Szememfénye

76.

Erik szemszöge:

A végig szenvedett nap után fáradtan estem be a házba. A csend. Jézusom, de zavarja a fülem, hogy csend van. Igyekeztem nem gondolni semmi rosszra, és próbálni úgy felfogni ezt az egészet, mintha holnapra helyre jönne. Pedig tudom, hogy nem.
Nem írt vissza, meg sem nyitotta az üzenetem. Lehet Ő már el is engedte ezt az egészet, és nincs szándékában folytatni velem. De azt mégis hogy fogom túlélni?
A szemem közben megakadt a tegnap összetört üveg földi maradványaira, amit egy sóhaj után elkezdtem felszedni a földről. Persze a szilánkok rengeteg vágást ejtették tenyeremen és kézfejemen, de pár felszisszenésnél nem hatott meg jobban. Persze csak plusz munkát csináltam magamnak, mert így a földre csepegő vérem is fel kellett takarítsam. 
Bekötöttem a kezeim, rágyújtottam egy jointra, töltöttem egy pohár whiskyt, és szokásosan, az erkélyen ülve vesztettem el tudatomat.

A másnapom ugyanígy telt. Felkeltem, dolgoztam, hazamentem, beszívtam. Persze tudom, hogy ez nem megoldás, de megbolondít, hogy nem tudok róla semmit. Marcel annyit mondott hogy elment Árminnal, és majd holnap jön haza, így nekem is ma kell helyre tennem ezt az egészet a testvérem és Zsófi ügyében. Ledobáltam a cuccaim otthon, felvettem egy üveg piát, egy szál jointot meggyújtottam, és teljesen kikészült idegállapotban indultam el anyukám háza felé.
Útközben ittam a whiskyt, mintha csak víz lenne, és mélyeket szívtam a jointból. Nem vagyok büszke rá, de ott, akkor, nem tudtam arra gondolni, hogy másoknak is baja eshet miattam.
A házunk utcájába kanyarodva már igencsak szédültem, és fogalmam sincs hogyan, de csak egy csattanás, megfejeltem a kormányt, és megállt az autó.
Igen, egy betonfal megállítja. Basszameg.
Nem tudtam épp ésszel felfogni mi is történt, de anyukám és Petra, illetve a szomszédok szaladtak ki az utcára.

-Jézusom kisfiam, jól vagy?-rohant oda anya azonnal, amikor realizálta, hogy én vagyok az.

-Ez is a kislány miatt van, tényleg meg fogja ölni ezt az idiótát!-húzott be a házba Petra, anyával a nyomunkban.

-Kisfiam te ezt mindet megittad? Mióta drogozol?-szörnyülködött anya és láttam rajta, hogy csalódott.

-Nem Inez fog megölni Petra, hanem Te! Minden miattad van! Hogy tehetted ezt velem? Tönkre tetted az életem! Tudod mit Petra? Ha Inez nem jön vissza hozzám, akkor tényleg meghal ez az idióta, de miattad!-mondtam teljesen kábultan.

-Édesem, ne mondj ilyet, gyere kérlek ülj le, vérzik a fejed.-sírt édesanyám.

-Életem legboldogabb időszaka volt vele, még akkor is, amikor hetekig kórházban voltunk, sose, ismétlem sose voltam ennyire boldog! Most meg? Semmi értelme nincs felébrednem.-dőltem hátra a kanapén, miközben anya a vért törölgette fejemről.

-De mégis mi történt gyerekek, mi ez az egész?-kérdezte anya.

-A lányod tönkretett.-mosolyogtam.

-Én nem akartam, én nem ezt akartam...-sírta el magát Petra.

-De ezt akartad. Azt akartad, hogy elhagyjon. Elhagyott. Remélem mostmár boldog vagy.-szorítottam össze a szemem.

-Petra neked mégis mi a fene bajod van? Akkorát csalódtam! Mind a kettőtökben! Erik, benned azért, mert iszol és drogozol, és ráadásul így vezetsz! Petra, benned azért, amit leműlvelsz velük! Boldogok! Szerelmesek! Nem tudom mit tettél, de nagyon gyorsan csináld vissza!-kiabált anya, amit még életem során nem sokszor hallottam.

-De én nem akartam, hogy ilyen legyen Erik...-sírt.

-De ilyen lett Petra! Mire számítottál? Hogy majd megköszöni, hogy elvetted tőle azt a lányt?-kiabált tovább.

-Helyre hozom Erik, csak kérlek ne csinálj ilyet többet...-fogta volna meg a kezem, de elhúztam.

-Soha nem fogok megbocsájtani neked! Nem magam miatt, hanem miatta! Mert ő nem ezt érdemli! Basszameg Petra, öngyilkos akart lenni! És tudod, utána azt mondta nekem, hogy nem bánta meg. Szerinted ez kellett neki? Ha megint csinál magával valamit...-fagytam le mikor tudatosult bennem.

-Nem fog Erik, helyre hozom, ne haragudj rám.-sírt.

-Lányom, te tényleg megvárod amíg valamelyikőjük meghal.-fogta meg kezem anya, és a szobájába húzott.

-Nagyon fáj minden anya...-sírtam az ágyba kuporodva, mint egy gyerek.

-Tudom kisfiam, ki fogtok békülni.-mondta, miközben leragasztotta a fejemen lévő sebet.

-Nagyon félek..-folytattam.

-Kisfiam, nagyon megijesztessz. Sosem láttalak még így, nem tudom mit tegyek.-mondta, miközben kezem fogta.

Nem szóltunk ezután semmit, a drog és az alkohol lekapcsolta az agyam, és anyukám gyengéd simogatásának hatására elsötétült minden.

                       ⚫⚫⚫⚫⚫⚫⚫⚫

-Annyira nem vészes, ezt helyre lehet hozni...-hallottam halkan Marcel hangját. Gondolom az autómról beszélt.

-Kérlek, oda figyelnél rá?-követte anyukám szipogása.

-Persze, ne aggódj. Helyre rakom mindkettőt.-válaszolt újra Marc.
Miután felültem az ágyban, láttam, hogy már este 10 van.
Nagyon fájt a fejem, és nagyon szédültem.

-Szia..-vánszorogtam ki nehéz léptekkel a szobákból.

-Szia haver. Azta, de szarul nézel ki.-nevetett ki.

-Te szép vagy, az a lényeg.-vágtam vissza, és elmosolyodtam.

-Nagyon nagy ember lehetsz, ha személyes sofőröd van.-folytatta a kötekedést.

-Lehet leváltom, ha ilyen nagy a szája.-reagáltam.

-De szeretlek titeket!-kuncogott anya.

-Gyere, menjünk.-mondta Marc, majd elköszöntem anyától, és miután az autóm Marcelé után kötöttük, elindultunk lassan haza.

-Elvileg Petra beszélt Inezzel.-mondta, miközben vezetett.

-Mi? Mit?-mondtam kissé idegesen.

-Azt nem tudom pontosan. De holnap jön be hozzám, megpróbálom kiszedni belőle.-válaszolt.

-Kirúgtam Zsófit.-mondtam.

-Ja, volt bent nálam sírni. De csak annyit mondtam neki, hogy így járt, magának köszönheti.-rántotta meg a vállát.

-Szerinted Inez vissza jön hozzám?-kérdeztem egy sóhajtás mellett.

-Biztosan.-mondta egy bízató mosoly kíséretében.

Miután hazaértünk, és Marcel is elment, hosszasan feküdtem a kádban a forró vízben, és hagytam, hogy teljesen ellazuljak.

Holnap eldől minden.