Erik az ágyamon ült, de amint meglátott felpattant a tárgyról. A szívem hevesen vert, nem akartam itt lenni, nem akartam a közelében lenni, ezért kifordultam az ajtón, csak éppen nem jutottam ki rajta. Erik a fejem felett benyomta az ajtót, ami így bezárult előttem. Felé fordultam, de mellkasába ütközve rájöttem, mozdulni sem tudok. Keze a fejem felett támasztotta az ajtót, és túl közel volt hozzám.
-Nem engedlek el amíg nem beszélsz velem.-halkan beszélt, amibe beleborzongtam.-Azt mondtam nem állok le. Te is tudod, hogy betartom.-arcomon éreztem légzését, a testem teljes egészében libabőrös lett.
-Nem is olyan régen azt mondtad hidegen hagylak.-hadartam el, de nem néztem rá.
-Nézz rám. Nézz a szemembe.-szólt határozottan, mire tekintetem arcára, majd szemére vezettem.-Nem hagysz hidegen. Érdekelsz. Mi másért lennék most itt?-megbolondít, nekem nem ez volt a tervem.
-Miért vagy féltékeny Ádámra?-böktem ki nehezen, egyszer élünk, muszáj tudnom.
-Én...csak..hát..-habogott össze vissza, és már feléledt bennem a remény, de természetesen megzavarták a talán várva várt pillanatot.
-Szívem, merre vagy?-a nyávogó hang bántotta a fülem, a szívem is belefájdult, de csak lehajtottam a fejem.
-Most mennem kell..-lökte el magát az ajtótól, én félre álltam, ő pedig kiment.
Zsófi megint itt van vele, de miért, miért van itt. Nem hiszem el. Elegem van már ebből az egészből.
Felvettem egy hosszú nadrágot és egy pulcsit, és lementem a földszintre. A srácok, Lili és Zsófi iszogattak, és Lili oda szaladt hozzám.
-Szia Inez, csatlakozz hozzánk.-ölelt meg a kissé részeg lány.
-Nekem most mennem kell, majd máskor.-tekintettem végig vezettem a társaságon. Marc már nem éppen volt magánál, Erik úgy nézett rám, mint aki oda szeretne rohanni hozzám, Zsófi pedig csak puszilgatta.
-Hová mész?-kérdezte meg végül, "barátnője" pedig csak szemét forgatta.
-Még nem tudom pontosan, kitalálok valamit.
-Veled megyek.-pattant fel Ádám, Erik tekintetével pedig ölni lehetett volna. Érdekes. Nem baj. Ha féltékeny, hát legyen is az. Ő is mással van.
-Annak nagyon örülnék.-mosolyogtam Ádira, majd ahogy Erikre vezettem tekintetem, abba is hagytam a mosolygást.-Gyere.-húztam ki az ajtón.
-Na mesélj, mi történt köztetek a szobádban.-csatolta be biztonsági övét mellettem. Én vezetek, mert ő már ivott.
-Annyira közel volt hozzám..Már épp válaszolt volna miért féltékeny rád, de Zsófi megjelent.-panaszoltam el neki.
-Közel volt? Mit jelent ez? Meg akart csókolni vagy mi?-nézett rám.
-Nem, nem akart, egyszerűen csak majdnem összeért az arcunk. Miért történik ez velem Ádi?-sóhajtottam.
-Na jó. Menj a házamhoz. Ott parkolj le. Tudod, 5 perc sétára van egy szórakozóhely, oda megyünk. És nálam alszol. Ha ő összezavar téged, zavarjuk össze mi is őt.-vigyorgott féloldalasan, és bevallom tetszett az ötlete.
-Tetszik. Legyen!-pacsiztam le vele, és hozzá vettem az irányt.
Nos, tudjuk, a múltkor beleestem egy óriási hibába, de Ádi mellett ez nem történhet meg. Ő tényleg oda fog figyelni rám, és én is magamra. Leparkoltam Ádi előtt, majd kiszálltunk az autóból.
-Akkor hát bulizunk?-vigyorgott, és egy érdekes táncot is lejtett nekem.
-Igen, induljunk!-ugráltam, és el is indultunk a szórakozóhelyre.
Bent viszonylag sokan voltak, a pultnál iszogattak, a parketten táncoltak. Annyira még nem érzem jól magam, hogy táncoljak, de megpróbálom a lehető legjobban érezni magam.
-Gyere baba, igyunk.-kiáltotta túl a zenét barátom, és hevesen bólogatva a pulthoz indultunk. Ittunk néhány felest, és kettő vagy három koktélt, és már éreztem, hogy dolgozik bennem az alkohol. Rengeteget nevettünk, egy picit táncoltunk is, és végül még képet is csináltunk, amit nyílván posztolnom kellett az instagramra, bár az alkoholtól nem feltétlenül tudtam, hogy posztolom.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Visszamentünk még táncolni egy kicsit, és teljesen felszabadultam. Sokkal jobban érzem most magam, mint eddig. Tudom, reggelre ez elmúlik, de akkor is.
-Kimegyünk egy cigire?-mondta fülembe Ádi. Bólintottam, és elindultunk kifelé.
A szórakozóhely előtt van egy kis park, leültünk a padra, ő pedig rágyujtott. A parkoló felől egy sötét alak közeledett felém, de nem kellett sok, hogy felismerjük ki az.
-Ádám, menj el egy kicsit kérlek.-állt meg előttünk Erik, aki látszólag ideges volt.
-Minden rendben haver?-kérdezte tőle Ádám.
-Csak hagyj magunkra. Kérlek.-mondta, Ádám pedig sajnálatomra hallgatott rá, és odébállt.
-Miért jössz el bulizni mikor beteg vagy? Miért mész bulizni egyáltalán? És megint vele?-fakadt ki azonnal.
-Honnan tudtad hogy itt vagyunk?- tettem fel a kérdést mert ezt nem éppen értettem.
-Az instáról, vajon honnan. Mi van köztetek Inez?-ült mellém, és ujjaival térdén dobolt.
-Erik, semmi! Te is tudod hogy semmi csak annyira hülye vagy!-lettem kicsit ideges.-Mondd már el, miért nem mindegy neked hogy kivel mi van köztünk?-kérdeztem meg kicsit másképpen a ma már egyszer feltett kérdésem.
Nem kaptam választ. Választ nem. Erik keze az arcomra simult, és oly hirtelen tapadt ajkaimra, hogy alig tudtam reagálni. Visszacsókoltam. A hasamban pillangók repkedtek, mindaddig, amíg hirtelen hátra nem húzta magát.
-Ezért Inez ezért. Csak menj haza, és ne maradj itt, kérlek.-állt fel, és olyan gyorsan elsétált, hogy alakja pillanatok alatt eltűnt.
