondta azt, amit eddig is tudtam, de mégis megnyugtatott valahogy. Jól esik végre újra így beszélgetni a legjobb barátommal, mint régen. Random dolgokról kezdtünk beszélgetni, amikor a teraszon megláttam a kincsem. Aranyosan lépdelt felénk, és azthiszem, Marcellel együtt olyan szerelmes tekintettel néztük, hogy melegség öntötte el a szívem.

-Szia tündérem!-mosolyogtam a kis csodára, ahogy megállt előttünk.

-Most kikapok, vagy nem kapok ki?-váltogatta köztünk ijedten tekintetét.

-Nem kapsz ki, semmi rosszat nem csináltál.-puszilt hajába nevetve Marc.

-Lili elaludt.-nézett bátyjára, hisz ő nem tud a történésekről. Nem szeretném, ha tudna a testvére hibájáról, mert nem nézné ki belőle ezt, és akkor bennem sem bízna mégjobban.

-Megyek, lefekszem én is. Szeretlek kincsem.-puszilta meg újra, és a házba ment.

-Hiányoztál gyönyörűm.-húztam az ölembe, és karjaimba zártam.

-Te is nekem. Csörgött a telefonod az előbb igazából azért jöttem.-adta kezembe készülékem.

-Ki volt az?-kérdeztem mielőtt megnyitottam volna.

-Nem tudom, lerakta mire oda értem, és nem néztem meg.-mondta, és amikor feloldottam a telefont, és megláttam ki keresett, azonnal kinyomtam a kijelzőt.

-Csak anya..este visszahívom.-mondtam zavartan, remélve, hogy nem bukom le. Furán nézett rám, de bólintott.

Jézusom, majdnem megtudta a legnagyobb titkom. Ha kiderül, örökre elveszítem Őt.