Szememfénye

51.

Mennyi mindent csinálnál másképp, ha vissza mehetnél az időben? Számtalan dolog van, igaz? Mondjuk, nem írnál vissza annak a fiúnak, nem mennél el abba a buliba, nem hazudnál, és még sorolhatnánk. Ha tehetném, én is visszamennék. Amit változtatnék az az, hogy nem írom le, hol szándékozom véget vetni az életemnek. Persze, tudom, most épp a következményeit viselem el a tettemnek, és ha sikerült volna, akkor most az egész családom magába roskadva próbálná túlélni a mindennapjait, de nekem már nem fájna semmi. Mennyire önző vagyok. Néha a  saját magam gondolataitól is elborzadom. Nem mentem ki Erik után, hagyni szerettem volna, hogy megnyugodjon, és igazából erőm sem volt ahhoz, hogy lássam így. Legalább 20 perc telhetett el, amikor kinyílott az ajtóm, és visszatért rajta a mindenem.

-Nagyon sajnálom, nem akartam így viselkedni előtted..-ült le az ágyamra lehajtott fejjel.-Nem kellett volna így kiboruljak, nem kellett volna így látnod.-temette tenyerébe arcát.

-Semmi baj, megértelek.-másztam ölébe, amiért azonnal karjaiba zárt.-Rendbe hozok mindent..-mosolyodtam el.

-Holnap ide utazik anya és a tesóm. Átjössz velem, ugye?-nézett rám könyörgően. Erik nem ismeri az apukáját, még pici korukban otthagyta őket. Van egy nővére, aki két évvel idősebb, mint ő, és persze ott az anyukája, aki egy tündér. Nem tudtak a történtekről egészen ma reggelig, ugyanis Erik nem akarta, hogy idejöjjenek, amíg nem vagyunk rendben.

-Még szép! Tudják, hogy te meg én...?-hagytam félbe a mondatot, mert nem igazán tudtam, hogyan is fejezzem ki magam.

-Mit? Azt hogy a barátnőm vagy, hogy szerelmesek vagyunk, hogy te vagy a leendő feleségem, hogy te vagy életem szerelme?-kuncogott, én pedig minden szó után elolvadtam kicsit.-Még nem. Holnap megtudják.-simította meg arcom. 
Tartok egy picit a találkozástól, hisz Eriknek miattam esett baja, és érthető módon nem fogják ezt jó szemmel nézni.

-Olyan fáradt vagyok..-dőltem vissza a párnákra. Korán keltünk, és most itt a saját ágyamban jól esne egy kis pihenés.

-Aludjunk egy picit.-húzta ránk a takarót, engem pedig a mellkasára. Keze fel alá járt hátamon, hajamba millió apró puszit hagyott, engem pedig egyre jobban nyomott el az álom.

-Szeretlek!-hallottam tompán, de már nem tudtam válaszolni, elnyomott az álom.

A szemem alig akart kinyílni, azt sem tudtam milyen időszakban vagyunk épp, sőt, még azt sem milyen évben. Kinyitottam a szemem, és erős fény zavarta meg látásom, amitől elfordítottam fejem.

-Bocsi.-nevetett Erik, miközben kikapcsolta telefonja kijelzőjét.

-Ez fájt.-nyöszörögtem, még mindig nem tisztában a dolgokkal.-Hány óra van?-dörzsölgettem szemeim.

-Fél öt. Sokat aludtál, kipihented magad?-húzott magához.

-Igen, azt hiszem. Te mióta vagy fent?-néztem rá, mikor már magamhoz tértem.

-Én nem is aludtam. Nem tudtam.-mondta.

-Akkor mit csináltál olyan sokáig?-ásítottam.

-Nos. Néztem ahogy alszok, aztán megpusziltalak, aztán néztem ahogy alszol...És így tovább.-nevetett.

-Kukkoló.-nyújtottam ki rá a nyelvem.

-Ne nyújtogasd, mert leharapom.-hajolt közelebb, majd száját számra nyomta. Halk kopogás hallatszott az ajtómon, majd egy "gyere" után már nyílott is, és a testvérem és Lili jött be rajta.

