Szememfénye

56.

-Édesem, ébresztő..-zavarta meg álmom egy halk hang, és puha érintést éreztem arcomon. Nyöszörögve fordultam át a másik oldalamra, jelezve, hogy nem áll szándékomban felkeni.

-Muszáj felkelned, mennünk kell, tudod..-puszilgatta arcom gyengéden. Kinyitottam szemem, és hunyorogva érzékeltem hogy a nap sugarai bevilágítják a szobát.

-Nem maradhatok mégis?-húztam fejemre a takarót.

-Szó sem lehet róla! Hajrá!-rántotta le rólam a takarót, és felhúzott az ágyról.

-Annyira gonosz vagy velem...-szedtem össze morcosoan pár ruhát és fehérneműt, és a fürdőszobába mentem.

-Tudom, és be ne merd zárni az ajtót!!-mondta nyugtalanul. Annyira furcsa most. Nyugtalannak tűnik, bár lehet csak a korán kelés miatt. Nagyon gyorsan vettem egy frissítő zuhanyt, a hajam kifésültem, és raktam a szempilláimra egy kis szempillaspirált. Felvettem egy egyszerű kék farmert, és egy fehér pulcsit. Erik is hiper szuper gyorsan elkészült a fürdőszobában, és toporogva várt az ajtóban, amíg levonszoltam magam a lépcsőn.

-Még haza kell mennem a könyveimért..-közöltem vele.

-Nagyszerű. Sose érünk be.-sóhajtott. Jesszusom, mi baja van ennek? Nem igazán mertem megkérdezni, hogy mi a baj, mert láttam rajta, hogy feszült, ezért inkább csak csendben ültem, amíg oda nem értünk hozzánk. Szó nélkül kiszálltam, és hallottam, ahogy ő is utánam lépked.

-Szia kicsikém!-futottam össze a nappaliban Marcal. Természetesen azonnal odabújtam hozzá, és már is éreztem, hogy feltöltődöm.

-Inez, haladnál?-kérdeze Erik ugyanolyan ideges hangnemben. Elengedtem a bátyám, és egy bólintás után a szobámba siettem, hogy gyorsan bepakoljam ami kell. Hallottam ahogy a két fiú beszélgetni kezd lent, de azért jobbnak láttam sietni. Fel alá rohangáltam a szobámban a könyveimet és füzeteimet keresve, aminek az eredménye persze meg is lett.
A mellkasom szörnyen szorítani kezdett, a levegő nem jutott le a tüdőmig, vagyis jött a roham. Próbáltam levegőt venni, de nem sikerült, helyette csak a köhögés hullámai folytogattak. Leültem a földre, ugyanis minden erőm elhagyott, és nem jutottam el egy asztma sprayig sem.

-Basszameg... Itt vagyok kincsem, nincsen semmi baj..-ült le mellém Erik a földre, bátyám pedig leguggolt elém, és aggódva vizslatott. A spray beadagolása után a mellkasom szorítása engedett, és a levegő is lejutott a tüdőmig.

-Jól vagy szerelmem?-tűnt el hangjából az idegesség, és aggódóvá vált.

-Persze, jól vagyok.-vettem pár mély lélegzetet. Felálltam a földről, de a két fiú még mindig félve figyelte minden mozdulatom. Valahogy nem tudtak hozzászokni a rohamaimhoz a 16 év alatt, mindig szörnyen megijednek, és nagyon aggódnak. Én már igazán hozzászoktam. Persze közben szörnyű és rettegek, de amint elmúlik megyek tovább, mintha mi sem történt volna.

-Mehetünk!-fogtam kezembe a sok papírt és könyvet.

-Biztos? Jól vagy?-vizslatott Erik, Marcel pedig el is indult, hisz neki is be kell mennie.

-Igen. Menjünk, az előbb még annyira siettél...-forgattam meg szemem, és elindultam ki a házból.
Az úton Erik beszélt valamit, de hogy őszinte legyek, teljesen el voltam bambulva, így már csak az villant be, hogy kinyitja nekem a kocsi ajtót.

-De elgondolkodtál..-zárta be az ajtót, és mentünk is egyenesen az irodája felé. Lepakoltam a dolgaim az asztalára, odahozott nekem egy széket, de először még menni szerettem volna egy kört.

-Átmegyek Ádihoz, sietek.-álltam meg egy pillanatra.

-Ne haragudj amiért ma ilyen voltam veled. Nem esett jól a korán kelés..-állt elém, és megfogta kezeim.

-Semmi baj, megértem..-öleltem meg, mire szorosan karjaiba zárt.

