Szememfénye

35.

Erik szemszöge

Reggel az ablakon beszűrődő fény, és halk motoszkálás ébresztett. Kinyitottam szemeimet, de még ilyen kómásan nem láttam tisztán azonnal.

-Mit csinálsz, kincsem?-kérdeztem barátnőmet, mikor sikerült látnom végre, látva, hogy az ágy végében ücsörög, és öltözködik.

-Van egy kis dolgom, most el kell mennem.-mondta rám sem nézve.

-Miféle dolgod van?-kérdeztem, miközben az összes álom kiment a szememből.

-Át kell mennem Rolihoz. Azt írta sűrgős.-fordult végre felém.

-Ahj, megint Roland?-engedtem fejem vissza a párnámra.-Miért kell rohannod hozzá?-nevettem kínomban.

-Mert lehet, hogy valami baj van, Erik.-mondta kissé idegesen.

-Persze..Gondolom..Szaladj csak hozzá.. Aztán megint az ölében köss ki, mint a múltkor...-mondtam halkan ugyan, de annál idegesebben.

-Ez most komoly?-csattant fel.

-Igen, komoly! Ide hoztalak, veled voltam egész éjjel, hallgattam a sírásod, erre kora reggel itthagysz, mert a Roland azt mondta..-ültem fel idegesen.

-Akkor minek hoztál ide, ha ilyen nagy nyűg ez neked?-szemei könnyesek voltak, de annyira urrá tört rajtam a féltékenység, hogy nem tudtam kontrolálni magam.

-Mert nem gondoltam volna, hogy még ilyenkor is hozzá fogsz szaladgálni! Az én barátnőm tudtommal, minek járkálsz más fiúkhoz?-keltem ki magamból.

-Te is tudod, hogy senkivel nem csinálok semmit! Nem rémlik, sosem engedtétek meg, és te vagy az első! Nem akarok senkitől semmit, főleg nem a legjobb barátomtól!!-mondta.

-Senkitől nem akarsz semmit? Kössz, ezt jó tudni..-forgattam szemeimet.

-Most miért forgatod ki a szavaimat? Miért viselkedsz így velem? É-én együtt fürödtem veled, együtt aludtam veled, a bátyám utál emiatt, és most te is ilyen vagy?-sírta el magát a végére.-Ne várj, nem jövök vissza...-törölgette arcát, és elindult kifelé.

-Inez, várj...-kiáltottam utána, de már csak a bejárati ajtó csapódását hallottam.-Faszom..-mondtam idegesen.

Elmondani nem tudom, mennyire utálom azt a Roland gyereket. Mióta a képben van féltékeny vagyok rá. Utálom, hogy Inez ragaszkodik hozzá, holott hagyta neki, hogy drogozzon, és nem figyelt rá. Nem akarom, hogy csettintésre szaladgáljon hozzá, Ő az Enyém, nem mehet más fiúkhoz. Tudom, túlreagáltam most, és sok voltam, de szerettem volna ha mellettem volna.

Most be kell mennem az irodába, addig is remélem megnyugszik, és nem fog haragudni rám annyira, és délután helyre hozom ezt.

Kiszedtek a szekrényből egy farmert és egy egyszerű fehér pólót, majd zuhanyozni mentem.
Szerelmem parfümjének illata érezhető volt az egész helységben, amit mélyen szívtam magamba. Folyattam magamra a forró vizet, majd miután készen lettem a tusolással, megtörölköztem, fogat mostam, beállítottam a hajam, és felöltöztem. Biztos ami biztos alapon írtam Ineznek egy üzenetet.

Kirsch Erik: amint végeztetek, gyere be az irodába. Szeretlek

Nem szeretném, hogy miattam is szomorú legyen, viszont én sem szeretnék az lenni miatta. Mindenképpen meg kell beszéljük ezt a témát, mielőtt még annyira megsértődne, hogy szóba sem áll velem.

Kezd az időjárás hűvösre fordulni, ezért felvettem egy pulcsit, és kimentem az autóhoz. Útközben nem kapcsoltam zenét, most nem indult annyira boldogan a reggelem, hogy kedvem legyen hozzá. Leparkoltam az épület előtt, majd be mentem, és elindultam az irodám felé. Marcel már az irodájában volt, ami nem jellemző rá, de nem foglalkoztam vele.

-Jó reggelt főnök úr..-nyávogott két cicababa, akik irodai asszisztemsek. Meg kell hogy mondjam, az egyikük megvolt nekem, és azóta is azt hiszi, hogy több volt mint egy egy alkalmas szex.-Ma is nagyon szexi vagy.-harapta be száját az imént említett.

-Jóreggelt. Ez egy munkahely, igazán befejezhetnéd. Nem vagyok erre kíváncsi.-mondtam kissé ingerülten.

-De feszült valaki. Nemsoká bemegyek utánad, és megnyugtatlak.-jött oda, és suttogta a fülembe.
Nem volt energiám válaszolni erre, csak eltoltam magam elől, és az irodámba mentem. Bekapcsoltam a laptopot, és előszedtem a jó pár könyvelni való számlát, és még átneztem pár telefonszámot, amiket fel kell hívjak.

Legalább fél óra múlva egy kopogás után nyílt az ajtóm, és reménykedni kezdtem, hogy a szerelmem jött meg, de sajnos csak Míra, az előzöleg flörtölő szerencsétlen.

-Még mindig feszült vagy?-ült fel az asztalomra, és feljebb húzta szoknyáját.

-Jézusom..Hagyd ezt abba, ez nagyon gáz..-szóltam rá kínomban felnevetve.

-A múltkor tetszett.-állt fel.

Újabb halk kopogás, és mostmár biztos voltam benne, hogy a szerelmem az. Kinyitódott az ajtó, és megláttam Őt.

-Z-zavarok?-kérdezte kissé zavarban.

-Dehogy zavarsz szerelmem, már nagyon vártalak.-mentem közelebb hozzá.

-Te együtt vagy vele? De hát ő....-be sem fejezve a mondatát sértődve trappolt ki a szobából.

-Na gyere csak ide.-ültem le a székembe, és az ölembe húztam az apró lányt.-Ne haragudj, amiért ideges voltam reggel. De kérlek, ne járkálj el Rolandhoz. Nem is kérlek, ez inkább parancs.-néztem égkék szemeibe, és látszólag ettől a hangnemtől kissé megijedt.

-R-rendben..-dadogott, én pedig számat övére tapasztva folytottam belé a szavakat.

Ajkaim szorgosan jártak övén, addig, míg valaki be nem jött...