-Nem tudom mennyire korai ez, vagy szeretnétek e, de ha nem nem baj, lefújom. De terveztünk egy kis bulit a hazatérésetekre estére, szóval, lemondjam, vagy mehet?-tette fel félve. Marcelnek mániája minden miatt bulit csapnia, már meg sem lepődtünk.
Erikkel egymásra néztünk, és egyszerre vágtuk rá.

-Mehet!-vigyorogtunk, mire a testvérem már ki is rohant, kiabálva hogy indul kellő alkoholmennyiségért. Persze tudom, most jöttünk haza a kórházból ilyen trauma után, de egye fene. Legyen ennek az időszaknak egy jó lezárása.

-Ha nem szeretnéd nem muszáj kincsem.-nézett rám kételkedve Erik.

-De, de szeretném. Ha! Megengeded, hogy igyak!-húztam fel a szemöldököm.

-Szó se lehet róla!-vágta rá azonnal.

-Kérleeeek..-vetettem be a bociszemeimet, mire szemforgatva engedélyt adott.

-De csak és kizárólag azt és annyit, amit én mondok!-mondta komoly hangon, én pedig a nyakába borultam, és jó sok puszit nyomtam az arcára.

-Te vagy a legjobb!-fogtam kezeim közé arcát.

-Tudom, tudom..-nevetett.

-Gyere, menjünk készüljünk el.-húztam a fürdőszoba felé.

-Velem szeretnél?-torpant meg, mire bólintottam, így bátran követett. A kádat tele engedtem meleg vízzel, dobtam vele egy csoda illatú fürdőbombát, és akaratom ellenére is beharapott ajkakkal néztem rá a póló nélkül előttem álló férfira.

-Mondtam már, hogy ne csináld ezt..-ültetett fel derekamnál fogva a mosógépre, és ajkaimnak esett. Kezem hasára vezettem, amitől élesen szívta be a levegőt, és nevetve ellöktem magamtól.

-Kicsinálsz..-mosolyodott el. Vissza állt elém, lassan levette a pólóm, és a nadrágom, majd szépen tudva a rendet elfordult, leöltözött, bemászott a kádba, és becsukta a szemét amíg csatlakozom.

-Marcelnél a "kis" buli az mindent jelent csak nem "kis" bulit.-sinogatta karom.

-Tudom, tudom. Nem baj, most van kedvem hozzá.-mondtam.

-Ennek örülök kincsem.-puszilt hajamba.

Egész gyorsan megfürödtünk, megtörölköztünk és felvettem a fehérneműket és egy köntöst, és már a szekrényem előtt is volt, hogy eldöntse, kit vegyek fel. Egy fekete farmer shortot, egy fekete crop toppot, és egy hosszú ujjú fehér inget vett ki.

-Megint megdícsérlek, ügyes vagy. De minek az ing?-értetlenkedtem.

-Mert az eltakarja a feneked!-mondta ezt úgy, mintha annyira egyértelmű lett volna. Kinevettem, és felvettem a ruhákat, az ingen kívül.  Amíg ő hazament néhány ruháért, befontam a hajam, és szempillaspiráloztam. A számra tettem szájfényt, befújtam magam a kedvenc parfümömmel, és mire ezekkel végeztem, Erik vissza is ért.

-Azta. Tökéletes vagy. Gyönyörű vagy, szememfénye!-mondta tátott szájjal, amitől persze elpirultam. Végigmért, de a karjaimhoz érve szemével elkapta onnan tekintetét. Gyorsan magamra kaptam az inget, hogy lemehessünk megnézni, hogy áll a testvérem.

-Ez igen!-álltam meg a teraszon. Az udvaron már álltak az asztalok, tele nasival és töménytelen mennyiségű alkohollal.

-Nyolc körül jönnek a többiek, úgyhogy van még egy kis időnk.-jött fel mellénk a teraszra. Hát nem ez történt. Egy ismerő hang ütötte meg a fülem, amit már hallottam valahol.

-Sziasztok!-nyávogta, és máris elment a kedvem a bulizástól...