-Siess vissza hozzám, tanulnod kell!-szólt utánam, ahogy kiléptem az ajtaján, és egy rendbennel letudva elindultam Ádi irodája felé. Ahogy befordultam volna a folyosóra megláttam, ahogy Zsófi és egy másik lány beszélgetnek, ezért megálltam. Nem tudom miért, de nem igazán akartam vele összefutni, de ahogy ott álltam akaratlanul is hallottam sajnos, hogy mit beszélnek.

-Láttad már a főnök urat?-nyávogta az egyikük.

-Ma még nem, de mindjárt benézek hozzá..-válaszolt Zsófi.

-Istenem, annyira jó az ágyban...-ájuldozott vihogva a másik.

-Te is lefeküdtél vele?-vihogott Zsófi.

-Bizony, meg kéne ismételni..-mondta, én pedig úgy éreztem megsemmisülök.

-Nekem ne mondd. Nézzük meg melyikünket fekteti meg először..-mondta Zsófi, én meg elszégyelltem magam a helyükben is. Hogy lehetnek ilyen olcsón kaphatóak? Nem érdekelt tovább a cseverészésük, elindultam, és csendben elsétálltam mellettük. Nem is néztem hátra, csak bementem Ádi irodájába és bezártam magam mögött az ajtót.

-Szia pöttöm, de jó látni!-állt fel a székéből és megölelgetett.

-Itt mindenki lefeküdt már Erikkel?!-keltem ki magamból. Annyira ideges voltam. Nyílván tudtam, hogy sok lánnyal volt, de hogy még innen is mindenki megvolt neki ez valami hihetetlen...

-Ajajj...-vakargatta tarkóját.-Miért számít ez most?-mentette a menthetetlent.

-Azért számít mert a folyosón a lányok arról beszélgetnek egymással, hogy milyen jó az ágyban, és hogy megint bepróbálkoznak..Nem fog megcsalni igaz?-estem kétségbe.

-Dehogy fog megcsalni...Ez most nagyon kínos...sok lánnyal volt ez tény, de úgy gondolom, hogy mostmár vele vagy így leállt, nem kell neki más ne aggódj. Tudom hogy rossz hallani amiket mondanak, de engedd el. Őket nem szerette, de téged mindennél jobban, és ez számít!-nyugtatott meg, és megölelt.

-Már nem vagyok benne biztos hogy jó ötlet volt megtenni...-bámultam magam elé miután elengedett.

-Hm? Mit?-nézett rám értetlenül.

-Lefeküdtem vele..-nyögtem ki.

-Mi van? Inez! Ez nagyon korai volt! Miért?-akadt ki kissé.

-Én akartam, de most hogy hallom hogy mindenkivel mindenhol basszus...-lábadt könnybe a szemem.

-Picim, figyelj. Még mindig nem gondolom, hogy kihasználna téged. Persze kurvára nem kellett volna még lefeküdj azzal a barommal, de az már mindegy. Ha úgy gondolod hogy megbántad, akkor próbálj meg vele beszélni, nem fogja leharapni a fejed. Megcsalni pedig nem fog. Nem is akar, és nem is mer!-kacsintott rám.

-Tudom de, ahj..bíznom kell benne..-dörzsöltem halántékom.

-Nem ártana. De ahhoz neki is tennie kell!-bólogatott. Még beszéltünk pár szót, aztán indultam vissza Erikhez, mielőtt még ő keresne engem. Félve nyomtam le a kilincset, mert valahol számítottam rá, hogy olyat fogok látni amit nem akarok.
Zsófi bent volt, Erik mellett ült a széken, és a haját csavargatta, miközben a szerelmem a laptopjába volt merülve.

-Végre..azt hittem már sose jössz vissza!-mosolygott kedvesen, mire Zsófi vette a lapot, és szemforgatva kiment.

-Csak Ádival voltam..-ültem le mellé, de onnan áthúzott az ölébe.

-Minden rendben van szememfénye?-tűrt egy kósza hajtincset a fülem mögé. Mosolyogva bólintottam, mert most nem volt kedvem elkezdeni magyarázni neki. Visszaültem a székre, és elkezdtem írni a rengeteg tanulni valót, Erik pedig újra a munkába merült. Így ment ez csendben kb fél óráig, amíg valaki nem kopogott és nem jött be.

-Sziasztok...Erik, át tudnál jönni segíteni nekem?-jött be az a lány, akit hallottam Zsófival beszélni.

-Hát hogyne.-mosolygott rá, és már ki is ment vele, miközben végigsimított a lány Erik karján.

Nagyszerű. Ő is hamar kapható ezekszerint. De úgy hogy itt vagyok?!