Szememfénye

60.

Erik szemszöge:

Kihasználva az időt, amíg Inez a fürdőszobában van, elővettem a telefonom, hogy írhassak Malvinnak. Nagyon nagy szerencsém volt, hogy Inez nem ért időben a telefonomhoz, és nem látta ki is hív.

Kirsch Erik: Majdnem lebuktunk te hülye... mondtam már, hogy te ne hívj engem!

Malvin Nachtwein: basszus..tudom, ne haragudj! Ugye nem tudta meg?

Kirsch Erik: szerencsére nem..

Malvin Nachtwein: figyelj, még kb két hét, és hazamegyek. Egyenlőre nem történt semmi rossz, azthiszem rendben lesz minden.

Kirsch Erik: ajánlom, hogy ne hozz ide olyan embereket, mint....már ne írj, Inezzel vagyok!

Biggyesztettem oda gyorsan az utolsó mondatot, mert hallottam a fürdőszoba ajtajának nyílását. Magam mellé dobtam a telefonom, és felé pillantottam.
Lehajtott fejjel sétált felém, a pólómban, aranyos kis zokniban, felkötött hajjal.

-Bocsánat, amiért ilyen voltam.-kucorodtt ölembe, és rám emelte tekintetét.

-Nem haragszom rád kincsem, de kérlek értsd meg, hogy féltelek, rendben?-simogattam kis arcát, mire aprót bólintott.

-Akkor veled megyek reggel.-nyöszörögte, és ölemből az ágyba mászott.

-Nem leszünk sokáig, csak elbeszélgetek az új lánnyal, és már mehetünk is.-másztam be mellé. Látszólag álmos volt, ezért nem is akartam ébren tartani tovább. Bekapcsoltam a légzésfigyelőt, lekapcsoltak a lámpákat, és szorosan magamhoz húzva simogattam hátát, hogy nyugodtan alhasson.

Én viszont nem tudtam. Kezdtem felfogni azt, amit Malvin leírt. Két hét múlva hazajön, vagyis felborítja Inez eddig visszaépített lelkét. Persze örülni fog, hogy Malvin hazajön, de annak nem, hogy igazából mindenki tudta, csak Ő nem. Pedig igazán megvan az oka, de arról továbbra sem tudhat.
Inez már nyugodtan szuszogott mellkasomon, és lassan én is átadtam magam az álmoknak.

Reggel az ébresztőm idegesítő csörgésére ébredtem, és legszívesebben a szomszédih dobtam volna a telefont.

-Jó reggelt szerelmem!-hallottam meg számomra a legmegnyugtatóbb hangot, és máris mosolyogtam.

-Jó reggel kicsim! Annyira gyönyörű vagy!-néztem végig a szerelmemen, aki már teljesen elkészülve állt előttem. Egy rövid rózsaszín ruha, volt rajta, haja befonva, és én egyszerűen meghaltam a látványtól.

-Gyere csak ide!-rántottam magamra, és lassan megcsókoltam. Elkapott a hév, kezem pedig egyre lejjebb kalandozott a derekáról, még végül nem csúszott szoknyája alá a fenekére. Halkan belenyögött csókunkba, ezért úgy gondoltam, nincs ellenére semmi.
Fordítottam a helyzetünkön, így már ő volt alattam, kezem pedig derekát simogatta.

-Szeretnéd, hercegnőm?-suttogtam fülébe, mire csak félénken bólgatott.-Vigyázok rád!-pusziltam meg, és kezem újra szoknyája alá vándorolt.

-Erik, a kiscsaj már bent vár, fent vagy?-hallottam meg Marcel kiabálását a földszintről.

-Csessze meg..-szitkozódtam halkan.-Megyek!-kiabáltam vissza neki.

-Semmi baj.-igazította meg ruháját a szőkeségem, akit látszólag kellemetlenül érintett ez a dolog.

-Ne haragudj, este bepótoljuk, és csodát teszek veled!-húztam kicsit az agyát, és miután kellően elvörödött, egy puszit nyomtam az arcára, és már rohantam is tusolni.

-Bemegyek Ádihoz, amíg nem végzel.-mondta Inez, amikor leparkoltam a cég előtt.

-Rendben szívem, sietek.-puszilgattam meg, és a folyosón külön váltak útjaink.

Megvártam, amíg látom, hogy Ádámhoz megy be, és csak azután mentem a saját irodám felé.

-Jó reggelt!-álldogált előtte egy lány, aki gondolom az új jövevény.

-Jóreggelt, gyere csak be!-nyitottam ki neki udvariasan az ajtót.

-Kiss Lívia.-nyújtotta felém kezét mosolygósan, bár hangja kissé remegett.

-Kirsch Erik.-viszonoztam.-Nos, úgy látszik én leszek az új főnököd. Mesélj magadról egy kicsit.-mondtam, miután helyet foglaltunk. Igazából nem érdekel az alkalmazottak magánélete, de muszáj, már csak udvariasságból is.

-22 éves vagyok, nemrég fejeztem be az egyetemet, és ez az első munkahelyem.-válaszolta, igencsak zavarban.

-És mit tanultál?-kérdeztem mosolyogva, hogy ne érezze magát út, mintha a haláláról döntenék.

-Gazdaságot.-válaszolta halkan.

-És hogy állsz a német nyelvvel? Mint tudod, ez német cég. Velem beszélhetsz magyarul, de vannak itt teljesen német vezetők, akik nem feltétlenül beszélik teljesen a magyart.-gondoltam itt Inezre, Marcellre, és Stefanra.-és persze többségben a német ügyfél.-tettem hozzá.

-Felsőofokú nyelvvizsgám van, és cserediák is voltam Németországban, nem lesz vele gond.-nézett rám immár mosoyogva.

-Hát, akkor üdv a cégnél. Körbevezetlek, és bemutatlak mindenkinek.-indultam el kifelé, mögötte velem.-Engem már ismersz, én vagyok a vezetője a gazdasági résztnek. Itt találod a fő főnököt, Stefant, de ő ma nincs bent, és a fiát Marcelt, aki a cég működéséért felel.-álltam meg az irodájuk előtt.

-Szia! Marcel Nachtwein!-mutatkozott be neki, és mi pedig már mentünk is tovább.

-Itt lesz az irodád, itt öten vagytok. Ha bármi baj lenne, jelezd nekem.-indultam tovább, mert nem volt kedvem egyesével bemutatni nekik, úgyis oda kell bemenjen, majd elintézi.

-Ez itt Ádám irodája, aki a menedzsment rész vezetője.-nyitottam be, és persze beugrott, hogy a kincsem is itt van.

-Ő pedig a leendő cég tulajdonos!-kacsintottam rá, majd miután nekik is bemutatkozott, bemutattam még néhány embernek, és az irodájukhoz kísértem.

-Köszönöm, hogy időt szántál rám.-állt meg mosolyogva az ajtó előtt.

-Természetes! Ha bármi gond van, vagy kérdésed van, gyere hozzám.-mosolyogtam én is, és sietősen indultam is Inezért, hogy végre elvihessem meglepni.